Lemezkritikák

Az orchideák zenekara újra itt van. A varázslat is!

Az orchideák zenekara újra itt van. A varázslat is!

Az „Elegant Gypsy & More” készülhetett volna a hetvenes, a nyolcvanas, a kilencvenes években vagy a századforduló után is, hiszen Al Di Meola elektromos gitáron ma is ugyanolyan mester, mint több mint négy évtizeddel ezelőtt, a…

Nagyobb konzisztenciával a Primal Fear eddig még nem találta el a power metalos riffütés, az epikusság, a bombasztikusság, a zenei nyitottság és a szerzői találékonyság tökéletes arányát, mint az „Apocalypse” című albumon.

Ekkora epikusságot és bombasztot, ekkora zenei nyitottságot és leleményességet, mint amilyet az „Apocalypse” művészi terméseként kínál, a Primal Fear mindmáig nem vívott ki. Valóban a Primal Fear pályafutásának egyik legjobb albuma az eddig…

A „Something Magic” igencsak szolid, méltó (ideiglenes) búcsú volt a kultikus progresszív rock úttörőitől, akik továbbra is hűek maradtak saját hangzásvilágukhoz.

A „Nighfall in Middle-Earth” a mai napig a legfényesebb drágakő a német prog/power metal bajnokok koronájában.

Di Meola már a „Land of the Midnight Sun” című kiváló debütalbumával, amelyen ismét parádésan megmutatta, hogyan működik a jazz fusion „turbóhajtással”, magasra tette a lécet szólókarrierje folytatásához, és szilárd alapokat fektetett a…

Az „Opus” albummal Mr. Di Meola, aki nemrég azzal lepett meg, hogy pályafutása során először úgy készített lemezt, hogy közben jó kedve volt, egy nagyon szép, megfelelően eklektikus és túlnyomórészt akusztikus irányultságú albumot tett le…

A „Sunsets On Empire” talán Fish szólókarrierjének legjobban elsikkadt csúcspontja, amely főként Wilson dalszerzői és produceri közreműködésének köszönhetően jóval jobban állta az idő próbáját, mint néhány korábbi szólólemeze.

A The Sea Within nagyon behízelgő, rendkívül jól hallgatható és gördülékeny debütalbumot hozott össze, amely valószínűleg csak előjátéka e nagyra törő nemzetközi formáció jövőbeli stúdióprojektjeinek. Néhány szerzemény valóságos csemege a…

A Tesseract a Sonderrel valahogy összegzi a korábbi albumok elemeit. A zenekar továbbra is technikás, atmoszférikus, dallamos és kiszámíthatatlan, de a lemez egészében nem győz meg annyira, mint az első kettő.

A Tesseract a Sonderrel valahogy összegyúrja a korábbi albumok elemeit. A zenekar még mindig technikás, atmoszférikus, dallamos és kiszámíthatatlan, de a lemez egészében nem győz meg annyira, mint az első kettő.

Három évvel később újabb lemez követte. A „Bound to the Witch” összesen a tizenegyedik stúdióalbum, és az elődje történetét folytatja, ám egy fontos különbséggel: sokkal meggyőzőbb, következetesebb és még szilárdabban összpontosított.

Új idők, új lendület. Újabb adag tesztoszteron az öreg harcos macskák vérében! Telivér, meggyőző dokumentum, hangzásban hihetetlenül kicsiszolt, mégis megtépett, szakadt, punk garázsfénnyel megcsillantva, pont annyira koszos és pont annyira…

A „War Dance” albummal a Colosseum II elérte művészi csúcspontját az eklektikus, turbóhajtású jazz fusion megalkotásában, ám bár ez volt a legérettebb teljesítményük, a kívánt kereskedelmi visszhangot ezúttal sem sikerült kiváltaniuk.

A Kayak a „Seventeen” című albummal igen kellemes és szimpatikus lemezt készített, amely tele van szimfonikus progrock gyöngyszemekkel, és szép bizonyíték arra, hogy a zenekar új verziója is magas szinten áll hangszerelésben, dalszerzésben…

„A vízimedvék öröklik majd a Földet” – mondják a The Mute Gods a saját lassú, unalmas és produkciós szempontból szánalmas lemezükön, amely a hozzájuk hasonló zenészeknek semmiképp sem válik a dicsőségére.

