Incarnate

Szerző: Primož Novak

Előadó: Killswitch Engage
Kiadó: Roadrunner Records
Megjelenés: year_month
Játékidő: 43:44
Értékelés: 4.5/5

A massachusettsi Killswitch Engage-et ma már szinte a metalcore véneihez sorolhatjuk. Bár a zenekar nem a műfaj úttörői közé tartozik, a legbefolyásosabbak egyikének mindenképp nevezhetjük. Akadnak, akik szerint éppen a KSE tette kommerszszé a metalcore-t, különösen azokban az években, amikor Howard Jones énekelt a zenekarban, és ő segített abban, hogy a KSE dallamosabban szóljon. Amikor viszont Jones távozott, visszatért az első énekes, Jesse Leach, és vele a banda visszatalált a gyökerekhez, ahogyan azt a Disarm the Descent album is tükrözte. A lemezen bőven akadt agresszivitás, ami az áttörést hozó Alive or Just Breathing (2002) albumot idézte, de ott voltak a többi album csiszoltabb vonásai is. Remek elegy volt az egész. A KSE nem veszített a népszerűségéből, pedig Jesse Leach állítólag nem olyan különleges énekes, mint Jones.

3 évvel a Disarm the Descent után napvilágot látott az Incarnate, amely a zenekar szerint előrelépés és természetes, logikus fejlődés. Ezt persze manapság sok metalbanda ígéri, miközben csak a saját ötleteit hasznosítja újra. A KSE esetében azonban kicsit más a helyzet.

A Killswitch Engage az Incarnate-tel is a bevált receptjét erősíti meg, nagy változásokról tehát nem beszélhetünk. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy a zenekar megrekedt volna. Az Alone I Stand remekül nyitja a lemezt: fokozatosan építkező indítás, amelyben Leach beszélt hangon szólal meg, jelezve, hogy a banda még mindig nyúl a hardcore elemeihez. Aztán az is kiderül, hogy a KSE nem hagyta el az erőteljes riffeket, a kiemelkedő, dallamos refréneket és a melodikusságot. A nyitódal tehát mindent tartalmaz, amit a zenekartól várhatunk. A korábbi albumok legemlékezetesebb nyitányai, a Numbered Days és az A Bid Farewell végre méltó vetélytársat kaptak. A következő számmal, a Hate By Design-nal a banda slágert kínál, amelyhez természetesen videoklipet is forgatott. Logikus: a szám hossza megfelelő, a riffek rendben vannak, a refrén pedig fülbemászó, tömegeknek való. Adam Dutkiewicz gitáros és producer ráadásként egy szólót is odatesz, ami szépen feldobja az egészet. A Cut Me Loose nyugodtabb, a hangsúly az érzelmeken van, egy kevés agresszivitással megspékelve. Kétségkívül kiemelkedőbb a Strength of the Mind, amelyben erős triolás riffek szólalnak meg. Ez a zenekartól nem újdonság, de Dutkiewicz itt megmutatja, mennyire változatosan építi egymás után a riffeket. A húzós riffek és a dallamok egyszersmind jelzik, hogy a banda nem csak a refrénekre koncentrál.

Az egyik legérdekesebb szám az Embrace the Journey…Upraised. Erőteljes, fokozódó intró után ütős, gyors rész következik, és csak a refrénben csillapodik le. A szám második felében megnyugszik, hangulatot kap, és nagyobb hangsúlyt kapnak az érzelmek. A zenekar elmondta, hogy valójában két dalból áll össze, ami magyarázza a széthúzott szerkezetet is, amely nem a slágerességre törekszik. Ilyen számot a KSE az Alive or Just Breathing óta nem írt, így ez a lemez legnagyobb meglepetése. Utána a dalok már nem emelkednek ki ilyen mértékben. A melankóliáról az It Falls On Me és a We Carry On gondoskodik. Mindkettő lassabb, és a KSE ismét megmutatja, hogy nagyon érzelmes zenekar. Leach éneke is borongósabb. A banda az egész albumon pozitív hangulatú számokkal hívja fel magára a figyelmet. A lemez vége felé ezt tovább erősíti a The Great Deceit és a záró Ascension.

Az album egésze mégis előrelépést mutat. A zenekar sokat foglalkozott a vokális harmóniákkal. Jesse Leach most egy szinttel feljebb lépett: kicsit az énekdallamokkal is kísérletezett. Az éneksávokban persze Dutkiewicz is sokat segít. A Dutkiewicz/Stroetzel gitárosduó riffjei változatosak, ami az ötletes dallamhasználatban és az erőteljes, ütős riffekben hallatszik. Főleg pedig nincs felesleges díszítés breakdownokkal. A KSE breakdownjai mindig is szervesen illeszkedtek az egészbe, soha nem hatottak erőltetettnek. Ahogy az ilyen stílushoz illik, a ritmusszekció erős. Mike D’Antonio basszusgitáros ugyan nem tolakszik előre, de jó alapot ad a gitároknak. Justin Foley dobolása pedig továbbra is dinamikus és ritmikailag változatos.

A produkcióra nincs panasz. Adam Dutkiewicz ismét megmutatta, hogy tapasztalt szakember, aki már sok metalcore zenekart segített az átlag fölé. Végül is producerként minden hangszert ért, ami nagy előny. Dutkiewiczet kétségkívül jó érzék vezeti olyan dalok írásában, amelyek nagy tömegeket vonzanak. De azt nem lehet a szemére vetni, hogy elpuhult volna és teljesen alkalmazkodott volna a populáris szcénához.

Ha a Killswitch Engage a Disarm the Descenttel visszatért, az Incarnate-tel nemcsak megerősítette csúcsformáját, hanem egy lépéssel előrébb is lépett. A KSE mindenképp olyan zenekar, amely még nem rekedt meg, és ez az album alapján még jó néhány bő termésű év áll előtte.

Felállás

Adam Dutkiewicz – gitár, ének

Jesse Leach – ének

Joel Stroetzel – gitár

Justin Foley – dob

Mike D’Antonio – basszusgitár

Produkció

Adam Dutkiewicz

Számlista