Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Omen
Kiadó: Puresteel Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 43:35
Értékelés: 4.5/5
Az Omen, a tűző kaliforniai napsütés vén heavy metal harcosai bizony 13 év után térnek vissza az utolsó stúdióalbumuk, az „Eternal Black Dawn” (2003) óta, pályafutásuk összesen hetedik lemezével, amely a „Hammer Damage” címet kapta.
A zenekart az eredeti, alapító tag és gitáros, Kenny Powell tartja talpon, és az új lemezzel egyáltalán nem okoz csalódást. Itt minden megvan, ami kell, így stílusban és hangzásban is követhető a vonal mindazzal, amit az Omen név hallatán megszoktunk. Ez igaz akkor is, ha visszatekintünk az aranykorukra, a nyolcvanas évekre. Egyetlen megjegyzésem van: minek is piszmogtak a srácok ennyi ideig ezen az albumon?
A produceri munkát maga Kenny Powell végezte. Ezért a hangzás rendkívül nyers maradt, csiszolatlan, élő és koszos, és ahogy hallgatod a lemezt, olyan érzésed támad, mintha az Omen új koncertalbumot kínálna. Ez az új ötletek rendkívül hiteles tolmácsolása és ugyanilyen hiteles átültetése hanghordozóra. A zenekar új stúdióalbuma megőrzi a veterán, vadóc heavy metal védjegyét. Sötét, okkult, és kifinomultan a „eighties” korszak felé fordul. Homályos sötétség árad belőle, ugyanakkor végig jól kivehető benne az epikus bombaszt bősége, amely a nyers produkcióban például a Manilla Road hangulatát és dalszerzői elveit idézi (az Eulogy for a Warrior című szám), abból az időből, amikor ők kreatívan a csúcson jártak. Az album során hamar egyértelművé válik az is, hogy az Omen pontosan az, amit az ember a „nagy szavak és üres tettek” zenekarától, a „beolajozott” Manowartól várna már vagy húsz éve, sőt régebb óta. A Chaco Canyon című dal akaratlanul is, szerényen erre emlékeztet majd.
Ahogy mondtam: ezen az albumon minden úgy működik, ahogy kell. A gitártémák ötletesek, tisztán kidolgozottak, ezért karizmatikusak. A dalok hangulatukban fokozatosan épülnek, a bevezetőktől a versszakokon és az előrefrénéken át egészen az epikus refrénekig. Ebből következik, hogy a hallgató végig élvezheti az átvezető részek tömkelegét, amelyeket ravaszul megszórtak gitárharmóniákkal, vagyis rendkívül élő és dinamikus az események alakulása. Kenny Powell valóban nagyon hosszan főzte ezeket az erényes ötleteket az új stúdióalbumhoz, az Omen pedig az egész történetből nagy győztesként került ki. Szerényen, nagy szavak és ígérgetések nélkül, de egyenes tartással, felemelt fejjel. Egy remek új lemezzel a kezében. Az „i”-re a pontot Kevin Groocher teszi fel recsegős hangjával, amely a torkos rekedtségével egy Jon Oliva (Savatage) teatralitását idézheti, olykor pedig futólag a néhai J.D. Kimball jelenlétét. Groocher hozzájárulásával az album teljes egészében teátrálisan „old school” és kifejezetten lázadó hatású, hiszen a versszakok előadása egyszerűen életre kel. Ez tehát visszatérés a hithű dalszerzés aranykorába, a nyolcvanas évek amerikai heavy metal iskolájának hű mintájára.
Valóban. Egy album, amihez nem kell hozzátenni semmit, elvenni belőle pedig még kevésbé. Egy album, aminek minél előbb vissza kell hoznia az Oment egy új turnéra az öreg kontinensre is. Ha valaki emlékszik, az Omen 2015. március 17-én lépett fel Kranjban, és első osztályú műsort adott. Ilyen előadást nyújt a „Hammer Damage” is. Kíméletlen rúgás a fogak közé és ütés a homlokra. Az amerikai metal régi iskolájának hiteles karaktere által kínált legjobb példa nyomán. Ideje átfésülni vele a metálos koponyátokat.
Omen – Era of Crisis:
https://www.youtube.com/watch?v=SSV3MN7qo6M
Felállás
Kevin Goocher – ének
Kenny Powell – gitár
Andy Haas – basszusgitár
Steve Wittig – dobok
Produkció
Kenny Powell
Számlista
1. Hammer Damage
2. Chaco Canyon (Sun Dagger)
3. Cry Havoc
4. Eulogy for a Warrior
5. Knights
6. Hellas
7. Caligula
8. Era of Crisis
9. A.F.U.
