Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: House Of Shakira
Kiadó: Melodic Rock Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 45:39
Értékelés: 4.5/5
2016. 08. 26-án csendben, különösebb felhajtás nélkül jelent meg a svéd House of Shakira összesen nyolcadik stúdióalbuma. A „Sour Grapes” tehát újabb képviselője annak a szilárdan lefektetett zenei víziónak, amelyet a melodikus rock mesterségének hosszú életű svéd művelői hűen követnek az első, »Lint« (1997) című lemezük óta.
Ez összesen a harmadik House Of Shakira stúdióalbum Andreas Novak énekessel, aki 2012-ben csatlakozott a zenekarhoz, miután a feloszlott progresszív metalbandától, a Mind’s Eye-tól érkezett. Amit a »Sour Grapes« hoz, az tulajdonképpen a három évvel korábbi elődje, a »Pay To Play« (2013) zenei történetének folytatása. Ebben nincs kétség. Érdekes, hogy a banda nem szégyelli megmutatni a Queen-hatást: a nyitó No Way Out azonnal a Queen szerzői rockpionír fogásaira hajaz, ahogy az előző album záródala, a Same Old Story is. A új lemez eleje és az elődje vége tehát az ihletettséget tekintve valamivel szorosabban kapcsolódik egymáshoz, mint azt normális esetben várnánk. Jót tett, hogy a két album között három év telt el, így a »Sour Grapes« ötletei újra elég frissnek hatnak. Persze ez a frissesség egy olyan műfajon belül értendő, amely eleve magában hordozza a kiszámíthatóságot. A zenekar ezúttal is maga vette kézbe az album produceri munkáját. Az anyagot azonban még egy kicsit részletesebben csiszolták, mint az elődét. Ez főleg a gitárriffek sűrűbb hangzásán érezhető, amelyek (a több rétegben felvett gitároknak köszönhetően) még masszívabb falat emelnek az expresszíven erős Andreas Novak központi vokális alakja mögé. Ez ezúttal még a refrének kiegészítő háttérvokálokkal történő harmonizálására is igaz, amelyek hangsúlyosabban szólnak a produkcióban, mint a »Pay to Play« esetében.
Mivel a zenekar stílusa kijelölt, és a House of Shakira nem tér el tőle, a „Pay to Play” és a „Sour Grapes” közötti különbségek keresése rendkívül hálátlan feladat. Ennek ellenére le lehet vonni a konklúziót, hogy az új lemez egy hajszálnyival változatosabb. Az elődje kissé klasszikusabban hardrockos volt, vagyis közvetlenebbül és vagányabbul szólította meg a hallgatót. Az új albumon ismét határozottabban érződik a House of Shakira örök rajongása az AOR-zene legendás úttörői, a Journey iránt. Több benne a kipróbálás. A My Disaster, a Sour Grapes, de főleg a záró On The Edge (az album egyik legszebb dala) nyomokban még az artrockos kalandozás felé is elhajlik, így az új lemez azt az érzetet kelti, hogy a House Of Shakira ezúttal jobban kacérkodott a zenei kísérletezéssel, mint valaha a pályafutása során.
Egyébként a House of Shakira ezúttal is néhány hihetetlenül dallamos refrénnel rukkol elő, amelyek azonnal fertőznek. Ilyen a nyitó katalizátor, a No Way Out mellett például a Trial By Fire vagy rögtön utána a Waste No Time, míg az album olyan pillanatai, mint a Nothing Left vagy a második felben a Bend of the River, hangulatibb, epikusabb, drámaszínházi pillanatot hoznak. A dalok között az előző albumhoz képest nagyobb az ötletgazdagság, és több különböző ritmusképlettel is próbálkoztak, amelyekre a vezérmotívumok épülnek. Az új számok emellett jóval strukturáltabb mid-eight részekkel is büszkélkedhetnek. Ezekben ismét Mats uralkodik gitárszólóinak új, bőségesen megihletett sorozatával.
A House of Sakira az új albummal ismét rendkívül színvonalas terméket tesz le az asztalra, ahol az album egységességéhez további piros pontokkal járul hozzá Andreas Novak énekkaraktere. Ő a harmadik lemezére teljesen felszabadult, és mindhárom House of Shakira albumát tekintve ő hozza a legváltozatosabb hozzáállást az énekesi feladatokhoz. Egyes helyeken még enyhén soulos és blues-os, érdes hangszíne is megcsillan, az egyébként is nagy vonzerejű vokális dominanciája mellett, amelyet a magabiztos, tisztán dallamos énekes tartás jellemez. A House of Shakira által ezúttal sem szűkmarkúan adagolt ultradallamos fülbemászóság mellett meglepő a gitárriffek egyébként nyers produceri megközelítése. A két gitáros zsíros, csupasz, közvetlenül rockosan lüktető Gibson Les Paul-hangzást tart. Éppen a címadó dal ad azonnal betekintést a zenekar zenei lényegébe. Képzeld el, hogy az egyik gitáros behoz a számba egy zeppelines elemiségű riffet, az énekes pedig ráhúz egy journeys dallamosságot. Nagyjából így foglalhatjuk össze a House of Shakira történetét. Az új album pedig ennek a szép folytatásos sztorinak újabb remek fejezetét kínálja.
House Of Shakira – On the Edge:
Felállás
Andreas Novak – ének
Mats Hallstensson – gitár
Anders Lundström – gitár
Basse Blyberg – basszusgitár
Martin Larsson – dob
Produkció
House Of Shakira
Dallista
01. No Way Out
02. Nothing Left
03. Trial By Fire
04. Waste No Time
05. My Disaster
06. Through It All
07. Bend Of The River
08. Hopeless Case
09. Sour Grapes
10. Stupid Love Song
11. On The Edge
