Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Šlajn
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2018
Játékidő: 32:35
Értékelés: 4.5/5
A Šlajn egy új szlovén zenekar, amely a napos oldali Alpok alól érkező, jellegzetesen egybegyúrt kis dalocskák kalapálására esküszik. Különlegességük, hogy határozottan kacsingatnak a country és a country rock dallamok felé. Mivel szlovének írják a zenét, nem mehetünk el a kabarészínházi drámaiság mellett, amely a „Ljubezenske” debütalbumon dugig tölti a lemezt szórakoztató bolondozással.
A Šlajnt négy daliás férfi, „élesen felöltözött” fickó alkotja, akiknek lakhelye Notranjska. Arrafelé érdemes elruccanni a Cerkniško jezeróhoz, ahol, el sem hiszitek, él egy halfaj, amely a tó egykori őshonos halközösségének része. Ez az a társulás, amely még Janez Vajkard Valvasor idejében is ott élt, vagyis jóval azelőtt, hogy divatba jött volna a „halgazdálkodás”, és odahurcolták a vörösszárnyú keszeget meg a többi halhulladékot, amelynek ott semmi keresnivalója. Még márványpisztráng-betelepítési kísérletekről is tudunk, de hagyjuk is. Szóval a híres hal, amely átvészelt minden keresztet és bajt, ma is ott él a Cerkniško jezeróban. A neve šlajn, amit a notranjaiak valószínűleg a németből vettek át, ahol ugyanezt a halat „Schleie” néven ismerik, ami a köznyelvi szlovénban linj (Tinca tinca), magyarul compó. A šlajn díszíti a Šlajn zenekar „Ljubezenske” című albumának borítóját is. Ha legalább egy kicsit jó voltál, akkor akár azt a kis halat is jelentheti, amely teljesíti a három kívánságodat.
A költészet egyszerű, közvetlen, kertelés nélkül arról szól, hogy? A szerelemről. Nem a feltétel nélküli, krisztusi szerelemről, aki kedvére hol a bal, hol a jobb orcáját kínálta, hanem sokkal hétköznapibb természetű szerelemről. Ez (legalábbis látszólag) egyszerűbb. Férfi és nő közötti szerelmi viszontagságokról van szó.
A dalok dúr skálákra épülnek, nem akarnak többnek látszani, mint amik, és azonnal megfognak, vagyis a „Ljubezenske” albumot bármikor meghallgathatod, amikor kedved tartja, annyira igénytelen és annyira ragadósan szólítja meg a hallgatót. Itt minden stimmel. A dalok kompaktak, az aranzsmanok kifaragottak, a dallamok befogadhatók, a produkció szerves és élénk, az egészet pedig kemény, meggyőző zenélés emeli följebb. Kivételes a gitár, a bendzsó és a mandolin összjátéka, vagyis az album túlnyomórészt country jellegének építőkövei! A Šlajn pokolian gyors is tud lenni (Zvezda karnevala, Jaz bom doma ostal). A történetbe beugrik a Smaal Tokk is (Moja punčka), ami még mélyebbre viszi az album tréfás oldalát.
Míg az igénytelenebb hallgatók gyorsan magukévá teszik ezt a lemezt, és a tréfás hangulat meg a bendzsóval bőven megspékelt country-bolondozás kifejezetten kedvükre való, addig a gourmand-ok (némi szükséges türelemmel) felfedezik Gašper Kržmanc gitáros sokoldalúságát és szőrszálhasogató finomságát. Kivételes gitáros tehetségről van szó, amire Gašper a Nula Kelvina együttesben is egyértelműen felhívta a figyelmet (és ezt azóta is teszi). Ha a Šlajnt hallgatjuk, találunk néhány párhuzamot a Nula Kelvinával, de nem annyira Gašper játéka miatt, bár néhány ilyen megoldás a Nula Kelvina új, „Kdo za vraga so Nula Kelvina?” albumán is helyet kapott, hanem inkább a dalok természete miatt. A két zenekart mindenképp rokonítja a kabarészínház, főleg pedig az időnkénti energetikai, karakterbeli hasonlóság, ami leginkább a szellemesség, a tréfásság és az olyan szerelmi dráma előcsalogatására érvényes, amelyben a férfiak alkalmankénti tapintatlan gyerekességükkel mindig a rövidebbet húzzák a nőknél, aztán bűnbánóan visszamennek hozzájuk. Ha jó a vége, a lányok visszafogadják őket.
