Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Ten
Kiadó: Rocktopia Records
Megjelenés: 2015
Értékelés: 4/5
A hosszú életű brit melodikus rockerek, a Ten, akik 1995 óta tartják magukat a színtéren, tavaly, fennállásuk huszadik évfordulóján adták ki összesen tizenkettedik stúdióalbumukat „Isla De Muerta” címmel.
A zenekart mindvégig a csapat első számú hajtómotorja, vezetője, énekese, szövegírója, producere és fő zeneszerzője, Gary Hughes irányítja és hajtja előre. Az „Albion” óta hettagú felállásban dolgozik, vagyis három gitárossal.
Már az „Albion” is érezhető hangzásbeli újjászületést hozott: a Ten egyenesen a kezdetekre, az első stúdióalbumra, az „X”-re (1996) tekintett vissza, és megdobogtatta mindazok szívét, akik nosztalgiával gondolnak az elsőrendű bemutatkozásra és annak kultikus folytatására, a „The Name of the Rose”-ra (1996). A zenekar az alkotói ihletettséget tehát az összes gitár dinamikus játékának jelentős felturbózásával támasztotta alá a hangszerelésben. Ez leginkább a vaskosabb hangzásban, a középső, „mid-eight” részek további felpezsdítésében, valamint az átvezetők háromszólamú harmóniákkal való díszítésének továbbfejlesztésében mutatkozott meg.
Az „Isla De Muerta” ennek a történetnek a folytatása. Hughes és csapata ismét rendkívül gyorsan hozta ki az új lemezt az elődje, az „Albion” után, de a fickónak láthatóan egyáltalán nem fogytak ki a friss ötletei. A kreatív lendület új hullámát meglovagoló zenekar nemrég saját kiadót alapított, és ezzel végleg a saját kezébe vette a dolgokat. Ez a tábor tagjai közé még több felszabadultságot és gondtalanságot hozott, ami a jó hangulat feltétele, az pedig a minőségi saját anyag alapja. Ahogy az album címe is elárulja, az üzenetek a „halál szigetéhez” kötődő kalózlegendát érintik. A pompázatos, saját szerzésű kitsch-et, amellyel a Ten évek óta bombázza a melodikus rock jellegű zenei arculatát, a zenekar közvetve Gaetano Di Falco kiváló művész közreműködésével is fenntartja, aki ismét elkészítette az album borítóját. A borító stílusában a híres Hal Foster illusztrációit idézi. A csapat igen ambiciózusan fogott hozzá az új album bemutatásához: a népszerűsítésére két kislemezt is kiadott, mégpedig a Tell Me What To Do és a This Love című dalokhoz. Bár az új album a Karib-tengerre visz minket, a The Dragon And Saint George (egy történet arról, hogyan győzi le Szent György a sárkányt, és védi meg Silene városát) és a Revolution (a francia forradalom ihlette) üzenetei kilógnak ebből.
Az „isla De Muerta” megerősíti az új Ten hangzásvilágát, fenntartja és tovább erősíti az elődje, az „Albion” hangulatát, ugyanakkor szerencsére nincs rajta olyan „mellément”, amilyet Hughes megengedett magának az előző lemezen, amikor olasz nyelvű éneklésben próbálta ki magát, igencsak nagy lendülettel. Ezért ez egységesebb termék az elődjénél. Stílusban az új album a várakozásoknak megfelelően egy tapodtat sem lep meg. A Ten a bevált receptje szerint alkot, ami a rajongók körében évek óta igazoltan működik, élén Hughes jellegzetesen orrhangú, középmagas énekhangjával, amely mégis éppen elég színes ahhoz, hogy egy csipetnyi misztikát és sötétséget vigyen a zenekar hangzásába.
Ten – The Last Pretender:
https://www.youtube.com/watch?v=DX2vDLs664A
Felállás
Gary Hughes – ének
Dann Rosingana – gitár
Steve Grocott – gitár
John Halliwell – gitár
Steve Mckenna – basszusgitár
Darrel Treece-Birch – billentyűk
Max Yates – dob
Produkció
Gary Hughes
Számlista
1. Buccaneers (Instrumental) / Dead Men Tell No Tales (6:27)
2. Tell Me What To Do (4:15)
3. Acquiesce (4:45)
4. This Love (4:42)
5. The Dragon And Saint George (5:16)
6. Intensify (6:39)
7. Karnak (Instrumental) / The Valley Of The Kings (8:10)
8. Revolution (5:56)
9. Angel Of Darkness (3:57)
The Last Pretender (6:40)
We Can Be As One (3:28) (bónuszdal az európai piacra)
