Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Denner / Shermann
Kiadó: Metal Blade Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 41:17
Értékelés: 3.5/5
Michael Denner és Hank Shermann neve szorosan összefonódik a legendás, sajnos már sírba tett dán metalikonnal, a Mercyful Fate-tel, amely mellesleg 1999-ben a még működő, Plečnik tervezte ljubljanai „romban” nyitotta meg a koncertet, méghozzá senki más, mint a Metallica előtt. Hetfield és csapata nyíltan elismerte a Mercyful Fate érdemeit a Metallica zenei fejlődésében a kezdetekkor, és egyfajta félelmetes tisztelettel viseltettek irántuk. A Mercyful Fate ugyan már nincs, a riffek viszont megmaradtak. Ennek a formációnak két egykori tagja a fejében, akik összefogtak egy projektben, és úgy döntöttek, életre keltik őket.
Már a „Devil’s Thomb” című EP (2014) után, amely Denner és Shermann újabb rohamát harangozta be a metalszíntéren, lehetett sejteni, hogy a háttérben jó dolgok készülnek. A „Masters of Evil” első nagylemez, és túl korán azt ígérte, hogy fel tudja venni a versenyt a Mercyful Fate alkotásaival. Mellesleg erre utal maga a borító is, amely a kultikus Mercyful Fate-klasszikus, a „Don’t Break the Oath” borítójára emlékeztet, ami nem is csoda, hiszen a „Masters of Evil” borítóját is ugyanaz az alkotó készítette. Thomas Holm tehát.
A „Masters of Evil” album így afféle gyors sétát kínál a Mercyful Fate diszkográfiáján át. A The Wolf Feeds the Night típusú szerzeményen túl, amely nemcsak a frázisok szerkezete, hanem Sean Peck (Cage) énekesi megközelítése miatt is „ozzys” hatású, az anyag többi része a nyolcvanas évekbeli klasszikus Mercyful Fate (Son of Satan, a nyitó Angel’s Blood) és a későbbi, kilencvenes évekbeli korszak keveréke, amire a Pentagram and the Cross és a Servants of Dagon vezérriffjei emlékeztetnek. Másfelől figyelembe kell venni Peck énekének működését, amely hozzáállásával helyenként az amerikai speed metal hangulatát idézi (Escape From Hell), és ezzel a korábbi zenekara, a Cage alakjával és munkásságával is kiegyezik.
Szóval. Egy tonnányi kiváló gitárriff áll előttünk, amelyeket a metálmesterség tapasztalt művelői tudnak életre kelteni, és ez igaz a számtalan dallamos díszítés beépítésére is a futamokban, a szólóesztelen halálos fűszerezésről nem is beszélve, amit a két „ördögi” gitáros hoz az albumra. Sean Peck az énekdallamok szüntelen változtatásával uralkodik. Ebből a szempontból hangja erős és tekintélyt parancsoló minden hangfekvésben. Vokális indulatosságának átadása az erő fejlődésében állandó, és a szüntelenül ragyogó kivitelezés fényében bontakozik ki.
A hangulat? Végzetes. Az album meglehetősen sötét, borongós, olykor baljós és félelmetes, de az örök átok és az okkult véráldozat, a rémisztő pszichomazochizmus és úgy általában az örök női hisztéria kitöréseivel díszített horrorfilmek forgatókönyvéhez illő színház hangulati telítettségéhez még elég sok hiányzik. Ebben az örökké blaszfémikus Mercyful Fate King Diamonddal egyedülálló mester volt, ezért a „mágia utáni szívás”, amire a Mercyful Fate hallgatása közben talán rákaptál, ezúttal lehetetlen küldetés. Talán már csak azért is, mert a Mercyful Fate öt dán zenész szilárd és koherens, világos művészi fókuszú csapata volt, míg ez a projekt természetesen (növekedésében és fejlődésében) e csoport afféle származéka, amely a legjobb esetben is csak többé-kevésbé sikerülten idézi a Mercyful Fate régi szép idejét. Az utolsó alkotás, a The Baroness című minisuite, amelyet különösen tömören jellemeznek a hirtelen ütemváltások és vezérmotívumok, az album szerzői csúcspontjának számít.
Zavaró a kissé suta produkció is, ami elsősorban a dobok keverésére vonatkozik: vékonyan és dobozosan szólnak, következésképp „igazi kötés nélkül” a hangkép többi elemével. A metalzene produkciójának mai ismeretei szerint ez enyhén szólva elavult. Kár, hogy nincs benne nagyobb hangzásbeli hozam, hiszen a dobolást nem más, mint a nagyra becsült Snowy Shaw (ex-King Diamond, ex-Mercyful Fate) látja el.
Mindenesetre a „Masters of Evil” album rendkívül sikeresen enged betekintést abba, hogy Shermann és Denner a metál melyik iskolájából érkezik. És ahogy mondtuk. A riffek zöme, ha nem mind, egy másik történetben könnyedén összeegyeztethető a Mercyful Fate egyedülálló kifejezőerejű karizmájával. Mit tudhatod? Talán King Diamond még egyszer meggondolja magát, és újra összehozza a Mercyful Fate-et. Denner és Shermann közben már alaposan melegíti és élesíti az ujjait!
Denner / Shermann – Angel’s Blood:
https://www.youtube.com/watch?v=bHoZbbxXMo8
Felállás
Michael Denner – gitár
Hank Shermann – gitár
Sean Peck – ének
Snowy Shaw – dob
Marc Grabowski – basszusgitár
Produkció
Michael Denner & Shermann
Számlista
01. Angel’s Blood
02. Son of Satan
03. The Wolf Feeds At Night
04. Pentagram And The Cross
05. Masters Of Evil
06. Servants Of Dagon
07. Escape From Hell
08. The Baroness
