Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Andy Timmons Band
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2016
Játékidő: 53:05
Értékelés: 4/5
Miután a híres Simon Phillips (ex-Toto), a világ egyik legérdekesebb, ha nem a legjobb, de legalábbis legcsiszoltabb dobosa újraindította a Protocol nevű projektjét, Andy Timmons ismét gyakori vendége lett a világ színpadainak, és nem csak az észak-amerikai kontinensen, ahonnan ez a kiváló gitárász származik. Mindössze három év alatt kétszer is fellépett a Protocollal Szlovéniában!
A pasi arról ismert, hogy pályafutása elején az amerikai hard rockerekkel, a Danger Dangerrel dolgozott együtt, emellett színes szólólemezes életművéről, de ezt a gitárvarázslót szívesen látták maguk mellett a színpadon más zenészek is, köztük olyan nevek, mint Olivia Newton John, Kip Winger (Winger), Paula Abdul, The Beach Boys, Paul Stanley (Kiss), és persze a hathúrosok bibliájának sok kortársa, például Steve Morse (Deep Purple), Mike Stern, Paul Gilbert (Mr. Big) és Eric Johnson.
Andy ezúttal nem csak a saját nevével jegyzi a lemezt, hanem hozzácsapott egy „toldalékot” – egy zenekart. Olyan albumot akart kiadni, amely kompaktabban hat, amelyen az építőelemek kiegyensúlyozottabban szólnak, vagyis az aranzsmékban egyenrangúbban élnek egymás mellett. Ezen a lemezen is ott van Andy két hűséges társa, akik minden szólóalbumán elkísérik a gitárost: Mike Daane basszusgitáros és Mike Marine dobos, az új album számainak felén viszont Rob Avsharian dobolt.
Ami Andyja Timmosa legújabb kiadványában érdekes, az hihetetlen ötletgazdagsága, és tulajdonképpen a vezérmotívumok jellegzetes hatása. Ezek már elsőre is rendkívül ragadósnak, sőt tolakodónak hatnak, ezért gyorsan megjegyezhetők. Kifejezőerejüket tekintve ezek a motívumok annyira erősek, hogy néhány számban a klasszikus gitárszólók, amilyeneket egy ilyen „gitáros Conan”, mint Andy Timmons esetében egyébként kötelezően várnánk, egyáltalán nincsenek is (Winterland, Sanctuary). Sőt: ezekben a számokban nincs is rájuk szükség, így nem is hiányoznak. Ezt maga Andy is érezte, és úgy döntött, hogy mégsem szórja tele szólókkal az összes dalt. Mint mindig, Timmons most is minden lapot arra tett fel, hogy a művészi kifejezés a nagy zenei értéket vadássza!
Andy Timmons most szigorúan az érzékeit követi. Hogy a hangulati állapot, amelyet a gitárjátékával teremteni akar, elérje a kívánt hatást, a vezérmotívumokat követi. A dalok megtartják a versszak–refrén szerkezetet, a mid-eight részekben pedig Timmons a (tipikus értelemben vett) szólók helyett gyakran egyszerűen akkordsorokkal alakítja át a vezérmotívumot, amelyek természetesen megengednek olykor improvizatív kitérőket, de a dalok kompakt formája egy pillanatra sem sérül. Felületesen szólva ez afféle „akkordokkal szólózás”, amelyet pályafutása során például Alex Lifeson (Rush) is jelentősen használt, Timmonsnak pedig már egyáltalán nem újdonság. A várt klasszikus szóló helyén tehát akkordsorból álló harmonikus díszítmény vagy egyszerű egyszólamú vonal áll, amely fenntartja a magas fokú zeneiséget. Persze vannak olyan dalok is, amelyeket Timmons hathúros elméletének híres feljegyzéseiből származó akrobatikával fűszereztek. Ilyen a címadó szám, amely egyben az album gerince is, hiszen az mozgalmasabb mindegyiknél, vagy az album vége felé a Welcome Home.
Bár a gitárrock ezen az albumon főleg a melodikus hard rock műfaji területéhez kötődik, a lágyabb és kifinomultabb részek különösen azt sejtetik, hogy Andy Timmons egyben a jazzes erények mestere is (például a záró On Your Way Sweet Soul), de a melankólia ajtaján is be tud kopogtatni: ezt teszi a neoklasszikus és blues elemek rendkívül érdekes szövevényén keresztül az igen finom, érzékeny The Next Voice You Hear. Timmons tehát a hangok adagolásában nagyon racionális, és ebből a szempontból az évek során „megnyugszik”. A kevesebb több elvét követi, miközben élvezettel kutatja az egyes hangok lecsengését. Ügyesen és tömören helyezi el a hangokat, és mindegyiket rendkívül finom lágysággal, filigrán kifinomultsággal játssza el. Ezért a „The Theme From A Perfect World” rendkívül jól hallgatható album. Főleg annak fényében, hogy instrumentális lemezről beszélünk. Minden maradéktalanul a dallamnak és az érzelmi állapotok megidézésének van alárendelve, Andy Timmons pedig ezekkel ezen az albumon komolyabb akadályok nélkül, ügyesen szólítja meg a hallgatót, és vezeti végig ezen a kivételesen színvonalas albumon, amellyel zenei alkotóként határozottan letette az érettségi vizsgáját.
Andy Timmons Band – Winterland:
Felállás
Andy Timmons – gitár
Mike Daane – basszusgitár
Mike Marine – dob
Rob Avsharian – dob
Produkció
Andy Timmons
Számlista
01. Ascension
02. Winterland
03. Theme From A Perfect World
04. Sanctuary
05. The Next Voice You Hear
06. Lift Us Up (Something Wicked This Way Comes)
07. That Day Came
08. Firenze
09. Welcome Home
10. On Your Way Sweet Soul
