Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Q5
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 64:52
Értékelés: 4/5
A Q5 egy seattle-i amerikai banda, amely 1984-ben és 1986-ban két stúdióalbumot adott ki. A zenei ínyencek ma kultklasszikusként tartják számon őket, mert ügyesen vegyítették a klasszikus heavy metal, a dallamos hard rock és az akkoriban népszerű AOR elemeit. Vagyis mindkét lemez tükrözi az akkori rock’n’roll-trendeket. Valamelyest távoli tükörképet. Pontosan harminc évnek kellett eltelnie, hogy a csillagok megfelelő együttállásba kerüljenek, és a Q5 kinyögje magából a harmadik stúdióalbumot is. Az eredeti tagok közül hárman maradtak a mostani ötösfogatban: Jonathan Scott K. énekes, Rick Pierce gitáros és Evan Sheeley basszusgitáros.
Amit a „New World Order” kínál, az retrográd művészi meglepetés. Mindent összevetve viszont teljesen pozitív. Mit jelent ez? Felejtsetek el bármit, ami a „When the Mirror Cracks” albumra hasonlít. A nagy, nyolcvanas évekbeli arénarock-hangzás tisztelői, az összes túlélő és kiapadhatatlan AOR-rajongó élén, sajnos most nem kapjátok meg a folytatást. A „New World Order”-nek ugyanis 1982-ben, vagy még egy évvel korábban kellett volna megjelennie. Ugye nem sokkol ez a felvetés? A „Steel the Light”, azaz a híres Q5-debüt hangulatát idézi, amelyet NWOBHM-elemekkel és határozottan érezhető, ósuli bluesos rockos beütéssel töltöttek meg, ahogy az akkori NWOBHM-mozgalom számos bandáját is ez tartotta egyben, élükön a klasszikus Saxonnal. Az egészet a minimalizmus felé viszik tovább, így az alkalmi riffbeli közvetlenség az AC/DC-t is megidézi. A The Right Way versszakának vezérfrázisa hihetetlenül közel áll azokhoz a gitárfrázisokhoz, amilyeneket a Judas Priest írt a „Screaming for Vengeance” (1982) és/vagy a „Defenders of the Faith” (1984) idején. Vagyis a Q5 a lehető legjobb értelemben kiváló, retro NWOBHM-hangzású termék, amely a remek, klasszikus felfogású heavy metal riffektől és a hihetetlenül kiegyensúlyozott gitárdíszítésektől (a riffek fölötti pengetéssel együtt) duzzad, ami az aranzsálást illeti, hiszen ezek a díszítések a passzázsokban jobban nem is illeszkedhetnének az alapvető gitárfrázisokba. Ugyanez igaz Rick Pierce és az új tag, Dennis Turner kicsiszolt gitárpárbajaira is. Az album tele van dinamittal, és koncerten biztosan teljes vérrel fog begyújtani! Szóval: a tizenhárom új dal kiválóan működik. Csak a „When the Mirror Cracks” albumot kell elfelejtenetek, és minden a legnagyobb rendben van. Ez persze sokaknak, az új Q5-féle zenei szemlélet kapcsán, semmiképp sem lesz megbocsátható. Vigaszul hadd tegyem hozzá a következőket: mindezek mellett a zenekar nem veszítette el a magas fokú muzikalitását. Az egyetlen dal, amelyben van némi AOR-os kacsintgatás, a Just One Kiss, amelynek (a vezérfrázis fölé fektetett) díszítése valami olyasmi felé húz, amit a Boston alkotott volna a „Don’t Look Back” (1977) korszakában.
Jonathan Scott K. az évek során elvesztette a magasságait. Hangja ma a produkcióban gyökeresen közel kerül Biff Byford (Saxon) vagy Terry Dark (Jameson Reid) terjedelméhez. Az a magasság, amellyel csalogányként vibrált a „When the Mirror Cracks” albumon, (főleg a szintetizátorok használata és a dalok összesített aranzsálása miatt) hol a Kingdom Come elveszett dalaira emlékeztetett (a nyitó Living On the Borderline), hol az angol FM-re (Cold Heart). Épp Jonathan érettségtől megcsiszolt, megvastagodott énekhangja az a további elem, amely hozzájárul az érzéshez, hogy egy klasszikus metalformájú, „retro” hangzású albumot hallgatunk. Ha belegondolunk, melyik nemzedékhez tartoznak a mai Q5-felállás vezéralakjai, ez nem is meglepő.
Szóval: az album működik. Begyújt. A mohó feszültséget a kiváló, „élő” produkció is fenntartja, amelyben a vastag basszus jól hallható (lüktet)! A dalok állnak a lábukon, és bár nem kevesebb mint 13 van belőlük a lemezen (ami persze sok), nem érzékelhető köztük különösebb minőségi kilengés. Az album az ötletgazdagságnak köszönhetően változatos. Az óriási időbeli szakadék, a kreatív hibernálás mindenesetre mindig alkalmas arra, hogy kicsiszolt ötleteket gyűjtsön az ember. De jaj, drágán megfizeted! Kár ugyanis mindazokért az évekért. Szóval: a „New World Order” albumot minden NWOBHM-nosztalgikusnak kötelező ellenőriznie.
Q5 – Halfway to Hell:
Q5 – The Right Way (hivatalos videó):
Felállás
Jonathan Scott K. – ének
Rick Pierce – gitár
Dennis Turner – gitár
Evan Sheeley – basszusgitár
Jeffrey McCormack – dob
Produkció
Q5
Számlista
1. We Came Here to Rock
2. One Night in Hellas
3. The Right Way
4. New World Order
5. Tear Up the Night
6. Halfway to Hell 02:59
7. A Prisoner of Mind
8. Unrequited (A Woman of Darkness and Steel)
9. Just One Kiss
10. Fear Is the Killer
11. Land of the Setting Sun
12. A Warrior’s Song 05:00
13. Mach Opus 206
14. Get Next to You*
*…bónuszdal