A rock'n'roll-korszak egyik legkarakteresebb AOR-terméke az új változatban új lüktetést és új esszenciát kap, miközben megtartja kivételes karizmáját és fenségét. A „frissítés” után is tökéletesen működik.

A Miss Baker vezette díjnyertes pékség San Remóba utazik.

A legrégebbi és legtöbbre becsült francia progresszívrock-zenekarok egyike a „Heureux!” albummal olyan teljesítményt nyújtott, amely még a saját hetvenes évekbeli legjobb lemezeivel is felveszi a versenyt.

A „Fly From Here - Return Trip” teljesen felesleges projekt, amelynek egyetlen említésre méltó különlegessége Horn még mindig remekül megőrzött hangja, ennek köszönhetően minimális minőségi előnyben van a meglehetősen átlagos eredetivel…

Az „Utrip” az idei év egyik legjobb szlovéniai nagylemeze, a stúdiómunkák legjobbjai közé tartozik.

Az ígéretes debütáló albumhoz képest, amely már megsejtette a kvintett nagy potenciálját, az Orkestrada az új lemezzel a művészi önkifejezés önfejlődő kivirágzásában érezhető lépést tett előre.

„Tökéletes méreg”, ahogy az új Lizzy Borden-album egyik dala mondja. És tényleg az. Briliánsan kidolgozott, és ezzel a Lizzy Borden-pálya legérettebb stúdióalbuma. Megérte ilyen sokáig várni rá.

A Kamelot a „The Shadow Theory”-n is következetesen kitart a régi, bevált és sikeres szimfonikusmetal-recept mellett, és egy centit sem tér el tőle, ami persze a régi hívek többségének tetszeni fog, hiszen ez is egy nagyon szolid lemez,…

Egy album, amely elcsábít, és a gyönyörű, ha nem egyenesen briliáns vallomásos énekhang megrázó érzékenységével teljesen magával ragad.

„A „Somewhere to Elsewhere” legnagyobb erénye, hogy a dalok remekül beleülnek az ember fülébe, és az album egészében egy szempillantás alatt lepereg. Unalmas pillanatokat nem találsz rajta, bár a „Myriad” és a nyitó „Icarus II” (a…

Az akusztikus közegben a koncepció „brutális” igazsága a finom érzékenységen és lágyságon át még erősebben kibomlik, és mivel az album személyes vallomás, érzelmi hatása és a kiénekelt szenvedélyek ereje rendkívül hatékonyan érvényesül.

A „Five” fenséges hangszereléseivel és kellemes atmoszférájával a kortárs klasszikus zene és Banks zongorás remekléseinek rajongóit többnyire levesz a lábáról, aki viszont a hatalmas Genesis-történet bármiféle folytatásában reménykedik, az…

A „Greatest Hits Part 1” tehát a megállíthatatlanul dolgozó, soha meg nem nyugvó Leoni számára a stúdiómunka egyik nagy felszabadult, szórakoztató pillanata, a CoreLeonival pedig a koncertszínpadok felé is kinyílik az ajtó, amíg a Gotthard…

Sokáig tartott, mire a nyolcvanas évek közepén alakult zenekar kiadta az első lemezét. Karakteres, erős album, amely hosszú idő alatt született meg, és minőség tekintetében nehéz bármit hozzátenni vagy elvenni belőle. Nagyon ajánlott…

Az óvatos, főként az újjáalakult csapat megerősítését kereső, kissé sántító elődje után a „The Road to Hell” érezhetően magabiztosabb, határozottabb folytatás.

Kiadó: Celinka RecordsMegjelenés éve: 2018Lemez hossza: 13:35Pontszám: 8.0 / 10 Taja Božič szlovén zenész, zeneszerző és hangszerelő, aki kísérőzenekarával, a The Kirkwaaldsszal idén májusban jelentette meg „Divji svet” címú „extended…

Taja Božič szlovén zenész, zeneszerző és hangszerelő, aki kísérőzenekarával, a The Kirkwaalds-szal idén májusban adta ki a „Divji svet” címet viselő „extended play” (EP) lemezét.

