Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Avtomobili
Kiadó: ZKP RTV Slovenija
Megjelenés: 2016
Játékidő: 44:38
Értékelés: 4.5/5
A nova goricai Avtomobili 34 évnyi megszakítás nélküli működés után tálalja a színtérnek összesen 10. stúdióalbumát. A felfrissült felállás 2008 óta erősíti az összetartást. Igaz, hogy a saját szerzemények nehezen, lassan születnek náluk, de az elődlemez, a „Pozna pomlad” (2012) és most az új „Daleč” is annak a kivételes művészi érettségnek a gyümölcse, amelyről az Avtomobili híres, a mesterségük egyedülálló hírnökeiként. Bár a korábbi életművük kedvelt örökzöldjei ma is a szlovén rádiók általános műsorrepertoárját adják, a kifejezésmódjukat mindig is átszőtte az eklektika érintése. A „Daleč” (magyarul: Távol) pedig egyáltalán nem „megy túl messzire”, sőt „közel” marad, és otthonosan cseng. Az Avtomobili közben a zenei egyediség elemét újfent érett módon ápolja és építi tovább, miközben megőrzi egyedi zenei személyi igazolványának minden felismerhető jellegzetességét.
A dalok hangszerelése az elődhöz képest fókuszáltabb, összeszedettebb, ami nem is meglepő. Felszabadult dallamosság jellemzi, amely gyorsan a hallgató szívéhez nő, feszült és drámai, olykor sötét hangulatok nélkül, ami a kísérletezőbb elődlemez egyik szembetűnő vonása volt. Négy év szép időköz az új ötletek gondtalan, spontán kibontakozásához, az a kvintett pedig, amely a „Pozna pomlad” albumot rögzítette, ugyanabban a felállásban egymás közötti kapcsolataiban még érettebbé vált.
A zenekar visszahozza a hangszerelésbe a fúvósokat, ami a csapatnál nem újdonság, hiszen az Avtomobili eredeti felállása is tartalmazott szaxofonistát. Az albumon Rok Golob akusztikus hegedűjátéka tűnik fel rendkívül megnyerően, mégpedig a Pekel v raju című dalban. Ez a szám a fülbemászó, dallamos refrénje révén visszavonhatatlanul a zenekar kilencvenes évek első feléből származó örökzöld slágereit idézi. A címadó dalban Marko mellett Severa Gjurin énekel duettben. A számot Bushi szólódíszítései fűszerezik és élénkítik. Vagyis Rok és Severa. Őket a zenekar a Cankarjev domban, 2012. 10. 5-én tartott koncertjén különleges vendégként már kipróbálta, ahol az Avtomobili és a két vendég között átugrott az igazi kémia szikrája, amit a fiúk az album „Daleč” anyagára is átvittek.
Az album megőrzi az Avtomobili jellegzetes kifejezésmódját. A fő összetevők a helyükön maradnak. Ilyen Marko énekteljesítménye, vagyis a hangja különleges színe, a hiperszenzitív költészete, az üzenetek mélysége és az előadás érzéki finomsága. Éppen ez a líra, a vezető dallamok kibontakozásának ráadott öltözetével párosulva, garantálja a hangulatos atmoszférát és az állandó vágyakozást. Sőt. A hangulatok időnként a miszticizmus pillanatát idézik, amivel az Avtomobili tulajdonképpen egyedülálló az art rock és a popkultúra terén Szlovéniában. A „Daleč” nem olyan komoly album, mint az elődje. Nincsenek rajta „sötétebben merengő” pillanatok sem, amilyenek a „Pozna pomlad” egyes részeit jellemezték. Ebben a tekintetben az új lemez egészében világosabban, optimistábban cseng. Az első részben rögtön rádióbarát módon bontakozik ki, aminek alapjait a nyitó Stopinje v snegu (táncra hangolt, könnyed, ragadozó kis dal, a billentyűk a nyolcvanas éveket idézik), majd közvetlenül utána a címadó dal teszi le, amelyben a hangszerelés szövetén érezhetően átüt Šuligoj nyitó basszusgitárfrázisa, Severa és Marko pedig rendkívül megnyerő, kontrasztos vokális duettet alkot. Az Avtomobili-féle zenei recept jellegzetes kulisszája így egy pillanat alatt felépül. Ezt az érzést még intenzívebben erősíti a nyugodt Mladost, az album leghosszabb dala, ahol a zenekar először forgatja át gyökeresen a hangszereléseket, ízléses fúvóshasználattal is. Ebben a számban először szikrázik fel intenzívebben a zenekar rendkívül érzékeny oldala, egészében véve, a dal formájába pedig a hangszerek közötti jazzes párbeszéd finom szellője lopózik be.
A Na sever Bushi szerzői debütje az Avtomobilinél. Rendkívüli hangulatváltást hoz a versszak és a refrén szerkezetének kontrasztjában. Ebben a számban jólesik a hangkép kontrasztos elosztása. Šuligoj a basszusvonalak dallamos szövögetésével okosan használja ki a teret, ami szerves melegséget ad és erősíti a dal ritmikai kinetikáját, Morgan főleg a versszakban és a mid-eight részben egy pillanatra Stewart Copelanddá (The Police, Curved Air) változik, és jazzes finomságokkal gazdagítja az alapritmust, Mirko billentyűi pedig azt a misztikus, fenséges varázsitalt keverik, amely láthatatlan atmoszférikus burokként fogja össze a hangszereléseket. Mindebbe beleszövődik Bushi szinte ezoterikusan csengő gitárja, amely az albumon először szólal meg érzékelhetően rockosabban, mégis úgy illeszkedik a hangszerelésbe, hogy megtartja a felépített hangkép elemeinek egyensúlyát. Marko marad Marko. Egyedülálló és megismételhetetlen. Karizmatikus hangjával ehhez a számhoz is hozzáadja azt a markáns egyediséget! Itt szándékosan bontottam részekre a hangkép egyes építőköveit, hogy betekintést nyerjetek abba, milyen érzékeny síkon kommunikálnak egymással a zenekar tagjai, hiszen számos hasonló párhuzamot fogtok fokozatosan, darabonként ti magatok is felfedezni ezen az albumon.
