Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Steve Grimmett`s Grim Reaper
Kiadó: Dissonance Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 50:29
Értékelés: 4/5
Igen, tényleg! 29 év után! A „Walking in the Shadows” megjelenésével nyugodtan kijelenthetjük: méltó örökösre talált a brit NWOBHM kultikus hagyatéka. Természetesen Grim Reaper! A hírhedt, klasszikus időkből Steve Grimmett énekes tart ki a zenekar mellett. Ezért is jól jön a kis bevezető magyarázat a „Steve Grimmett’s” névelőtag formájában, hiszen a laikus így azonnal megtudja a legfontosabbat: itt egy apró szépséghibáról van szó. Ha a felállásban legalább az alapító gitáros, Nick Bowcott is ott lenne, az album simán Grim Reaper néven jelenhetett volna meg. Bár a régi barátok között nincs harag, és isten ments, hogy háború törne ki a névhasználat tulajdonjoga és szerzői jogai miatt, Grimmett helyesen döntött, amikor „Steve Grimmett’s Grim Reaper” néven adta ki a lemezt. Bowcott egyébként az új Grim Reaper koncertjein többször is feltűnik különleges vendégként.
A riffek stílusban mindenképp a nyolcvanas évekhez kapcsolódnak, ráadásul több mint tisztességes módon. A fő különbség az új lemez és a három mára már „népdallá vált” kultikus klasszikus között az, hogy a „Walking in the Shadows” minőségben valójában mind a négy album közül a legkiegyensúlyozottabb. Vagyis nincsenek benne nagy minőségi ingadozások a dalok között, míg a nyolcvanas évek albumai örökzöld művészi csúcsokat hoztak, amelyeken a metálosok még ma is szívesen törik a nyakukat, ugyanakkor akadt rajtuk egy-egy teljesen felesleges, büdös szám is, amit simán nem hiányoltunk volna. A „Walking in the Shadows” talán már nem tud olyan áttörő erővel szolgálni, mint a Grim Reaper a nyolcvanas években, de az biztos, hogy Grimmett az új csapattal egyetlen szerzői botlást sem akart megengedni magának.
Ezért a „Walking in the Shadows” a teljes játékidő alatt nagy lendülettel markol bele az emberbe, és a saját szakmájukat jól ismerő, rutinos mesteremberek művészi karakterét tükrözi energiában: mindent egy jól felépített riffre tesznek fel, a dalokat harmonikus díszítésekkel, izzó szólókirándulásokkal ízesítik, tetejébe pedig ott van a csúcsminőségű énekteljesítmény domináns karaktere, amiről természetesen Grimmett hangja gondoskodik. Ez az évek során keveset veszített abból az áthatóságából, amellyel a nyolcvanas évek közepén lenyűgözően hasította az extrém magasságokat. Grimmett érett korára is megőrizte a kívánatos erőt és magasságot, és ez a lényeg! A szövegek is visszarepítenek minket az NWOBHM-eszkaláció idejébe, vagyis a hetvenes–nyolcvanas évek fordulójára. Okkultizmus, vámpírizmus, démonizmus! Mindenféle összevissza. Old school tehát, átültetve 2016-ba!
A produkció kívánatosan élő és kellemesen kontrasztos. A basszus markáns, dallamos és terjedelmes lábakon járja át a dalok karakterét, a gitárok viszont elbírnának egy kis masszívabb hangzást a háttérkíséretben, hiszen természetesen Grimmett éneke áll teljesen a középpontban, és mindent túlkiabál, amit csak lehet. Néha már túl is. Még a „mid eight” részekben is háttérbe szorulnak az amúgy fülbemászó szólókirándulások, éppen Grimmett fanatikus énekteljesítménye miatt, amellyel a versszakok és a refrének közti átvezetésekbe is beletör. A fickó úgy harap, mintha egy tizenhét éves szenvedélye forrna benne!
Balladák nélkül. Szuper. A megkövesedett brit iskola (már amennyi még előfordul belőle) old school heavy metal alapfelfogásától való eltérések a hard rock felé mutatnak, ami az album néhány pontján távolról Grimmett egykori zenekarához, a Lionsheart-hoz is közelebb viheti a lemezt. Ezzel együtt erősödik Grimmett énekkarakterének az a vonása is, amely a karrierjét átható Ronnie James Dio-rajongást fejezi ki (I’m Coming For You, From Hell, Call Me in the Morning).
Röviden: az album kiváló. Értelmezhetjük a Grim Reaper visszatéréseként is, hiszen egy Grimmettet felvonultató új inkarnációnál más örökséget, mint a Grimmett–Bowcott páros esetleges újraegyesülését, hitelesen nem is lehetne indokolni. Az album hosszabb ideig készült. A dalok kifejezőerőben egyenrangúak, és kitartóan magas minőségi szintet tartanak, amely mögött részletgazdag hangszerelési csomagolás áll. Ez az album a zenekar nyolcvanas évekbeli kultikus klasszikusai mellett élőben is zseniálisan működik majd a világ színpadain. Az album, amely meghódítja a régi Grim Reaper-rajongókat, és amelyet a brit metaliskola minden régi kedvelője egy csapásra magáénak fog érezni. Reméljük, hogy a zenekar komolyabb koncertturnéra szánja rá magát, és sikerül elkapnunk valamelyik színpadon (legalább viszonylag) Szlovénia közelében.
Steve Grimmett’s Grim Reaper – Walking in the Shadows (hivatalos videó):
Felállás
Steve Grimmett – ének
Richie Yeates – gitár
Chaz Grimaldi – basszusgitár
Paul White – dob
Produkció
Steve Grimmett
Dallista
01. Wings Of Angels
02. Walking In The Shadows
03. Reach Out
04. I’m Coming For You
05. From Hell
06. Call Me In The Morning
07. Rock Will Never Die
08. Temptation
09. Thunder
10. Now You See Me
11. Blue Murder
12. Come Hell Or High Water
