Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: King Crimson
Kiadó: Discipline Global Mobile
Megjelenés: 2017
Játékidő: 3:07:11
Értékelés: 5/5
Az angol progresszívrock-nagyságok, a King Crimson 2016. december 1-jén Ausztria fővárosában, Bécsben léptek fel. Az álomszerű dalválogatást felvonultató koncert a MuseumsQuartier termében zajlott. A progrock úttörőinek bécsi fellépését a Rockline csapatának négy tagja is megnézte, akik ugyanazon év szeptember 15-én Prágában is láttak már őket. Mindkét estéről részletes beszámolót közöltünk, így a King Crimson legújabb, háromlemezes koncertalbumának, a „Live in Vienna” című lemeznek a kritikája, amely a bécsi koncertet „fogta el”, a szokásosnál kissé rövidebb, amikor ennek a legendás progresszívrock-zenekarnak a munkásságáról van szó.
A King Crimson szeptett élén a zseniálisan különc gitáros-főnökkel, Robert Frippel áll. A felállásban három technikailag eléggé különböző stílusú dobos is van – közülük Jeremy Stacey a billentyűket is kezeli –, mellettük a remek gitáros-énekes, Jakko Jakszyk, az évek óta a zenekar különleges basszusgitárosa, Tony Levin, valamint a visszatérő Mel Collins szaxofonon és fuvolán. Ezen az estén irigylésre méltó klasszikusválogatást játszottak, és néhány teljesen új darabot is bemutattak, amelyek annak ellenére, hogy a „skarlátvörös királyok”, akik idén ünneplik fennállásuk ötvenedik évfordulóját, már rég nem fiatal formáció, méltóak a zenekar irigylésre méltó örökségéhez.
Az est nagyobb meglepetései közé tartozott a „Dawn Song”, az epikus „Lizard” szvit egyik darabja, a viktoriánus drámát idéző „The Letters”, a „Sailor’s Song” Fripp megvadult szólózásával, az éteri „Peace”, valamint Bowie örökzöldjének, a „Heroes”-nak az előadása, amelyben az eredeti változaton is Fripp gitárja szólt, most pedig a különc gitármester egyik ritka kedves gesztusának számított. A csúcspontok közé tartozik a „The Court of the Crimson King” és az „Epitaph” mellett a záró blokk is: a sötét gyászének, a „Starless”, az említett „Heroes”, a komor, szuperkomplex instrumentális „Fracture” (amelyet egyébként Dániában, egy másik koncerten vettek fel), végül a diadalmas finálé, a „21st Century Schizoid Man”, ami valószínűleg a legreprezentatívabb darab Fripp kísérletező zenei mesterműveinek történetében.
A dalválogatás kiválóan volt összeállítva, és a legendás progrock-úttörők szinte minden korszakát érintette. A jócskán újraaranzsált, teljesen másképp elénekelt „Indiscipline”-nal a nyolcvanas évekre is emlékeztek, amelyeket erősen meghatározott a korábbi gitáros-énekes, Adrian Belew. A Belew-korszak darabjainál, például a „The ConstruKction of Light” és a „Level Five” esetében talán a legérdekesebb Collins szaxofonaranzsmánjainak beépítése, amelyek lehetővé tették a hagyományos King Crimson-hangzás megújítását.
A hibátlan koncertfelvétel végén három új, improvizációs jellegű szerzemény következik, amelyek különböző, egymáshoz illesztett improvizációkból állnak. Ezeket élőben rögzítették a 2016-os turné során, és többnyire Fripp kísérletezéseit tartalmazzák, az ő jellegzetes, hullámzó „soundscape-ek” építésére szolgáló technikájával. A „Schoenberg Softened His Hat”, az „Ahriman’s Ceaseless Corruptions” és a „Spenta’s Counter Claim” nem tartoznak a King Crimson eddigi történetének alkotói csúcspontjai közé, de így is tipikus, felismerhető példái Fripp zenei víziójának az elmúlt (nagyjából) három évtizedből.
Azok lelkesedése, akik 2016 végén élőben láthattuk a King Crimson bécsi koncertjét, természetesen fergeteges volt, amikor megjelent ez a koncertdokumentum. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy az egyik legjobb koncertalbumukról van szó, és ezekből korántsem kevés van, ami semmiképp sem akármilyen teljesítmény. A perfekcionista Fripp egyébként hagyományosan a hivatalos King Crimson-koncertalbumokra a turnéfelvételekből csak a „tejszínt” választja ki. A King Crimson az újjászületése után ismét rendkívül aktív koncertzenekar, amelynek soraiban újra ott van a visszatérő Bill Rieflin. Ez azt jelenti, hogy jelenleg nem három, hanem négy (!) dobosuk van.
Felállás
Robert Fripp – gitár és billentyűk
Jakko Jakszyk – gitár és ének
Tony Levin – basszusgitár, stick, háttérének
Mel Collins – szaxofon és fuvola
Pat Mastelotto – dob
Gavin Harrison – dob
Jeremy Stacey – dob és billentyűk
Produkció
King Crimson