A vágyakozó Vrni me nazaj a nyolcvanas évek igazi érzelmeit hordozza, a mögötte következő Reka megtermékenyíti ezt az érzést, és valamiképp felidézi a nyitó Stopinje v snegu energiáját, ebben a tekintetben mellettük áll a Če si rojen, főleg pedig a már említett Pekel v raju refrénje (a versszakban játékos funky dallammal). Bár a zenekar elkötelezetten keresi a dallami tökéletességet, szívesen csempész a vezető frázisokba olyan akkordokat (az alapokból levezetett jazzes variációt is), amelyek a dallamot a várt kibontakozástól elvezetik (pl. a Če si rojen refrénje), ez nagy előny, amellyel az Avtomobili könnyedén távolodik a közhelyek lehetséges használatától. Ez egyben egyediségük záloga is. Az Avtomobili tehát a zenei mesterségük nagy iparosa marad!
A Vedel si kapcsán nem nehéz kimondani, hogy ez a „Daleč” művészi csúcspontja. Igazi dráma, azaz atmoszférikus színház a hangkép építőköveinek kiváló elosztásával. A bevezetőben a dobok kemény „snare” ütései és a billentyűk meg a gitár misztikus frázispárbeszéde közti kontraszt vonja magára a figyelmet, a zenekar pedig lassan és diadalmasan fokozza a drámai hangulatot a refrénkrescendóig. Ez az a szám, amellyel az Avtomobili rendkívül hatásosan zárhatta volna a „Daleč” albumot. Ehelyett a Ni več umika mellett döntöttek, ahol a gitárriff hangerőereje a refrénben hirtelen megnő, és a dal itt a rockretorika szembetűnőbb lendületei szerint bontakozik ki. A dal záró részének drámai hangulatát egy erotikus töltetű szaxofonszóló emeli magasabbra. A líra tekintetében is a Ni več umika viszi el az album elsőségét. Marko rendkívül őszintén előadott, személyes vallomásos hangvételű dala, amely nagyvonalúan zárja a „Daleč” albumot. Vagyis még egy csodálatos szám közvetlenül az album végén.
Ezen az albumon a zenekar jóval könnyebben választhat azok közül a dalok közül, amelyek potenciális rádiós slágert hozhatnak, ha összevetjük a sokkal inkább kiváló elődlemezzel, a „Pozna pomlad”-dal. Vagyis a két album között érezhető művészi különbség van! A „Daleč” (egészében) újra lassan nő, de érezhetően gyorsabban nyeri el az embert, mint az elődje, a „Pozna pomlad”, amely kísérleti kitérőket is ismert (a címadó dal). A dalok egészében dallamosabbak és kompaktabban szólnak. A zenekar vezető kreatív magját, amelyet természetesen a Vuksanovič testvérpár képvisel, nem lehet és nem is érdemes eltitkolni. Tíz kiváló dalból álló válogatást kaptunk, szerves hangzású, analóg produkciós melegséggel. Ezért a „Daleč” albumot az első daltól az utolsóig mindenképp egészében érdemes hallgatni. A megedzett, tapasztalt mesterek nagy művészi ragyogásában bontakozik ki. Könnyedén cseng, noha filigrán részletességű, és számos rövid, de tömör húzásból szőtt, amelyek e legendás zenekar egyedülálló, vallomásos art kultúráján belül ismét rendkívül hatásosan tükröződnek. Az életművét a kulturális minisztériumnak már rég rendelettel kellett volna szlovén kulturális emlékké nyilvánítania. A „Daleč” a zenekar új, kifejező mérföldköve, amely azt mutatja, hogy az Avtomobili alkotói korszaka érett szakaszában és a felfrissült csapattal tovább fejlődik művészileg, érik kifejezésmódjában, és még tömörebb, zeneileg még profiláltabb.
Avtomobili – Stopinje v snegu:
Felállás
Marko Vuksanovič – ének
Mirko Vuksanovič – billentyűk
Boštjan Andrejc „Bushi” – elektromos gitár, mandolin (1. dal), bendzsó (1. dal), vokál, fütyülés (1. dal)
David Šuligoj – basszusgitár, vokál, fütyülés (1. dal)
David Morgan – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Denis Beganovich Kiki – harsona a 3. és 7. dalban
Mitja Bobič – trombita a 7. dalban
Severa Gjurin – ének a 2. dalban
Rok Golob – hegedű a 9. dalban
Jan Šepetavec – tenorszaxofon a 7. és 10. dalban
Produkció
Mirko Vuksanovič & David Šuligoj
Számlista
1. Stopinje v snegu
2. Daleč
3. Mladost
4. Na sever
5. Vrni me
6. Reka
7. Če si rojen
8. Vedel si
9. Pekel v raju
10. Ni več umika
