Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Fates Warning
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 52:17
Értékelés: 4.5/5
A Fates Warning manapság a progresszív metal műfaj egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő neve. Az 1982 óta megszakítás nélkül működő zenekar három évvel a „Darkness in the Different Light” megjelenése után előállt az utódjával, összesen a 12. stúdióalbumával, amelynek címe „Theories of Flight”.
Már az előző lemez is jól megmutatta, miért kellett az „FWX” (2004) és közte krőpán kilenc évnek eltelnie. A kétségtelenül kiváló „Darkness in the Different Light” a Fates Warninggal valahogy visszavitt a „No Exit”, a „Parallels” és a „Perfect Symmetry” korszakába, hangzásban és dalszerzésben egyaránt. Decibelekben mérve a zenekar az „Inside Out” óta nem szólt ilyen keményen és ütősen. Elektronikus hangokkal való kísérletezésnek vagy a hangzás divatos „modernizálására” tett hasonló próbálkozásoknak nyoma sincs az új lemezen. A „Theories of Flight” elmélyíti elődje zenei irányvonalát, ápolja, és ami a lényeg, továbbfejleszti. Az új felállás (még ha Frank Aresti a lemez megjelenése előtt hivatalosan el is hagyta a zenekart) megtalálta a dalszerzői kalibrációt és a remek művészi érzékenységet az ötletek elhelyezésében és befogadásában,
Mit jelent ez? Azt, hogy Jim Matheos gitáros, a mai Fates Warning-felállás egyetlen eredeti (és alapító) tagja, a zenekar főnöke és ötletgazdája már régóta nem volt olyan dalszerzői ihletettségben, vagyis alkotói értelemben „felpörgetve”, mint az elmúlt pár évben. A remek „Darkness in the Different Light” nyilvánvaló erényei mellett még rejtegetett néhány kisebb tartalékot, amelyeket a „Theories of Flight” kiaknáz, a művészi réseket pedig teljes vérrel be is tömi. Főleg abban, hogy a dalokon belül még hatékonyabban hasznosítja a zenei anyagot, és ennek nyomán még megragadóbb hangulatokat, ható atmoszférákat teremt.
Ray Alder pazarul énekel, mint a legjobb időkben, érezni, hogy a hangja újra remekül működik, amire már az előző album is utalt. Alder hangját ráadásul zeneileg még jobban kihasználják, mint az elődön. Az új lemez ugyanis kitűnően egyensúlyoz a komplexitás és a dallamos fülbemászóság között, hihetetlen ügyességgel jár a két elem közötti határvonal közepén. A Fates Warning pályáján kevés album tud ilyet. Nehéz elhinni, hogy egy zenekar a tizenkettedik stúdióalbumánál még erre képes, de így van! Ez azt jelenti, hogy a lemez tele van megjegyezhető refrénekkel, amelyek dallamosságukkal és a hangsúlyos sötétséggel átitatott, zsíros produkcióval újra meg újra magukra vonják a figyelmet. A Fates Warning ravasz mestere a hangulatok fokozásának, amelyek lassan közelednek a csúcspontjuk felé, általában éppen ezekben az éneklős refrénekben. Két dal tíz percnél is hosszabb, és ez a két mini epikus szvit a komplexitás és a dallamos hozzáférhetőség ötvözésének remekműve. Ebben a stílusban igazi kis tankönyvek. Ray Alder személyes, vallomásos költészettel járult hozzá a dalokhoz, amelyeket rendkívül átélt érzékiséggel ad elő, és ahol kell, finom lágysággal is.
A Fates Warning az évek során hihetetlenül kifinomult dalszerzővé érett, akik tudják, mikor kell felengedni a (már-már közmondásos) komplexitás gázpedálját (ez adja a zenekar örök progresszív ikon jellegét), és teljesen alárendelni azt a megragadó atmoszférák építésének, amelyek így gyakran uralkodnak a zenekar művészi felismerhetőségének minden más zenei eleme fölött. Ennek fenomenális példája az album záró része, a The Ghost of Home című remek mini epikus szvit, a lemez leghosszabb dala, amelyet a sokféle hangulatot teremtő, váratlan (nem sejtett) váltások díszítenek. Az album a drámai lendületet a végére nyeri el, ezt az állapotot pedig a briliáns záró instrumentális szám (a lemez címadó dala) csak megerősíti. Ebben a számban talán még jólesett volna a sokoldalú Mark Zonder dobjátéka is, ugyanakkor az is világos, hogy a „vad” Bobby Jarzombek – főleg az új szerzemények megnövekedett metalos nyersessége és riffelős dühe mellett – a megfelelő megoldás az új Fates Warning számára.
A „Theories of Flight” olyan album, amellyel a Fates Warning meglepetést okozott. Nem azért, mintha ne lett volna képes megalkotni, hanem mert ilyen művészi remekművet tényleg nem lehetett várni a színtéren való helytállás hosszú életű 34. évében. Hogy a pályafutásod negyedik évtizedében is a legjobbat adod a rajongóidnak, amit tudsz és tudhatsz, az (főleg a zenekar számos kortársának művészi kifulladásához mérve) minden tiszteletet megér. A „Theories of Flight” kivételes album, ha nem éppen az év egyik legjobbja, nemcsak a progresszív metal alműfajában, hanem az egész metalszíntéren, és végül a rock’n’rollban is. Lenyűgözi majd a igényesebb hallgatókat, akik még nem ismerik a zenekart, és a hűséges, régi rajongókat is, akik megkapták tőle pontosan azt, amit a Fates Warningtól kerestek.
Fates Warning – „From the Rooftops” (lírai videó):
Felállás
Ray Alder – ének
Jim Matheos – gitár
Joey Vera – basszusgitár
Bobby Jarzombek – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK
Frank Aresti – gitárszólók a „From The Rooftops” és a „White Flag” című dalokban
Mike Abdow – gitárszóló a „White Flag” című dalban
Produkció
Fates Warning
Számlista
1. From the Rooftops (6:52)
2. Seven Stars (5:33)
3. SOS (4:34)
4. The Light and Shade of Things (10:14)
5. White Flag (5:20)
6. Like Stars Our Eyes Have Seen (5:13)
7. The Ghosts of Home (10:31)
8. Theories of Flight (4:00)
