Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Gong
Kiadó: Arista Records
Megjelenés: 1979. 02. 09.
Játékidő: 40:06
Értékelés: 4/5
1977-ben az ekcentrikus ausztrál zenész, Daevid Allen úgy döntött, hogy újra a saját verziójával vezeti a progresszív rock canterburyi színterének legendás úttörőjét, a Gongot, mégpedig a Planet Gong ideiglenes név alatt. A francia dobosnak, Pierre Moerlennek, aki Allentől örökölte a space rockos Gong maradékát, és azt az elkövetkező években tisztán jazz rock fusion formációvá alakította, nem maradt más választása: a szerzői jogok körül kialakuló esetleges zűrzavar elkerülése végett a saját nevét is hozzá kellett tennie a zenekar nevéhez. A „Downwind” a Moerlen-frakció első hivatalos Gong-albuma volt, amely nem hivatalosan már 1976-ban megszületett a „Shamal” formájában.
Pierre, a fiatalabb testvére, Benoit az ütőhangszereken, a basszusgitáros Hansford Rowe (aki később társalapítója lett a Gongzilla zenekarnak), az új gitáros, Ross Record, valamint az ütőhangszeres Francois Causse a „Downwind” kedvéért úgy döntöttek, hogy kissé módosítják a bevált, instrumentális jazz fusion receptet, amelyben bőségesen szerepeltek a legkülönfélébb ütőhangszerek. Olyasmit csináltak, amit a „Breaktrough” (1986) kivételével egyetlen későbbi Pierre Moerlen’s Gong-lemezen sem ismételtek meg: két hard rock/pop/soft rock hibridet hoztak létre, az „Aeroplane”-t és a „What You Know”-t. Utóbbin vendégzenészként a Rolling Stones egykori gitárosa, Mick Taylor hagyta rajta a keze nyomát, akinek ez már a második közös munkája volt a Moerlen-féle Gonggal. Mindkét említett atipikus szerzemény, amelyben Ross Record gitáros énekel, elég vegyes érzéseket kelt, hiszen az Uriah Heep és az Air Supply nem túl szerencsés találkozására emlékeztetnek. A döntés tehát, hogy a „Breaktrough” kivételével később nem tértek vissza ehhez, helyes volt.
A „Crosscurrents” stílusában azt a jazz fusion-megközelítést idézi, amelyet Moerlen a stúdióbeli elődjén, az „Expresso II”-n (1978) honosított meg: a dobok és a sokféle ütőhangszer teljes uralmát. A neves vendégzenészek közül ezúttal Mike Oldfield emelkedett ki, aki jellegzetes gitárszólójával gazdagította a kitűnő, tizenkét perces, progresszív rock irányultságú címadó számot, amelyben billentyűsként Steve Winwood (Traffic) is közreműködött, a progresszív rock aranykorának egy újabb legendája. Remekül sikerült az „Emotions” című instrumentális szám is, ahol a törékeny vibrafonhangok és a szimfonikus függönyök között Didier Lockwood (Magma) melankolikus hegedűje bűvölt el a legjobban. Egyszerűen hihetetlen, hogyan foglalta el Oldfield jellegzetes gitárhangzása a központi helyet, és hogyan érte el, hogy ez a misztikus hangulattal átitatott szerzemény úgy szóljon, mint valami elfeledett szólószám az ő legjobb alkotói korszakából.
Kevésbé volt lenyűgöző a „Jin-Go-Lo-Ba” egyébként tisztességes feldolgozása. Ezt a ritmikus csemegét 1959-ben a nigériai ütőhangszeres, Babatunde Olatunji alkotta meg, a legismertebbé pedig a Santana tette, amely „Jingo” címmel 1969-ben dolgozta fel első stúdióalbumához, bár a Moerlen-féle Gong mellett azóta számos más zenész is feldolgozta. A Moerlen-féle Gong későbbi lemezein uralkodóvá váló hangzásirányt talán a záró szerzemény, az „Xtasea” tükrözi a legjobban: sok ütőhangszeres variációt tartalmaz „kalapácsszerű” pálcákkal, finom hegedűaranzsmanokat és szaftos gitárfutamokat, miközben az előtérben rendkívül kellemes ambient hangulat uralkodik.
A „Downwind” albummal a Moerlen-féle Gong elérte alkotói csúcspontját, és újabb rendkívül érdekes lemezt készített, amely azonban egy-két helyen már repedéseket és az alkotói válság apró jeleit mutatta. Valójában nem volt semmi meglepő abban, hogy a következő stúdiólemezekkel, amelyek művészileg egyre üresebbek lettek, a dolgok alkotói szempontból csak lefelé vezettek. Ironikus, hogy azok közül a három stílusában eltérő szám közül, amelyekkel Moerlen a „Downwind” lemezen fel akarta frissíteni zenekara hangzását, csak a címadó nyűgözött le igazán, a két kommersz irányultságú, soft rock elemekkel dolgozó szerzeményt viszont senki sem hiányolná.
Felállás
Pierre Moerlen – dobok, ütőhangszerek, orgona, szintetizátor, elektromos zongora, ének
Hansford Rowe – basszusgitár
Ross Record – gitár, ének
Benoît Moerlen – vibrafon
François Causse – ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Mike Oldfield – gitár, basszusgitár, ír dob (3)
Steve Winwood – billentyűs hangszerek (3)
Didier Malherbe – szaxofon (3)
Didier Lockwood – hegedű (2,6,7)
Mick Taylor – gitár (5)
Terry Oldfield – fuvola (3)
Produkció
Pierre Moerlen
Számlista
1. Aeroplane (2:39)
2. Crosscurrents (6:11)
3. Downwind (12:30)
4. Jin-Go-Lo-Ba (3:24)
5. What You Know (3:40)
6. Emotions (4:44)
7. Xtasea (6:39)