„A »Got Rhythm?« sokrétegű zenei műveltségről és érzékenységről árulkodik: a zenészek a vonós kamarazene sajátosan izgalmas nyelvén ügyesen kereskednek és kacsintgatnak a különféle műfajok és ritmikai textúrák között.”

Lendületes, rendkívül fertőző és végig kellemesen megszólító lemez. A kamarazene izgalmas műfaji kacérkodása a klasszikus zenétől a jazzen és a latin ritmusokon át a szlovén népzenei dallamvilág általi megihletődésig.

„A zenekar a több műfaji szál olvasztótégelyében sikeresen szőtt magának egyedi zenei személyi igazolványt, saját identitással, amely hatékonyan hidat ver e műfajok között, és nyílt, rendkívül békülékeny párbeszédbe fogja őket.”

Sokszínű, mozgalmas, tizenegy saját szerzeményből álló szenvedélyes lemez, kidolgozott komponálási identitással. Az album lazán, kényelmesen, lágyan szól hozzánk, és éppen ettől a lágyságtól válik igazán izgalmassá.

Aki figyelemmel kíséri a kortárs progresszívrock-színteret, aligha lepődik meg azon, hogy a Spock's Beard a „Noise Floor”-ral újabb mestermunkát tett le az asztalra, amely egyúttal a Leonarddal az élen készült eddigi legizgalmasabb…

Az „Only Human” a zenekarnak immár ötödszörre is telitalálat, a rajongók pedig minden habozás nélkül, amint lehetett, be is tették a saját CD-gyűjteményükbe az albumot.

Christian a kiszámíthatóság felhozta kifogást ezúttal is sikerrel kerülte meg: kiváló produkcióval, kidolgozott és tökéletesre csiszolt dalokkal, valamint összetéveszthetetlen, fülbemászó énekével, amely érett korára is megőrizte kivételes…

Szűk 44 perc ördögien jó zene, amely rendkívül sikerült kapcsolatot tart a klasszikus Bonfire-rel. Ebben a tekintetben pont jól ingerel. Egész picit, de éppen eleget. Lessmann nélkül a felállásban ezt nehéz elhinni, de így van.

"Öniróniából, szarkazmusból és hülyének nézésből most sincs hiány! Boh továbbra is ható provokátor, a szólások kifordításának mestere és találó poénok kovácsa. Éppen Boh csipkelődő fantáziájának köszönhetően tartja a Nula Kelvina az új…

Újabb győztes pókerkéz a rendkívül éles eszű, egyedülálló zenei figuráktól! Hölgyeim és uraim, a Nuka Kelvina örök kötekedői remek új albummal jelentkeztek, tele gúnyos, vallomásos akasztófahumorral!

Az új albumot ezúttal is az egységes kompozíciós fókusz hiánya sújtja, így az elődjéhez képest nem hoz gyökeresebb minőségi ugrást. Az első rész megint ígéretes, aztán a dolgok kicsit „félrecsúsznak”.

Igen. A Rage Peter Peavy Wagner (ének, basszusgitár), Manni Schmidt (gitár) és Christos Efthimiadis (dob) alkotta felállása újra együtt van, csak éppen nem Rage-nek, hanem Refuge-nek hívják őket.

Don Airey tehát visszatér, három évvel az előző szólóalbuma, a „Keyed Up” megjelenése után. A „One Of A Kind” amolyan várt lemez. Airey vele is azokban a kreatív közegekben marad, amelyek a legotthonosabbak, a legkedvesebbek számára, és…

A „Wuthering Nights-Live in Birmingham” újabb remek koncertlemez a gitárlegenda és kiváló kísérőzenekara tolmácsolásában, aminek persze Steve régi hívei fognak a legjobban örülni.

