Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Stray Train
Kiadó: SAOL
Megjelenés: 2016
Játékidő: 35:10
Értékelés: 3.5/5
A szlovén Stray Train egy újonnan alakult formáció, alig egyéves, de öt rutinos zenészt vonultat fel, akik korábbi zenei munkáik során hosszú időn át gyűjtötték a tapasztalatot a színpadokon és a próbatermekben.
A címében elég nehézkes, de annál szórakoztatóbb ‘Just ’cause you got the monkey off your back doesn’t mean the circus has left town’ című bemutatkozó lemez egy csokorra való saját szerzeményt tálal, amelyek már az első hallgatásra is ügyes hangszereléssel hívják fel magukra a figyelmet. Ez érezhető kreatív ihletről tanúskodik, és a tagok érettségét, tapasztalatát is tükrözi. A dalok koherenciája és kompakt formája ugyanakkor egységes, szilárd zenei fókuszt is elárul az egész ötösfogatnál, amely a debütalbum készítése alatt végig együtt dolgozott.
A lemez alig több mint 35 perces, ami jó dolog: a minőség tehát előbbre való a mennyiségnél. A zenekar a hard rockot a maga módján tolmácsolja, bőven támaszkodik a blues alapjaira, a dinamikus produkció eleven hangzásában kibontakozó riffláz pedig olyan komoly adag decibelt szállít, hogy egyáltalán nem erőltetett a „heavy” jelző emlegetése. Ez tehát egy kemény hangzású heavy / hard blues rock lemez, amely alapvetően nem hoz zenei forradalmat, de ügyes, példás hangszerelési csomagolásban érkezik, szívvel-lélekkel, tűzzel megszólaltatva – és ez meggyőző. A Stray Train története így a retró-nosztalgikus hard rock-szentimentalizmus története. Szlovéniában nincs sok ilyen zenekar, vagy ha van, még csak a „revitalizmus” csírájánál tartanak, szerény születőben. A zenekar stílusában érezni a Led Zeppelin vagy a Black Sabbath iránti szerelmet (Man or Stone), a hangzásba pedig egy kis csibészesen incselkedő flörtöt is belecsempésznek, amiért elsősorban az átütő és állandóan változatos ének felel, amely ráadásul (és ez nagyon fontos) példásan bánik az angol nyelvvel. Ebből a szempontból a Stray Traint be lehetne sorolni azon szlovén zenekarok közé, amelyeket így vagy úgy a rock’n’roll régi irányzatai inspirálnak, mint például a Retro Cult, a Freeway Machine vagy a Top Stripper. Néhány frázist funk ritmusú „agyafúrtság” is megtámogat (Wander Man, Green Card Paradise), ami tovább színesíti a lemez összképét.
Érdekes kitérő a lemezen a Can’t buy Happiness (..not even in December), amely a grunge aranykorát idézi, hiszen az éneket a vokális harmóniák középső, inkább mélyebb fekvésében éneklik, ez pedig az Alice in Chainst és/vagy a Soundgardent juttatja eszünkbe. Agyafúrtan izgalmas, hangulatokkal játszó, hatásosan sötét lezárása a lemeznek!
Debütalbumként a ‘Just ’cause you got the monkey off your back doesn’t mean the circus has left town’ olyan teljesítmény, amelyre érdemes odafigyelni, hiszen a Stray Train ki nem használt zenei potenciálját mutatja meg. Azért akad még mit javítani rajta. A refrének ismétléseit lehetne rövidíteni, amire már a nyitó Soulseller is felhívja a figyelmet (pár másodperccel rövidebb is lehetne), a dalokat pedig további hangszeres futamokkal lehetne még jobban megmozgatni, ahogy azt a Man or Stone nagyon merészen meg is teszi – ez dinamikus előrelépést hozna a lemez dalainak hangulati váltásaiban. Egyébként viszont ez egy olyan produktum, amelyet a zenekar nagyon büszkén képviselhet a koncertszínpadokon. Ha a stúdióbemutatkozás ilyen lelkesedésről árulkodik, a Stray Traintől a jövőben még sok érdekes, retró hangzású, rúgós hard’n’heavy blues rock virágzást remélhetünk.
Stray Train – Soulseller:
Felállás
Luka Lamut – ének
Jure Golobič – gitár
Boban Milunović – gitár
Niko Jug – basszusgitár
Luka Čadež – dob
Produkció
Stray Train
Dallista
1. Soulseller
2. I Wish I Could Be Free
3. Wander Man
4. Green Card Paradise
5. Blow
6. Plastic Princess
7. Dead Romance
8. Man or Stone
9. Can’t Buy Happiness (…not even in December)
