Trust No One

Szerző: Primož Novak

Előadó: Devildriver
Kiadó: Napalm Records
Megjelenés: year_month
Játékidő: 41:19
Értékelés: 4/5

A DevilDriver a kezdetektől fogva valamiféle állandóságot képviselt. Az évek során az amerikai metalszíntér újjáéledésének fontos részévé vált, amely kiszorította a kiégett, unalomba fulladt nu metalt. Pályafutásuk során átestek kisebb mélyrepüléseken és újabb felívelő korszakokon, és az albumok megjelenési üteméhez képest tartották a színvonalat. A legutóbbi, „Winter Kills” című lemeznél azonban kissé megakadt a szekér. Úgy tűnt, a bandának nincs már túl sok ötlete. A számok közül még leginkább az Awolnation-feldolgozás, a Sail emelkedett ki, ez viszont nem túl jó fokmérője egy album minőségének. Ezután a zenekar egy kicsit hosszabb szünetet tartott, az énekes és alapító Dez Fafara pedig úgy döntött, újra életre kelti a kultikus nu metal csapatot, a Coal Chambert, amellyel kiadta a Rivals albumot, de látványos sikert nem aratott.

Tavaly a DevilDriver ismét nekilátott az új lemeznek, de komoly személyi változások történtek. A hosszú ideje a zenekarban doboló John Boecklint a tapasztalt Austin D’Amond váltotta, aki korábban a Chimairában és a Bleed the Skyban bizonyított. Stílusban tehát kétségkívül megfelelő dobos. Jeff Kendrick gitáros helyére Neal Tiemann érkezett, aki inkább hard rockos és alternatív rockos bandákban szerzett tapasztalatot.

A megújult DevilDrivernek tehát bizonyítania kellett, hogy még mindig érdemes rájuk figyelni. A minőség garanciájaként ismét az Audiohammer Studiosba mentek, ahol a precíz producerpáros, Mark Lewis és Jason Suecof vette fel és keverte az anyagot. A Trust No One nagyot üt a Testimony of Truth című számmal, amely tele van fülbemászó dallamokkal. A folytatás a Bad Deeds, amely a agresszívabb oldalt hangsúlyozza, és főleg az erőteljes dob tűnik ki benne. A zenekar tehát agresszív maradt, groove-os és természetesen dallamos. A dallamok szerepe egyébként a második album óta nagyobb, amikor Mike Spreitzer gitáros csatlakozott a bandához, és sok melodikus death metal jellegzetességet hozott magával. Ettől a DevilDriver kicsit különlegesebbé vált, hiszen sok más zenekarnál érezhetően a Pantera másolása volt a menetrend. Ezzel viszont elég gyorsan elveszik az eredetiség, amit a DevilDriver nem akart. Ezúttal elég gyorsan a lényegre térnek. Nem húzzák hosszú felvezetésekkel a számokat, a szerkezetek egyszerűek, a dinamika pedig szintén szolid. Atmoszférikus dalt is sikerül írniuk, amely végig feszültségben tartja az egészet, mígnem ütőssé fejlődik. Az album gondja főleg az, hogy egészében nem győz meg annyira, mint némelyik korábbi lemezük. Akad egy-két kiemelkedő szám, például a Daybreak és a címadó dal. A For What’s It’s Worth zárása szolid. Megpróbál epikus elemet vinni a dologba, de ez sem győz meg olyan mértékben, mint egy-egy korábbi albumon. A zenekar rengeteg munkát fektetett a lemezbe, és ez meg is hallatszik, de mesterműről nem beszélhetünk.

Az anyag kétségkívül igen kidolgozott. Elsősorban Fafara vokáljait kell megdicsérni, aki ezúttal igazán megdolgozott azért, hogy minden űrt kitöltsön az énsávokkal. A Spreitzer–Tiemann gitárpáros magabiztosan tálal egy egész sor thrash/groove metal riffet, dallamot és szólót. D’Amond dobolása az album erős tényezője: tele van eredeti átvezetésekkel, gyors lábgéppel és technikai felkészültséggel. A dobolás a DevilDrivernél ezúttal pár lépcsőfokkal feljebb lépett. A hangzás is szépen csiszolt maradt, ami remekül illik a zenekar stílusához.

A DevilDriver a megújult felállást felvonultató Trust No One-nal igyekszik bebizonyítani, hogy még korántsem a levesbe valók. Az album nem emelkedik ki a mezőnyből, de elég jó ahhoz, hogy szerezzen néhány új rajongót, a régieket pedig megtartsa. Röviden: a DevilDrivert ma, több mint 10 év után is a modern amerikai metalszíntér egyik fő képviselőjének tekinthetjük.

Felállás

Dez Fafara – ének

Mike Spreitzer – gitár

Neal Tiemann – gitár

Austin D’Amond – dob

Chris Towning – basszusgitár

Produkció

Mark Lewis, Jason Suecof (ének)

Számlista