Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Vasko Atanasovski Trio
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2016
Játékidő: 41:37
Értékelés: 3/5
Három év után a harmadik lemezzel tér vissza a mi zenei berkeinkbe a Vasko Atanasovski Trio! Ütős, szabadon kanyargó folk-rock kombó, jazz-, blues- és alternatív rock-elemekkel megbolondítva.
A három építőkő, vagyis a „szélforgatagok ura”, Vasko Atanasovski, valamint Dejan Lapanja gitáros és Marjan Stanič dobos folyamatosan a legkülönfélébb zenei projektekben és kihívásokban érdekelt. Alvás nincs. Csak teljes gőzzel hajtás. A „The Scissors” című harmadik album tehát (a várakozásoknak megfelelően) megőrzi a két stúdióelőd zenei víziós szellemiségét. Nyugodt lélekkel megállapíthatjuk, hogy a trió az új lemezen mondanivalója terén már nem fejlődik tovább. A trió hajtómotorja természetesen továbbra is Vasko Atanasovski, aki az új kiadványt is teljesen betölti: a kilenc új szerzemény változatos kifejezésformáján belül, szólisztikus ötleteken keresztül, finoman alkalmazkodva mutatja meg féktelen és incifinci zenei természetét, vagyis a fúvós vígjátékot.
Előttünk áll hát egy újabb triólemez, amelyet főként a balkáni melosz folklórhatásai járnak át, ehhez illő ritmikai szövettel megtámogatva. Dejan Lapanja gitárja, amely hitelesen, élőn szól, és meleg csengés kíséri, leginkább csak a háttérkíséret díszletét építi, és kifejezőerőt ad a kiadványnak, több mint hagyományos rockelem, miközben a trió egyes számokban most sem fordít hátat a blues-szal vagy a csupán „kényelmes rock’n’roll”-lal való kacérkodásnak.
Annak fényében, hogy a booklet kísérőszövege mindhárom zenészt csaknem „zenei Héraklészként” jellemzi, Marjan és Dejan statiszta szerepet vállal a lemezen, és végig a háttérben marad, vagyis alárendelt helyzetben. Hát, a The Rolling Stonesnak is van Darryl Jonesa basszusgitáron, pedig a basszusvonalaikat akár egy kilencéves zeneiskolás is el tudná játszani, ha nem épp egy hétéves autodidakta. Az album egyetlen igazán végig teljes értékűen „nyúlékony” építőeleme tehát Vasko, aki a fúvózás mellett az új lemezen is használja a hangját. Ennek színe és előadásmódja olyan karakter, mintha csak az alternatív rock szféráival való foglalatoskodásra teremtették volna. Mivel Vasko ehhez többnyire szerbhorvát nyelvet használ, a lemez retró hangzású: új hullámos és punk rockos örökséget hordoz, amelyet egykori, tágabb közös hazánk fennállása idején kaptunk, vagyis a kihalt „Yu-rockét”.
Pimasz, lucid, gondtalan, elsőre, kapásból eljátszott. Az első próbálkozásra és teljes vérű örömmel. A szólók az intuitív érzék ősiségéhez igazodnak. A zenekar nem fektetett sok időt a lemez számainak aranyozásába, az aranzsék csiszolgatásába. Úgy ment a stúdióba, hogy felállította a számok nagyjából vázát, és nagyon szabadon, gondtalanul és gyorsan, ha nem egyenesen azonnal lejátszotta őket. Sőt. A trió az új lemezen nem tűzött maga elé semmilyen fejlődési kihívást, ezért kifejezésmódját tekintve a bevált képleten toporog. Művészi értelemben tehát egy helyben ragadt. Ezért az új album ebből a szempontból szikárnak, merevnek, ismertnek és megszokottnak hat. Pedig csipkelődő, ugratós jellege, a teljes vérű optimizmus, valamint a hangzás élénksége és az előadás hitelessége mellett is. Mindenekelőtt azok a pillanatok nyűgöznek le a legjobban, amikor a zenekar tisztán hangszeres játékkal foglalkozik, mert Vasko többnyire orrhangú, idegesítő éneke teljesen tévedés a lemezen, elveszi a lendületet a számok lehetséges hangszeres fejlődésétől az érdekesebb formák felé. Az ének szinte egytagú ismétlésre csökken, a versszakok meglehetősen kiszámítható szókincsével, és gyerekesnek is hat.
A következő albumnál a triónak ki kell tűznie azt a kihívást, hogy kiszélesítse művészi hatókörét, nyúljon a hang és a stílus nemesítésének és feljebb emelésének indítékai után. Új hangszerek bevonásával és olyan húzásokkal, amelyek hangzásbeli manipulációt is hoznak. Ez a két tartalom nagyon kívánatos. Az ének teljes elhagyása is kívánatos volna, ezzel a csoport előtt új kifejezési tér nyílna a hangszeres játékra, az aranzsék lazítására és megmozgatására, ami a trió érdekességének első és vezető záloga. Általában véve, ha Dejan és Marjan kilépne a statiszták árnyékszerepéből. Ha a zenekar a jövőben nem teremti meg a megfelelő kreatív-művészi fordulat alapját, valójában csak a koncertfellépésein marad érdekes, miközben jövőbeli saját alkotásainak kifejezésmódját továbbra is könyörtelenül rágni fogja a szikárság és a kiszámíthatóság foga.
Vasko Atanasovski Trio – Good Time:
Felállás
Vasko Atanasovski – szaxofonok, fuvola, ének
Dejan Lapanja – gitár, kísérőének
Marjan Stanič – dob, ütőhangszerek
Produkció
Vasko Atanasovski
Számlista
1. Kokoko
2. Devojka
3. Sufi
4. Propast
5. Kozle
6. Bela noč
7. Balet
8. Nožici
9. Good Time
