Szerző: Rok Klemše
Előadó: Hellcrawler
Kiadó: On Parole Productions
Megjelenés: year_month
Játékidő: 31:02
Pontszám: 3.8/5
Képzeld el a klasszikus poszt-apokaliptikus spagettiwestern-forgatókönyvet: egy koszos fegyveres, rojtos, poros pónchóba burkolózva belép egy elhagyatott saloonba. Társaságul a megtett több száz kilométer alatt csupán a „tumbleweed”, a tűző, radioaktív nap, a csörgőkígyók farkának csörgése és az emberhúsra éhes mutánsok szolgáltak. Ujját idegesen a Smith&Wesson ravaszán tartva lép be a nyikorgó lengőajtón, de a részeg zongorista zongorabillentyű-püfölése helyett egy összetört jukeboxból HM-2-es gitárok recsegése fogadja. Meg a sötétben megbúvó egykori kocsmalátogatók nyögése, akik mostanra félig elrohadt hullák, és az ő vérére szomjaznak.
Ilyen poszt-apokaliptikus hangulatban tér vissza a nova goricai Hellcrawler második stúdióalbumával, a Wastelands című debütálás folytatásával, a Sandstorm Chronicles-szal. Az új lemez is a Hellcrawlerről szóló konceptuális történethez kötődik, a felállásváltások miatt azonban a zenekar kissé másként, mégis a megszokott, rá jellemző fényben mutatkozik be. A Sandstorm Chronicles így egy kicsit klasszikusabb metallemez, nagyobb hangsúllyal a dallamosságon, ami valószínűleg annak az eredménye, hogy összeállt a két gitáros, Andraž és Matjaž, az egykori nova goricai melodic death metal zenekarok, az Entreat, az Evenrain és a Slavocracy gitárosai. Bár helyenként valóban akad több dallamos betét, ezek az elemek korántsem dominálnak. A Hellcrawler továbbra is szilárdan a death ‘n’ rollban gyökerezik, az Entombed későbbi korszakának stílusában, a zenekar központi figurája pedig nyers hangzású gitárokkal fűrészeli a zombiszörnyek fejét, amelyeket a svéd death metal klasszikus hangzása, a HM-2-es pedálok tesznek még nemesebbé.
Bár maga az album hangzása ezzel teljesen svéd death metalos, a Hellcrawler nem a Nihilist, az Entombed vagy a Dismember másolata, hiszen a Sandstorm Chronicles-on elsősorban a punk és a d-beat erős hatása hallatszik, részben pedig a crusté, valamint a black és a heavy metalé. A keverék így éppen eléggé változatos, ugyanakkor erőteljesen robbanékony és energikus, annak ellenére, hogy a riffek elsőre meglehetősen egyszerűen szólnak, és a dobok többnyire cupa-cupa d-beat mintákba vannak szorítva. A dalokat talán azzal lehetne megvádolni, hogy kissé túlságosan hasonlítanak egymásra, de a jó félórás hossz pont megfelelő ahhoz, hogy a dolog ne váljon túl egysíkúvá. A riffek így a maguk „egyszerűségében” pont eléggé ütősek, az ének pedig pont eléggé mérgező ahhoz, hogy az album atmoszférája gond nélkül berántson a Hellcrawler poszt-apokaliptikus útjának történetébe, és a homokvihar újra meg újra lepörögjön. Az egységes összhatást segíti a jó, éppen eléggé koszos és nem túlságosan csiszolt hangzás (Janez Zega produkciója szépen elkapta a zenekar piszkos lényegét, a masteringet pedig a legendás Dan Swanö végezte), valamint a szuper borító, rajta az első lemezről átvett húsvéti tojással (Rattlesnake Tavern).
Felállás
Pijoe – dobok
Andraž – gitár
Miran – ének
Matthias – gitár
Alan – basszusgitár
Produkció
Hellcrawler
Számlista
1. Unholyverse
2. Death Park
3. Grim Moira
4. Pathway in the Dunes
5. Hell’s Gorge
6. The Last City of Seiyn
7. Sea of Storms
8. Wasteland Shamanism
