Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Running Wild
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2016
Hossz: 58:01
Értékelés: 4/5
A német metálkalózok, a Running Wild hajója régóta ott feküdt a tenger fenekén, és úgy tűnt, még sokáig nem emelkedik fel a mélyből, most mégis visszatalálnak a régi formához, ezt bizonyítja a legújabb albumuk, a „Rapid Foray”. Az előző két Running Wild-lemez, a „Shadowmaker” (2012) és a „Resilent” (2013), amelyek Rock’n’Rolf kalóztársaságának (nem) várt újraindulása után készültek, nem éppen a zenekar dicsőségét öregbítették, bár a „Resilent”-en már hallatszottak a fokozatos javulás és a helyes irányba tett lépések jelei. Ennek ellenére még a legelszántabb hívek sem számítottak ekkora előrelépésre a „Rapid Foray”-n, főleg nem azután, hogy az album megjelenése előtt befutott a hír Kasparek vállsérüléséről, aminek következtében a lemez kiadását nagyjából egy évvel el kellett halasztani.
Sajnos az elpusztíthatatlan Kasparek kapitány a „Rapid Foray”-n sem teljes zenekarral dolgozott: csak Peter Jordan gitáros tart vele, a dobokat pedig ezúttal is programozták, ami nem túl nehezen kivehető, még ha jóval jobban szólnak is, mint néhány nem is olyan régi albumon. Kár, mert Rolf a „Rapid Foray” megjelenése előtt egy évvel végre felfedte a Running Wild új tagjainak nevét. Két meglehetősen ismeretlen zenész lett belőlük: Ole Hempelmann basszusgitáron és Michael Wolpers dobon. A „Rapid Foray” dalainak többségét érezhetően nagyobb tűzzel és ihlettel írták meg, mint amihez a Running Wild-tól az elmúlt tizenöt évben hozzászoktunk. Az album helyenként erősen idézi a kilencvenes évek eleji alkotói korszakot, amikor a Running Wild erejének csúcsán járt. Ez már a nyitó rohamtól, a „Black Skies, Red Flag”-től is érződik, amely harcias riffjeivel egy klasszikus lemezen, például a „Pile of Skulls”-on (1992) sem szólna rosszul. A „Warmonger” ízes gitárharmóniáival szintén egy elfeledett „Black Hand Inn”-es (1994) dalra emlékeztet, bár pillanatokra kissé generikusan szól.
Ezúttal mindazok megkapják a magukét, akik az utóbbi időben hiányolták a Running Wild-tól a kalózos szövegeket, amelyekkel a nyolcvanas évek második felében felkerültek a zenei térképre. Ezekből a „Rapid Foray”-n bőven akad, és ez így van rendjén, hiszen a kalózlázadás dicsőítése mindig is a Running Wild identitásának legmarkánsabb része volt. Kasparek, aki a bizonyos kor elérése után is úgy énekel, mint egy grogra szomjazó Long John Silver, a „Rapid Foray”-n ismét aktívabban tért vissza kedvenc történelmi témáihoz: a karibi kalózok aranykorához, a gyarmati csatákhoz, a vadnyugat meghódításához és az ezzel járó amerikai őslakosok tragikus sorsához.
A meglepően jó „The Depth of the Sea (Nautilus)” című instrumentálison, amelyen Jordan gitáros energikus szólókat villant, a Running Wild-legénység nyughatatlan kapitánya még a Jules Verne-i irodalmi remekművek „jó öreg” Nemo kapitányára is emlékezett, igaz, szöveg itt nincs. Cserébe viszont ott vannak Kasparek és Jordan epikus gitárharmóniái és a fokozatosan épülő drámai atmoszféra. Másrészt a „Rapid Foray” – akárcsak az új évezredbeli Running Wild-albumok többsége – a produkcióra nem büszkélkedhet: Kasparek igyekezete ellenére is még mindig elég sántít.
