Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Proto-Kaw
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2004
Játékidő: 65:34
Értékelés: 5/5
A Proto-Kaw elválaszthatatlanul összefonódik az amerikai progresszív rock legendáival, a Kansasszel. A nevük érdekes összetétel: a „Proto” (görög szó, jelentése „korábbi”) és a „Kaw” (így hívták az amerikai őslakosok azt a helyet, amelyből később Kansas lett) – ez remek név a Kansas ősváltozatának. Mielőtt 1973-ban kialakult a klasszikus Kansas-felállás, amely még abban az évben kiadta névadó bemutatkozó lemezét, és elindította a nagy sikertörténetet, Kerry Livgren gitáros az előző két formáció tagja volt. Ezekre az jellemző, hogy hangzásuk még közelebb állt a brit progresszív rockhoz, mint később, hiszen soraikban szaxofonos, illetve fuvolás is volt, ezért néhányan a King Crimsonhoz és a Jethro Tullhoz hasonlították őket. A korai Kansas tagjai Livgrenen kívül a következő években többnyire homályba vesztek, egészen addig, amíg 2002-ben Proto-Kaw néven meg nem jelent az „Early Recordings of Kansas 1971-1973” című album. A kiadvány kedvező fogadtatása oda vezetett, hogy Livgren, aki éppen akkoriban (újra) letette a Kansas-„tagsági kártyáját”, több mint harminc év után ismét egyesítette erejét egykori haverjaival, akik közül a legtöbben évek óta nem játszottak sem stúdióban, sem színpadon.
A kiváló énekes, Lynn Meredith, aki énekstílusával és hangszínével időnként kicsit Dennis DeYoung (ex-Styx) és David Byron (ex-Uriah Heep) keverékére emlékeztet, évek óta nem állt mikrofon előtt, mégis remekül helytállt, amikor Livgren és a társasága újra új zenét kezdett csinálni. Új nevük, a Proto-Kaw alatt 2004-ben a német InsideOut kiadónál jelentették meg bemutatkozó lemezüket, a „Before Became After”-t, amely különösebb meglepetés nélkül megerősítette azt, amit a Kansas régi hívei évtizedek óta tudtak: Livgren, akinek újjászületett keresztényként sok zagyvaságot lehet felróni, vitathatatlanul (nem sértésből, Steve Walsh) a legjobb hangszerelő és zeneszerző a legendás progresszív rockbanda történetében, akár Kansasnek hívják, akár Proto-Kawnak.
A „Before Became After” legtöbb száma igazi csemege mindazoknak, akik szeretik a régi vágású progresszív rockot, amilyet a Kansas a karrierje elején játszott, és az olyan prognagyságokét, mint a King Crimson, az ELP, a Jethro Tull és a Genesis, akik a legnagyobb hatással voltak Livgren zenei fejlődésére. A szaxofon és a fuvola használata, vagyis a több jazz- és folkelem miatt a Proto-Kaw jelentősen eltér a híresebb „unokatestvérektől”, akik a hegedűre esküsznek. Az album összességében rendkívül gazdag az érdekes hangszerelési ötletekben és szellemes improvizációkban. Nincs benne hely az arénarockos és AOR-kirándulásoknak, amelyek később uralkodóvá váltak a Kansas hangzásában; többnyire a régi iskolás, erősen brit bélyegű prog uralkodik, úgyhogy a hallgató időnként már-már elveszíti az érzést, hogy amerikai bandát hallgat.
A nyitó „Alt. More Worlds Than Known” sodró fúzió a régimódi szimfonikus prog, a jazz rock és a kemény rock között, ahol dúsan burjánzanak a királyi gitár-, Hammond-orgona- és fuvolafutamok, miközben Meredith lenyűgöz hatalmas énekével. A egyik legjobb progresszív gitáros szólói az egész albumon – ahogy várható – igazi csemegék és balzsamot jelentenek a léleknek. A „Words of Honor”, amely rövidített változatban kislemezen is megjelent, meglehetősen ártatlan balladaként nyílik, ami nem tart sokáig, mert hamarosan tiszta progrock-körhintává alakul számos dinamikus instrumentális résszel és epikus hangszereléssel. A kissé titokzatos, keleties hangulatú „Leaven” szinte inkább a Camelre emlékeztet, mint a korai Kansasre. Egészében kicsit jazzrock-fúziósabb színezetű, hosszú instrumentális bevezetővel és későbbi átugrással sötétebb, ambientesebb vizekre, ahol nem hiányzik a szenvedélyes éneklés sem. Az ütős „Axolotl” pásztori varázzsal telített John Bolton finom fuvolafutamainak köszönhetően, amelyek az energikus gitárfutamokkal, a fenséges szimfonikus billentyűs hangszeléssel és Meredith kiváló, itt sokat Davidre Byronra hajazó énekével együtt hatalmas hangulatot teremtenek. A „Quantum Leapfrog” stílusát tekintve a „Before Became After” egyik legérdekesebb kísérlete, mert a szaxofonos „fűszereknek”, a dallamos vokális harmóniáknak és a szokatlan ütemváltásoknak köszönhetően a progresszív rock canterbury-i színterével kacérkodik.