Az Anubis a „Different Stories” albummal rendkívül kellemes, könnyed gyűjteményt hozott létre korábbi lemezei akusztikusan újrahangszerelt klasszikusaiból, ez azonban természetesen elsősorban a legelkötelezettebb rajongóknak szól, hiszen…

Kiadó: Clean Feed RecordsMegjelenés éve: 2018Produkció: Samo ŠalamonAz album hossza: 58:29Értékelés: 9.0 / 10 Mit csinál mostanában a mi Samo Šalamonunk? Új és új zenei kihívásokban leli örömét. Az új generáció egyik legnagyobbra…

Basszusgitár nélküli trió régi ismerősökből, és újabb rendkívül fertőző, szórakoztató, lelkesítő lemez, amely tovább gazdagítja a mai jazzgitározás egyik nagy hősének, Samo Šalamonnak a diszkográfiai mozaikját.

A Galahad a „Seas of Change” című, kivételes ambient dimenziókat felvonultató remekművel, amely stílusosan hajózik a zenekar korai és mai megközelítése között, ismét emlékeztetett rá, hogy már évek óta az újprogresszív rock „első ligájában”…

„A „Family” a zenekar blues-kislexikonja volt, egy fontos megerősítő mű. A „Wacky Blues Professors” egy hajszálnyival groove-osabb és funkosabb, zenei víziójában stílusban fókuszáltabb és csiszoltabb."

A parázs, a leleményesség és a túláradó ihlet nem hunyt ki, az új album pedig egy újabb, rendkívül lenyűgöző fejezet egy olyan zenekar történetében, amely sok szempontból nemcsak a mai szlovén blues-, hanem az egész rock'n'roll szcéna első…

"A Šlajn új szlovén formáció, amely a napos oldali Alpok alól származó, tipikusan összerakott kis dalocskák kalapálására esküszik. Különlegességük, hogy határozottan kacérkodnak a country és a country rock dallamokkal. Tekintve, hogy…

A Šlajn egy új szlovén zenekar, amely a napos oldali Alpok alól érkező, jellegzetesen egybegyúrt kis dalocskák kalapálására esküszik. Különlegességük, hogy határozottan kacsingatnak a country és a country rock dallamok felé. Mivel szlovének…

Ilyen lelkesedés mellett, amilyet az Overkill a „Live In Overhausen” lemezen mutat, nem is csodálkoznánk, ha Bobby és a bandája a következő harminc év múlva a stúdiódebütálás 60. évfordulóját is megünnepelné.

"A „Buh” egészen más art rock történet, saját zenei irányvonallal, egyedi energetikai vibrációval és felismerhető zenei karakterrel. "

Az album tehát, a „Buh”, Uroš Buh – vagy mondjuk inkább a Buh zenekar – debütje zeneszerzői szempontból és a mondanivaló (a költészet) tekintetében is nagyon erős, tömören megfaragott kiadvány, tele kézzelfogható mondanivalóval.

A „Gravitiy” természetesen követi az előző album zenei irányvonalát, mégsem olyan ötletgazdag és üde, mint elődje, a „Legacy”.

A „Quiet Storms” kizárólag a Galahad leghűségesebb rajongóinak szól: nekik főleg a maroknyi új szám miatt érheti meg megvenni, de ezek közül egyik sem versenyezhet komolyan a zenekar legjobb pillanataival.

Az „Armor of Light” tehát olyan alkotás, amely ismét testhezálló lesz a Riot minden rajongójának és a hagyományos heavy metal logika, a megcsontosodott old school, az úttörő szellemiség minden szerelmesének. Kivételesen szép folytatása az…

„A Dubzilla az art-mesterség, a tisztán instrumentális dub naturizmus nagymesterévé válik. Harmadik albumuk, a »Post Dub Impressions«, ez a megformált és mérföldekről felismerhető zenei dosszié tovább mélyíti, ápolja és építi a zenekar…

A Dubzilla az instrumentális dub-naturizmus nagymesterévé válik. Az új album, a „Post Dub Impressions” elmélyíti, ápolja és továbbfejleszti ezt a megfaragott, mérföldekről felismerhető zenei dossziét.

Aki azt hitte, hogy Joco távozása után lejtőre kerül a zenekar, most kénytelen lesz visszaszívni a szavait. Új idők, új helyzet, új művészi húzások. Egy újabb kiváló Demolition Group-album.

