Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Lizzy Borden
Kiadó: Metal Blade Records
Megjelenés: 2018
Játékidő: 51:11
Értékelés: 4.5/5
»My Midnight Things« tizenegy év után az amerikai metal- vagy glam metal-veterán (ahogy tetszik) Lizzy Borden új stúdióalbuma. Tizenegy év az elődjük, az »Appointment With Death« (2007) óta, vagy stílusbeli visszatérés a banda aktív korszakába, a nyolcvanas évek végére? Igen. Az előző lemezen a Lizzy Borden még metalosabb volt, az album összességében klasszikus metalhangzást idézett. Régi iskola, inkább az első két lemezhez közel áll, mint bármihez, amit a pályájuk során kipróbáltak. A banda megjelenése és színpadi sminkje, ami összefügg a nevével és a szövegvilágával is, és amely mindig is a sokkszínház iránti rajongást tükrözte, olyasmit, amit Alice Cooper vagy a Kiss művel a színpadon, mindezek ellenére a Lizzy Borden inkább az amerikai old school klasszikus hangzású heavy metal bandák közé sorolta magát, mint a glamesek közé, bár a glam vibráció fokozatosan, a »Visual Lies« (1987) és főleg a »Master Of Disguise« (1989) albumokon rájuk is ragadt. A »My Midnight Things« erre a rendkívüli muzikalitásra épít, illetve tovább fejleszti azt. Vegyétek elő tehát az archívumukból a »Master of Disguise« albumot, és gyorsan megtaláljátok a választ, melyik lemez a „minta” az új anyaghoz, amelyet ezúttal Lizzy Borden kiválasztott.
Az albumot teljes egészében Lizzy Borden egyedül írta, énekelte, játszotta fel és hangszerelte, csak a dobokat játszotta fel neki Joey Scott Harges, aki a produkcióban is segített. A »Master of Disguise« lemezen Lizzy még hét oktávnyi vokális sávval is kereskedett. Ezek „zizegtek” kórusszerűen mindenfelé az albumon, és az volt az érzésem, mintha rengeteg különböző hang élne együtt hihetetlenül békés, egymást erősítő harmóniában, felfokozva az album pompáját. A »My Midnight Things« ebben az elemben erősen épít az említett lemezre, és erre már az album nyitó címadó dala is rögtön felhívja a figyelmet. Mit jelent ez? Azt, hogy az új Lizzy Borden ma közelebb szól a glam metalhoz, mint a klasszikus heavy metalhoz, ami ráadásul, furcsa, de igaz, a dalokat a színpadi „horror” teatralitásukkal és sminkjükkel még jobban is kiemeli.
Talán már magatok is kitaláltátok, de a tíz új tétel, amelyet a fickó az archív demóanyag mintegy ötven rendelkezésre álló ötletéből válogatott ki, rendkívüli muzikalitást bontakoztat ki. Invazív. Mindet azonnal megragadják. Az egyértelmű, könnyű megoldás felé tartva. Lizzy ezúttal a zenét másodlagos helyre tette. Először a szövegek készültek el, a zenét pedig fokozatosan fejlesztette, és úgy szabta a hangszereléseket, hogy értelemszerűen kövesse a megírt szövegek üzenetét. Az ultra fülbemászó, muzikális album ennek következtében olyan fajta bombasztot hoz, amelyet ma az „skandi” glam/sleaze és melodikus rockos „revival” bandák, mint a Crash Diet, a Crazy Lixx, a Hardcore Superstar, a H.E.A.T. és még sokan mások, szinte megszállott függőséggel keresnek a saját munkáikban. Mivel Lizzy Borden rendkívül hosszan csiszolgatta ezt az albumot, minden dal kifejezésmódban és karakterben egyenrangú, mondanivalójában pedig rendkívül erős. Hangszerelésben és énekben egyaránt. De Lizzy Borden olyan nemzedék embere, amely a fent felsorolt revivalistáknak példakép. Ezek a dolgok, amelyek a fiatalabb generációnak inspirációt jelentenek, neki a vérében vannak, ezért hordozza ez az album azt a hipnotikus, ősi mágnesességet, amelyet a revivalizmus semmiképp sem képes előállítani, és ez a fő különbség a nyolcvanas évek zenekarai és a mai revivalisták között. A »My Midnight Things« tehát ennyi ultra bombasztikus dallamosság mellett rengeteg sötét és homályos pillanatot is tartalmaz, az okkultizmus érintését, és érezhetően megérinti a régi metal klasszikus amerikai iskolája is, magas oktánszámú hangzásbeli dühvel. Ez a Lizzy Borden-féle kifejezésmód „ősi alapja”, amely ma az új »My Midnight Things« albumon keresztül tükröződik.
A „My Midnight Things” album három kivételes pillanatot tartalmaz, amelyek fontos tényezők abban, hogy az új lemez az elejétől a végéig szorosan magánál tartja a hallgatót. Az első csúcspont rögtön a nyitó címadó dal, majd (az album közepén) a különösen briliáns The Perfect Poison, amely kompozícióként külön helyet érdemel a Lizzy Borden-diszkográfia egészében, végül a záró szépség, a We Belong To The Shadows. Éppen e három tétel egyesíti a Lizzy Borden zenei lényegének minden elemét. Az Our Love Is God hangszerelése az egyetlen érzékelhető kísérletező pillanat az új albumon, és remekül mutatna „industrial alter és gothic” metalos köntösben, ha Marilyn Manson vágna bele az átdolgozásába.
Stílusát tekintve pedig az új albumon végigsüt Lizzy örök rajongása az úttörő fényű klasszikus hard rock zenekarok öröksége iránt, mint a Queen, a Slade, a Cheap Trick (rock’n’roll karakterrel megtámogatva a The Scar Across My Heart és/vagy a Run Away With Me), a The Beatles és az Alice Cooper. Minden kompozíciót pedig továbbra is az attraktívan egyedi, évek óta hihetetlenül robbanékony és tekintélyt parancsoló, kristálytiszta és világos énekkarakter irányít, amely Lizzy Bordené, és amely a vele egy generációba tartozó énekesekével vethető össze, mint Geoff Tate aranykorában a Queensrÿche-nál, vagy/és John Arch (Fates Warning).
A »My Midnight Things« (művészi szempontból) határozottan a Lizzy Borden-pálya legérettebb albuma, és a zenekar tisztelői, rajongói kétségkívül rendkívül el lesznek tőle ragadtatva. Rendkívül erős teljesítmény, és reméljük, hogy hamarosan újra európai színpadokra hozza Lizzy Bordent. Megérdemel ugyanis egy komoly színpadi megmutatkozást is!
Felállás
Lizzy Borden – ének, gitár, basszusgitár, billentyűk
Joey Scott Harges – dob
Produkció
Joey Scott Harges
Számlista
01. My Midnight Things
02. Obsessed with You
03. Long May They Haunt Us
04. The Scar Across My Heart
05. A Stranger to Love
06. The Perfect Poison
07. Run Away with Me
08. Our Love is God
09. My Midnight Things (Reprise)
10. We Belong to the Shadows
