Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Maiden uniteD
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2015
Játékidő: 38:10
Értékelés: 4/5
2013 augusztusának közepén a Maiden uniteD „Across the Seventh Seas” (2012) albumáról szóló kritika szerzője egy meglehetősen merész jóslatot vetett papírra:
„Lényegtelen záró bekezdés, de azért leírom. A következő lemezen – már ha lesz következő – még változatosabb hangszerelésre számíthatunk, több vendégszereplővel és többféle hangszerrel. Fennáll ugyanis a veszélye, hogy a Maiden uniteD beleesik a sablonismétlés csapdájába. Ezt a hangszerelési kaptafát eddig kétszer használták: az első és a második albumon.”
2015 júniusának közepén így megjelent a Maiden uniteD névre hallgató izgalmas projekt harmadik albuma. A formációt zömmel holland zenészek alkotják, köztük a Within Temptation két tagja is, az élen a kiváló brit énekessel, Damian Wilsonnal (Threshold, Headspace, szóló, ex-Landmarq). A banda különlegessége, hogy a metal ősatyáinak, az Iron Maidennek a zenéjét a saját képére formálja: kabaré-sanzon formában. Teljesen organikus hangzású hangszerelési szerkezetben, ahol Wilson hangja egészen más hatást kelt, a dalok esszenciája pedig (érzékeny, érzelmes értelemben) merőben új fényben csillan meg ebben a zenei közegben. A „Remembrance” is afféle nagy mulatságnak tekinthető, miközben a Maiden uniteD az így átalakított dalokból ismét óriási melankóliatöbbletet facsart ki – olyat, amiről az Iron Maiden csak álmodhat.
Ezúttal a Maiden uniteD úgy döntött, hogy az Iron Maiden főként a legkorábbi korszakához tartozó dalaihoz nyúl. Vagyis nagyrészt az első két stúdióalbumhoz. A Maiden uniteD ugyanis tudja, hogy az Iron Maiden-anyag készlete véges, ezért jó időt kell nyernie, nehogy túl hamar kilője az összes golyóját.
Időt pedig másképp is lehet nyerni. A Maiden uniteD ezúttal úgy tágította a hangszerelést, hogy egy csokor vendéget hívott meg közreműködni, akik így vagy úgy (a kívánt kontrasztot megteremtve) színezték a feldolgozásokat. Az első négy dal a várakozásoknak megfelelően, abban a formában szól, amit a Maiden uniteD első két kiadványán megszokhattunk. Vagyis kabaré-sanzon, a klasszikus zongora és a klasszikus gitár nyugodt egymásba fonódásával, amely fölött Wilson érzéki hangja ível. Az album eleje így a Maiden uniteD szigorú irányítása alatt, vendégek nélkül bontakozik ki; a Killers és a Remember Tomorrow annyira átalakulva szól, hogy alig ismersz rájuk. A Maiden uniteD azzal is spórolt, hogy újra hangszerelte a Still Life-ot, amelyet először a 2010-es bemutatkozó lemezre vett fel (azon az albumon a „Piece of Mind” teljes anyagát eljátszották a maguk módján). Még szórakoztatóbb a Prowler klasszikus új verziója, amelyben a vezetőének-feladatokat az Iron Maiden első énekese, Paul Di’Anno látja el (teljesen korrekten; punkos nyersessége és az új hangszerelés dallamos szerkezete között a kontraszt rendesen szúrja a fület). És ezzel már a vendégeknél tartunk. Külön meglepetés az amúgy kissé gyenge „Virtual XI” (1998) Iron Maiden-album egyik jobb pillanatának, a Futurealnek a feldolgozása, amelyben főénekesként egy újabb ember bukkan fel, aki az Iron Maidenben énekelt: Blaze Bayley. Természetesen a maga stílusában, a dal pedig az eredetihez képest nem sokat változott, leszámítva az unplugged hangzást.
Mindezek mellett az album két érdekesebb pillanata a Running Free első Iron Maiden-kislemez isten háta mögötti B-oldalának, a Burning Ambitionnek a feldolgozása, valamint kicsivel utána az albumon az Aces High (a „Powerslave” hírhedt nyitódala). Mindkét dalban nem Damian Wilson viszi az éneket, hanem egy előadásmódját tekintve kevésbé izgalmas hang; az Aces Highban viszont hálás módon ad életet neki a duett Marcela Bovióval (Stream of Passion), és éppen ez a dal kapja az akusztikus kabaré-sanzon köntösben a legteljesen más hangulati dimenziót.
Korábban már írtuk valahol, hogy egyes dalokat alig lehet felismerni, ha az eredetiekhez hasonlítod őket. A kritika előző bekezdéseiben leírtak mellett a Maiden uniteD ezt még egy módon éri el: a vezérmotívumokban helyenként kicseréli az alapmotívum akkordját egy másikra, vagy extrát csempész bele. Néhol modulációt választ, a mollt durra cseréli vagy fordítva, olykor pedig a dallam félhangos ugrásának lehetsz szemtanúja. Röviden: a rendkívül tapasztalt, edzett zenészekből álló csapat pontosan tudja, mit csinál és hogyan kell hozzányúlni az egészhez, hogy az eredetik így átalakított változatai végig nagyon vonzók maradjanak hallgatásra, színházias hangulattal, valamint azzal a különleges bájjal és töltettel, amelyet csak a természetes hangzáskollázsokkal, vagyis az akusztikával való foglalatoskodás adhat. Az új stúdiókaland a Maiden uniteD számára így harmadszor is sikerült egymás után.
Maiden uniteD – Aces High:
Felállás
Damian Wilson (Threshold, Headspace) – ének
Ruud Jolie (Within Temptation) – gitár, mandolin
Joey Bruers (Up The Irons) – basszusgitár
Stef Broks (Textures) – dob
Huub van Loon (Dearworld) – zongora, ének az 5. dalban
Thijs Schrijnemakers (Orgel Vreten) – Hammond-orgona
VENDÉGZENÉSZEK:
Mike Coolen (Within Temptation) – dob a 9. dalban
Marco Kuypers (Cloudmachine) – zongora a 9. dalban
Thunderstick (Samson) – dob az 5. dalban
Wudstik (Ayreon) – ének a 7. dalban
Marcela Bovio (Stream of Passion) – ének a 7. dalban, hegedű a 9. dalban
Paul Di’Anno (Iron Maiden) – ének a 9. dalban
Blaze Bayley (Iron Maiden) – ének a 8. dalban
Produkció
Maiden uniteD
Számlista
1. Strange World
2. Charlotte The Harlot
3. Killers
4. Remember Tomorrow
5. Burning Ambition
6. Futureal
7. Aces High
8. Prowler
9. Still Life ’15