Az albumon csak egyetlen „büdösöcske” van, amelyet tényleg nem hiányolnánk: a kétségbeejtően generikus hard rockos „Stick to Your Guns”, amelynek több köze van az AC/DC-hez, mint a Running Wilddal. A címadó dal tipikus lázadóhimnusz vidám refrénnel, amely semmivel sem emelkedik ki különösebben, de a klasszikus Running Wild-hangzással mégis kitűnik. A „By the Blood in Your Heart” szintén kicsattanó, de valamivel érdekesebb kalózhimnusz, amely hangulatában a „dicső napokat” idézi. A háttérben a skót dudák hirtelen berobbanása szép, atmoszferikus színt visz a dalba. Talán a jövőben lehetne még egy hasonló kísérletet tenni egy enyhe, éppen megfelelő folkos beütéssel, tekintve, hogy a karibi kalózok eredeti dalai elég sok kelta és angolszász dallamvilágot (és jellegzetes népi hangszerhasználatot) hordoztak.
Az album csúcspontjai közé tartozik az epikus „Black Bart”, amelyhez promóciós videó is készült, és amely a karibi kalózok egyik leghírhedtebbikéről, Black Bartról szól. Ő az elfoglalt hajók száma alapján vitathatatlanul a „kalózkodás aranykorának” legsikeresebb kalóza volt, így nem csoda, hogy ma is számos legenda kering róla. Egyebek mellett az „Assassin’s Creed IV – Black Flag” videójáték egyik fő negatív szereplője is volt. A „Hellectrified” és a még valamivel érdekesebb „Blood Moon Rising”, amelyben háromszólamú harmóniák is akadnak, két szilárd, megalkuvásmentes, főleg pedig ütős roham speed metalos szellemiséggel, ami a gitárjátékot illeti.
Az album másik csúcspontját kétségkívül a két záró, „határvidéki” dal adja: a szórakoztató „Into The West”, amely vezérriffjével és hangulatával sokaknak a „Little Big Horn” klasszikusát juttatja majd eszébe, valamint az epikus csemege, a „Last of the Mohicans”, amelyet James Fenimore Cooper azonos című történelmi regénye ihletett az észak-amerikai mohikán őslakos nép utolsó tagjáról. A végső kétségek, hogy Kasparekéknek sikerült a régóta várt újjászületés, itt végleg elolvadnak. A „Last of the Mohicans” szerkezetében, hangulatában és mondanivalójában ugyanis a Running Wild kincsestárának legjobb darabjaival is felveszi a versenyt, és csak remélni lehet, hogy ezt a színvonalat a jövőben is minél tovább sikerül megtartaniuk.
A „Rapid Foray” végre az az igazi, klasszikus Running Wild-album, amelyre Kasparek kapitány és legénysége rajongói a kilencvenes évek vége óta várnak. A zenekar jellegzetes power metalja végre új tavaszt élt meg, és bár a rövid szétesés után már 2011-ben visszatértek a színtérre, úgy tűnik, az igazi Running Wild valójában csak a „Rapid Foray”-jel jött vissza, amely kétségtelenül a legjobb teljesítményük a „Rivalry” óta. Persze még bőven van hova fejlődni, és az album messze nem hibátlan, de az előrelépés az előző három lemezhez képest szinte óriási. Rock’n’Rolf a kilencvenes évek vége óta hozott egy sor kétes döntést, amely majdnem eltemette a zenekarát, de úgy tűnik, most végre megtalálta a receptet a régi dicsőség ösvényére való visszatéréshez. Reméljük hát, hogy kalóz-metálos kalandjai még sokáig nem érnek véget.
Running Wild – „Black Bart” (hivatalos lyric videó):
Felállás
Rolf Kasparek – ének, gitár, basszusgitár
Peter Jordan – gitár
Produkció
Rolf Kasparek
Dallista
1. Black Skies, Red Flag (04:44)
2. Warmongers (04:29)
3. Stick to Your Guns (05:08)
4. Rapid Foray (04:47)
5. By the Blood in Your Heart (05:27)
6. The Depth of the Sea (Nautilus) (03:53)
7. Black Bart (05:06)
8. Hellectrified (04:22)
9. Blood Moon Rising (04:20)
10. Into the West (04:34)
11. Last of the Mohicans (11:11)