„A zenekar közel sem veszítette el az iránytűjét, a Pojdiva tja pedig gyönyörű kiegészítése a Demolition Group gazdag diszkográfiája régebbi stúdiótestvéreinek.”

A pénz is számít, az összeolvadt tehetségek is, de mindezek fölött egészen rendkívüli kémia uralkodik, ez tartja egyben a bandát, és ez fizetett ki végre teljes mértékben, ragyogott fel teljes művészi fényében a negyedik stúdióalbumon.

Mi, akik 2016 végén élőben láthattuk a King Crimson bécsi koncertjét, természetesen fergetegesen lelkesedtünk, amikor megjelent ez a koncertdokumentum. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy az egyik legjobb koncertalbumukról van szó, és ezekből…

Az Arena tagjai minden új stúdióprojektre mindig annyi időt szánnak, hogy a siker a végén borítékolható legyen, és a „Double Vision” lemezzel ezúttal is sikerült egy epikus léptékű, sötét remekművet alkotniuk, amely folytatja az…

A Gilgamesh talán nem tartozott a canterburyi szcéna legújító szellemű és legszórakoztatóbb képviselői közé, rövid pályafutásuk alatt azonban a debütáló lemezükkel kétségkívül megalkottak egy klasszikust ebből a zenei irányzatból.

A „Downwind” albummal a Moerlen-féle Gong elérte alkotói csúcspontját, és újabb rendkívül érdekes lemezt készített, amely azonban egy-két helyen már repedéseket és az alkotói válság apró jeleit mutatta.

A „Seven”, az utolsó Soft Machine-album, amelynek címében szám szerepelt, az elődeihez képest érezhetően megközelíthetőbb lemez lett, amellyel a jazz fusion éllovasai a „Six” sikerén felbuzdulva valamivel szélesebb közönséget akartak…

A „Live Floating Anarchy”, az egyetlen hivatalos album, amely a Planet Gong név alatt jelent meg, közvetlenül Allen rövid „prog punk” korszaka előtt, egyedülálló darab a Gong diszkográfiájában.

A Soft Machine a „Six”-szel, amely kimentette őket az egyre mélyülő homály szakadékából, és meglehetősen stabil alapot adott nekik, az egyik legjobb alkotását hozta össze. A koncert- és a stúdiófelvételeket tartalmazó lemezfél minőségben…

A „You” albummal a Gong elérte alkotói csúcspontját, és felrakta a pontot a „Radio Gnome Invisible” koncepciótrilógia i-jére.

A doboscsere az alkotási folyamat közepén azt eredményezte, hogy a „Fifth” furcsa hangzásbeli hibriddé vált a Soft Machine színes diszkográfiáján belül: képtelen választani az álmos free jazz formák és a energikusabb jazz fusion…

Az »Angel's Egg« a »Radio Gnome Invisible«-trilógia magja, a Gong történetének egyik kulcspillanata volt: Allen zenei legénysége ekkor állt alkotóereje csúcsán, és az őrült ötletek maguktól jöttek.

A Big Bad Wolf nagy rajongója a metal régi iskolájának, mind a britnek, mind az amerikai old school speed és thrash metalnak. Érezhető a Motörhead hatása, de az egész a Venom rajongóit is megmozgathatja.

Az „Outrage of Modesty” tehát egy tökös köteg dinamitot hoz, amellyel alaposan kifésülhetitek a hajatokat, és kitisztíthatjátok a hallójárataitokat.

A „Fourth”, amely meglehetősen magasra tette a lécet az utána jövő, hasonló teljesítmények előtt, a mai napig az angol jazz fusion egyik gyöngyszemének számít.

„A Real Life Version az a banda, amelynek feltétlenül hallatnia kell a hangját külföldön. Feltétlenül. Az új album ezt még egyszer nyomatékosítja. Ha valaha betéved hozzánk valami Offspring, tudjuk, ki lesz az előzenekar.”

