Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Ayreon
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 107:21
Pontszám: 4.5/5
A „The Theater Equation” az első koncertalbum az Ayreon eddigi történetében. Az ambiciózus holland progresszív rock-, illetve progmetal-projekt főnöke, Arjen Anthony Lucassen korábban már készített két koncertlemezt, de azokat a másik két projektje, a Star One és a Stream Of Passion keretében. Az Ayreonnal eddig több okból sem vágott bele hasonlóba, elsősorban azért, mert a világ minden tájáról érkező, többé-kevésbé ismert zenésztársak tömegét kell megmozgatni. Hát, egyszer mindent először. Ezúttal énekkart, kis zenekart és a mára már szinte kultikus koncepcióalbum, a „The Human Equation” (2004) legtöbb közreműködőjét gyűjtötte maga köré. Ez az album joggal tartozik Lucassen szinte mindig izgalmas projektjének legjobbjai közé. Arjen ambiciózus zenészgárdája 2015 szeptemberében Rotterdamban az egész „The Human Equation”-t eljátszotta, ami semmiképp sem volt kis falat. A lépés a rajongók többségét meglepte, bár persze számítottak rá, hogy Arjen a projekt huszadik évfordulójára valami különlegessel készül.
Bár Arjen eredetileg nem akart színpadra lépni, hiszen a „The Theater Equation” megvalósításában főleg összekötőként és tanácsadóként vett részt, később mégis meggondolta magát, és feltűnt a rövid záró dalban, a „Dream Sequencer System Offline”-ban, a „Forever of the Stars” szerepében. Vagyis egészen a koncert legvégén jelent meg, miután kilépett a rajongók által jól ismert Dream Sequencer nevű szerkezetből, és elmondott pontosan egy mondatot. A teljes hangszeres hiányát, főleg gitár terén, Marcel Coenen (Sun Caged) és Freek Gielen pótolta. A „The Human Equation” stúdióváltozatán közreműködők közül visszatért a szerepébe James LaBrie (Dream Theater), Marcela Bovio (Stream of Passion), Heather Findlay (ex-Mostly Autumn), Devon Graves (Deadsoul Tribe), Irene Jansen és még néhány „régi ismerős”, az újoncok közül pedig Anneke van Giersbergen (ex-The Gathering) emelkedett ki, aki sikeresen helyettesítette Mikael Åkerfeldtet (Opeth) a Félelem szerepében. A kiváló vendégénekesek közül ezúttal leginkább Devin Townsend hiányzik, aki a stúdióváltozaton felejthetetlen volt a Harag szerepében.
Az eredeti elképzelés az volt, hogy a teljes, színházias koncertprojektben, amelyet Arjen egykori menedzsere sürgetett, csak válogatott Ayreon-rajongók működnének közre, de később az egész sokkal ambiciózusabb lett, amikor Arjen néhány régi zenésztársa is jelezte, hogy csatlakozna. A legtöbb rajongót persze az első hallgatásnál az érdekli leginkább, melyik változat a jobb: az eredeti stúdióalbum, vagy a koncertverzió, kissé módosított felállással és Arjen többhangszeres játéka nélkül. A fent említett énekesváltozásokon kívül érdemi különbséget nemigen lehet észrevenni, Martin Orford (ex-IQ, Jadis), Ken Hensley (ex-Uriah Heep) és Oliver Wakeman (ex-Yes) billentyűs hiánya pedig nem jelent drámai minőségromlást, hiszen eredetileg csak három dalban működtek közre. Az egyes hangszerelések változásai is csupán „kozmetikaiak”.
A produkció Arjen hagyományaihoz híven most is kiváló. Az album szinte végig úgy szól, mintha stúdióban vették volna fel, ami zavarhatja azokat, akik nem szeretik a túlzottan „kisimított” hangzást, és a hitelesebb koncerthangulatra esküsznek. A közönség csak mintavételszerűen hallatszik, éppen annyira, hogy tudni lehessen: az egész nem stúdióban készült. A „The Theater Equation” elsősorban a régi motorosoknak szól, míg a hitelesebb „The Human Equation”-élményt, főleg azoknak, akik még csak ismerkednek az Ayreon legjobb alkotásaival, továbbra is az eredeti stúdióalbum nyújtja, a szinte észrevehetetlen hangzásbeli és vokális különbségek ellenére. A „The Theater Equation” nem nélkülözhetetlen azoknak, akiknek már megvan az eredeti stúdióalbum, kivéve persze a legszenvedélyesebb Ayreon-rajongókat, akiknek Arjen ambiciózus projektjének minden kiadványa kötelező. Ám ha más nem, egy kissé felfrissített változatnak mindenképp tekinthető a 2004-es koncepcióklasszikusnak.
Felállás
Joost van den Broek – zenei vezető
Freek Gielen – gitár
Marcel Coenen- gitár
Erik van Ittersum – billentyűs hangszerek
Ruben Wijga – billentyűs hangszerek
Maaike Peterse – cselló
Jeroen Goossens – fuvola, fúvósok
Ben Mathot – hegedű
Johan van Stratum – basszusgitár
Ed Warby – dob
Devon Graves – ének [Agony]
Jermain ‘Wudstik’ Van Der Bogt – ének [Best Friend]
Anneke van Giersbergen – ének [Fear]
Heather Findlay – ének [as Love]
James LaBrie – ének [Me]
Irene Jansen – ének [Passion]
Magnus Ekwall – ének [Pride]
Mike Mills – ének [Rage / Father]
Eric Clayton – ének [Reason]
Marcela Bovio – ének [Wife]
Arjen Anthony Lucassen – ének [Forever of the Stars]
Peter Jan Moltmaker – ének[Supporting Cast, Doctor]
Anita van der Hoeven – ének[Supporting Cast, Mother]
Nienke Verboom – ének [Supporting Cast, Nurse 1]
Katinka van der Harst – ének [Supporting Cast, Nurse 2]
Agoston Szabo, Andreas Schröder, Anita van der Hoeven, Radina Dimcheva, Cons Marg, Els Prins, Jan Willem Ketelaers, Jose Gallardo, Katinka van der Harst, Laura Guldemond, Lisette van den Berg, Marcus Becker, Marjolein Husken, Marlies Schuitemaker, Matteo Nicolin, Nienke Verboom, Peter Jan Moltmaker, Thina Chat – kórus
Produkció
Arjen Anthony Lucassen
Számlista
CD 1 (53:07)
1. Day One: Vigil (1:43)
2. Day Two: Isolation (8:12)
3. Day Three: Pain (4:50)
4. Day Four: Mystery (6:05)
5. Day Five: Voices (6:52)
6. Reprise Pain 1 (0:34)
7. Day Six: Childhood (5:10)
8. Day Seven: Hope (2:22)
9. Day Eight: School (4:27)
10. Reprise Childhood (1:08)
11. Day Nine: Playground (2:06)
12. Day Ten: Memories (3:52)
13. Reprise Pain 2 (1:39)
14. Day Eleven: Love (4:07)
CD 2 (54:14)
1. Day Twelve: Trauma (9:41)
2. Day Thirteen: Sign (5:06)
3. Day Fourteen: Pride (4:46)
4. Reprise Vigil (1:09)
5. Day Fifteen: Betrayal (5:09)
6. Reprise School (1:24)
7. Day Sixteen: Loser (4:15)
8. Day Seventeen: Accident? (5:16)
9. Reprise Pain 3 (0:53)
10. Day Eighteen: Realization (3:05)
11. Reprise Trauma (2:14)
12. Day Nineteen: Disclosure (3:49)
13. Day Twenty: Confrontation (7:27)