A „Greenburg, Glickstein, Charles, David, Smith and Jones” a The Cryan’ Shames amerikai pop-rock együttes feldolgozása, amely a „pszichedelikus” hatvanas években hívta fel magára a figyelmet, így nem megdöbbentő, hogy elég nagy stílusbeli kitérőről van szó, a Proto-Kaw mégis szellemes feldolgozást készített lenyűgöző, pszichedelikus vokális harmóniákkal és keményrockos gitárvariációkkal. A szakrális hangulatú „Gloriana” egy újabb ambiciózus szimfonikus progrock-vállalkozás, amelyet ünnepélyes fuvola- és billentyűs hangszerelés sző át. Meredith éneke ezúttal, főleg a pompás refrén közepén, Dennis DeYoungra emlékeztet. A záró rész hallgatásakor, ahol a Proto-Kaw a szimfonikus instrumentális kataklizma közepén nagyon az ELP felé húz, a szerzemény egyenesen epikus méreteket ölt, bár az utolsó tíz másodperc úgy hangzik, mint a Mikulás ünnepi felvonulásának lezárása.
Az „Occasion of Your Honest Dreaming” – amelyben leginkább a csípős fuvolaimprovizációk nyűgöznek le – pozitív légkörrel és vidám többszólamúsággal van átitatva. A „Heavenly Man” drámai hangulatával, briliáns gitárimprovizációival, dinamikus ütemváltásaival és epikus refrénjével erősen a korai Kansasre emlékeztet. Az album a több mint tizenegy perces „Theophany” eposszal zárul, amely szinte minden lépésnél az ELP-t idézi: menetelő ritmusok, királyi dobátmenetek és pompázatos billentyűs hangszerelés tölti meg, miközben a háttérben a kórusszerű vokálok szuperdrámai hangulatot teremtenek. Meredith éneke ezúttal több okból is újra a legendás David Byronra emlékeztet. Az album különleges kiadásán a videóinterjú mellett még három bónuszszám található: a Kansas-klasszikus „Belexes” koncertváltozata, a kiváló új szerzemény, az „It Moves You”, valamint a „Words of Honor” rövidített, kislemezes változata.
A Proto-Kaw Livgren briljáns hangszerelői és zeneszerzői irányítása alatt a „Before Became After” című albummal olyan lemezt készített, amilyenre a Kansas-rajongók már a hetvenes évek vége óta vártak, egyúttal modern produkcióval be is mutatta, hol kezdődött az egész az 1970-es évek elején – ami az Egyesült Államok legfontosabb progresszív rockbandáját illeti, minden idők legjobbját. Kerrynek rendkívül gyorsan sikerült motiválnia a régi haverokat, hogy újra rátaláljanak a hajdani varázslatra, és megalkossák 2004 egyik legjobb progrockos albumát. Valamilyen értelemben a Proto-Kaw feltűnése a progszíntéren sajátos paradoxont okozott, hiszen egyszerre voltak új együttes és a Kansas ősváltozata, vagyis az egyik legrégebbi amerikai progrockbanda, amelynek a szerzői jogok körül kialakulható problémák miatt új nevet kellett választania. A legnagyobb irónia pedig az, hogy sokkal üdébben szóltak, mint a Kansas akkori felállása, amely Livgren második távozása után gyorsan teljes stúdióbeli tespedésbe süllyedt. Nos, a Proto-Kaw előtt Livgren egyre súlyosabb egészségügyi gondjai miatt sem állt éppen fényes és sikeres jövő, mégis sikerült felvenniük még két stúdióalbumot.
Felállás
Lynn Meredith – ének
Kerry Livgren – gitár, zongora, billentyűs hangszerek, ütőhangszerek, vokál
John Bolton – szaxofon és fuvola
Dan Wright – orgona, billentyűs hangszerek, ütőhangszerek, vokál
Craig Kew – basszusgitár, vokál
Brad Schulz – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Jake Livgren – vokál
Rod Mikinski – basszusgitár az „Axolotl”-on
Eva Peterson – vokál az „It Moves You”-n
Producer
Kerry Livgren
Számlista
1. Alt. More Worlds than Known (7:28)
2. Words of Honor (4:28)
3. Leaven (8:26)
4. Axolotl (6:04)
5. Quantum Leapfrog (5:42)
6. Greenburg, Glickstein, Charles, David, Smith and Jones (3:05)
7. Gloriana (9:07)
8. Occasion of Your Honest Dreaming (3:38)
9. Heavenly Man (5:53)
10. Theophany (11:43)
Bonus CD:
11. Belexes (live) (8:08)
12. It Moves You (4:26)
13. Words of Honor (single edit) (3:18)