Az ember a közel 50 éve működő zenészektől jó, rendes, vagy mondjuk korrekt albumot vár. Szerényen és tisztelettel nem követel tehát semmilyen csodát. Hogy egy ilyen lemez ennyire pokolian jó legyen, mint a „Firepower”, az viszont egy édes…

Az ember a zenei öregektől, közel 50 év működés után, egy jó, tisztességes vagy mondjuk egy szolid albumot vár. Szerényen és tisztelettel, vagyis csodát nem követel. Hogy egy ilyen lemez ennyire átkozottul jó legyen, mint a „Firepower”, az…

Mégis sikerül nekik a Real Life Versionnek egy kicsit önazonosnak maradniuk. Ajdovščinai módra önazonosnak, érted? Megvan a maguk punkrockos életműve, amelyet most az új, „Furious Winds And Ice Cold Showers” című albummal tovább mélyítenek…

„A lemez feszítő erejéből a játékidő utolsó másodpercéig semmi nem vesz el. Kiapadhatatlan energiaforrás, amely zenei varázslattá alakul. Minden tekintetben egyedi, öntörvényű, megismételhetetlen és semmihez sem fogható.”

Itt nincsenek műfaji korlátok. A hat dalnak mind jócskán megnyújtott a játékideje, mégis motívumokban gazdagok, váratlan fordulatokat tartogatnak, az előadásmód pedig kivételesen szikrázó és szellemes, így a hallgatóban a spontaneitás…

Új történet az Alpok lábánál született „Ej'ga” bluesról, amely már rég felváltotta a nemzeti hős és híres (Kekec-)dalának gondtalan derűjét.

Ha a nyolcvanas években járnánk, a Trium ezzel az albummal valószínűleg megkapná a maga pop-rock örökzöldjét, egyébként pedig a „Puzzle” – ahogy a cím is sejteti – nagyon ügyes kirakós, sok apró hangszerelési részlet összeillesztett…

Nem csal az érzés: a „Ma7ematika” olyan dalgyűjteménynek hat, amelyet a Big Foot Mama, az Avtomobili vagy a Siddharta pályafutása során elfelejtett felvenni.

„Történet a hegyvidéki, alpok lábánál született »Ej'ga« bluesról, amely már réges-rég leváltotta a népi hős és híres (Kekec-)dalainak gondtalan derűjét.”

A „Continental Circus” az a Gong-album, amelyből semmi baj nem lett volna, ha soha nem készül el, bár egy dokumentumfilm aláfestéseként egyáltalán nem rossz, és legalább két fényes pontja van.

A „Ruth Is Stranger Than Richard” néhány improvizációs provokáció és a korabeli viszonyok között újszerű, jazzel sózott minimalizmussal való kísérletezés ellenére Wyatt egyik legkönnyebben befogadható szólólemeze, amely azonban a kultikus…

A „Third”, a jazz fusion és a canterburyi szcéna klasszikusa, amely meghatározta a klasszikus Soft Machine-hangzást, kulcsalbum a kultikus együttes rendkívül sokszínű diszkográfiájában, a csapat pedig az ezt követő években még néhány…

A zenekarból a tehetség és az inspiráció érett fejjel sem fogy ki.

Még egy kiváló stúdióalbum a régi motoros, rutinos hard rock bandától!

Daevid Allen és a zöld sapkás gnómokból álló kozmikus családja számára a „Camembert Electrique” – amely a mai napig csemege minden space rock- és avantgárd pszichedélia-rajongónak – egy repülő teáskannában tett utazás közben végleg feltárta…

„Album, amelyen keresztül a jazzt azok a zenebarátok is megszeretik majd, akik egyébként a jazz szót hallva is messzire, nagyon messzire menekülnek. Album, amely tökéletességével könnyedén felveszi a versenyt a nemzetközi színtér…

Lovro új jazzkalandja, amelyen a briliáns virtuóz tovább erősíti rendkívül befogadható zenei hozzáállását, és közben ügyesen egyensúlyoz a jazz improvizációs kihívásai, a magas fokú muzikalitás és az aranzsőri kompaktság között.

A Soft Machine a tranzícióként felfogott „Volume Two”-val kezdett okos, intelligens módon átköltözni a kísérletező pszichedelia világából a jazz fusion improvizatív térségeibe, amelyek hamarosan a védjegyükké váltak.