Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Spock's Beard
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2018
Játékidő: 51:56
Értékelés: 5/5
A kultikus amerikai progresszívrock-revivalisták, a Spock’s Beard rajongóit 2016 októberében derült égből villámcsapásként érte a hír, hogy a zenekart elhagyja hosszú ideje dobosuk és alkalmi énekesük, Jimmy Keegan. A megmaradt tagok ekkor azt tették, amit egyedül logikus lépésként tehettek: újra felkérték az eredeti dobost (később énekest is), Nick D’Virgiliót, aki örömmel vállalta a vendégzenészi szerepet az új, „Noise Floor” című albumon. Nick, aki a Spock’s Beard-től való távozása után az angol progresszív Big Big Train tagja lett, vendégként már részt vett a „spockszakállúak” ‘best of’ albumán, a „The First Twenty Years”-en (2015), ahol rányomta bélyegét a húszperces „Falling for Forever” című eposzra, amelyen a Spock’s Beard minden egykori és jelenlegi tagja közreműködött, az eredeti basszusgitáros, John Ballard kivételével.
A „The Oblivion Particle” (2015) mestermunkája után nehéz volt elképzelni, hogy a „spockszakállúak” még egy ilyen színvonalú albumot letehetnek az asztalra, de a „Noise Floor”-ral sikerült a rajongók legvadabb várakozásait is felülmúlniuk, és megalkotni 2018 egyik progrock-csúcsát. Már a nyitó „To Breathe Another Day” is a Spock’s Beard örökzöldjei közé sorolható, noha számos párhuzamot mutat a legendás Kansasszel, főleg Ted Leonard és Steve Walsh hangjának rokonsága miatt.
A „Noise Floor” remekségéhez sokat hozzátett Rich Mouser kiváló produkciója is, aki nagyjából azóta dolgozik együtt a Spock’s Beard-del, amióta Leonard csatlakozott a zenekarhoz. Leonard a lehető legjobb énekesi formájában van az albumon, a billentyűs varázsló Ryo Okumoto pedig – főként szimfonikus hangvételű műveivel – régen hallott eklektikus és játékos oldalát mutatja. A legtöbb számban egy mini vonós-fúvós zenekar is csatlakozott a bandához, amely tovább gazdagította a legtöbb dal szimfonikus hangszerelését; ez már a „What Becomes of Me”-n is remekül hallatszik.
A korábbi albumaik többségét jellemző, győzedelmes szimfonikusprogrock-recept – sok dallamos hangszereléssel, kiváló többszólamúsággal és mesteri szólókkal – változatlan marad, de itt-ott akadnak kísérleti meglepetések is. A „Somebody’s Home” néhány rafinált fogást tartogat, főleg Morse gitárján, a háttérben megbúvó zenekari hangszerelések pedig éppen megfelelő összhangban szólalnak meg ahhoz, hogy az egész rendkívül ízléses és epikus legyen. A „Have We All Gone Crazy Yet” – részben társadalomkritikus, csipkelődő szövege miatt is – a „Noise Floor” csúcsai közé tartozik, a pszichedelikus irányba hajló „So This Is Life” pedig epikus refrénjével a Pink Floyddal mutat rokonságot, főként az éneklés módjában és a gitárharmóniákban.
A „One So Wise” drámai módon fokozza a feszült hangulatot, a „Box of Spiders” billentyűs többszólamúságával és komplex ritmikai betéteivel pedig a „Noise Floor” egyik legújító jellegűbb kísérlete. A „reguláris” album epikus zárásánál, a „Beginnings”-nél a „spockszakállúak” a rájuk jellemző többszólamúsággal játszanak, és megalkotnak egy újabb remek dalt, amely hamarosan szintén az örökzöldjeik közé fog tartozni. A bónuszdal-lemez sem holmi pótlék: az összes dal nagyjából ugyanazon a színvonalon áll, mint az első korongon hallható „Noise Floor”-anyag, úgyhogy mindenképp érdemes odafigyelni rájuk.
Aki figyelemmel kíséri a kortárs progresszívrock-színteret, aligha lepődik meg azon, hogy a Spock’s Beard a „Noise Floor”-ral újabb mestermunkát alkotott, amely egyúttal a Leonarddal az élen készült eddigi legizgalmasabb teljesítményük is. A „Noise Floor” a kiváló produkció mellett minden olyan szerzői és hangzásbeli elemet tartalmaz, amely miatt a Spock’s Beard elnyerte a múlt század kilencvenes éveinek legfontosabb progrock-zenekara címet, ugyanakkor a gazdag zenekari háttér segítségével néhány felfrissítő ötletet is felvonultat, amelyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy kísérletező zenei kollektívaként a megalakulásuk óta eltelt több mint húsz év után is aktuálisak maradjanak.
Felállás
Ted Leonard – ének
Alan Morse – gitár, vokál
Ryo Okumoto – billentyűs hangszerek
Dave Meros – basszusgitár, vokál
VENDÉGZENÉSZEK:
Nick D’Virgilio – dob, ütőhangszerek, vokál
Eric Gorfain – hegedű
Leah Katzh – mélyhegedű
Richard Dodd – cselló
David Robertson – angolkürt
Produkció
Rich Mouser és Alan Morse
Számlista
CD1 – Noise Floor
1. To Breathe Another Day (5:38)
2. What Becomes Of Me (6:11)
3. Somebody’s Home (6:32)
4. Have We All Gone Crazy Yet (8:06)
5. So This Is Life (5:35)
6. One So Wise (6:57)
7. Box Of Spiders (5:28)
8. Beginnings (7:25)
CD2 – „Cutting Room Floor” EP
9. Days We’ll Remember (4:14)
10. Bulletproof (4:41)
11. Vault (4:39)
12. Armageddon Nervous (3:32)