Gašper hihetetlen. Ezen az albumon olyan erényeket mutat meg, amelyekkel teljesen meglep. Hihetetlen ügyesen bánik a bendzsóval, és olyan gitártrükköket is előad, amilyeneket a Nula Kelvinában nem. Sokrétű kifinomultságát megismerhettük a „Klemen Kotar in dušni pastirji” albumon is, a „Ljubezenske” azonban ebből a szempontból megint egy másik történet. Itt tehát country-Gašperünk van, aki időnként becsúsztat egy-egy blues dallamot (Uvodni ples), rengeteg apró filigrántrükkel, amelyeket mid-eight átmenetekbe, vezető frázisok fölé, átvezető részekbe, a dalok kezdő és záró szakaszaiba szór. A fingerpicking (Jaz grem) rettentő otthonos neki, és a játék időnként olyan csiklandós, hogy akár valamilyen ragtime-os „szellemeskedésbe” is átfordulhatna. Gašper nagy híve a természetes hangoknak, amelyeket kicsal a gitárból. Érzéki és szerves, hangzásában „szőrszálhasogató”, ami a hangok formálását illeti. Mellette nem szabad elfeledkezni arról, hogy Gašper ezeket a hangokat időnként nagyon hatásosan érzelmileg is megfesti, ami korántsem könnyű dolog, egy igazi gitáros talán legnagyobb művészi kifejezőereje elé állított kihívása. Gašper biztosan hallgatott a maga idejében számos nagyágyút, mint Greg Koch, Michael Landau, Carl Verheyen, Sonny Landreth, Warren Haynes, Colin Linden, Steve Dawnson… Még a „titáni nashville-i triász”, Bob Ferguson, Owen Bradley és Chet Atkins is elmosolyodna ennek az albumnak a hallatán. Country swing? Mindenképp. Ha a „Jaz grem” ebből a szempontból mókás, énekes dal volt, akkor a „Kje si, miška mala?” instrumentális szerzemény az a pillanat, amikor a gitár Gašper Kržmanc bendzsójával kombinálva egyáltalán teljes fényében ragyog. Kiváló aláfestést kínál akár egy burleszk forgatókönyvéhez is, amilyeneket a híres Benny Hill készített.
A srácoknak nem fogy el a dinamit. Ennek az albumnak a pimasz tartalma végig kimeríthetetlenül szórakoztat majd. Az album elejétől a végéig teltházas buli, felszabadultság, életöröm, nagy adag ugratás és pozitív vibe részesei lesztek. Kiváló zenélés, Sašo Kovačič gyönyörű énektenorjával, amely a Šlajn egész történetébe énekszínével jobban nem is illeszkedhetne, mint ahogy illik.
A lemez költészet szempontjából valójában úgy működik, mint több kisebb történetből összeálló történet. Egy szerelmi história tíz kis história összefűzéséből. Az albumnak tehát van vezérfonala. A lányok biztosan elolvadnak majd, amikor a Šlajn a színpadon játszik nekik, Sašo pedig a költészetével ugratja őket! Biztosan olyan zenekar ez, amely sajátos vibrációt, sajátos kémiát áraszt, ilyen nálunk még nem volt.
Felállás
Sašo Kovačič – ének
Gašper Kržmanc – gitár, bendzsó, mandolin
Klemen Krajc – basszusgitár
Goran Kovačević – dob
Produkció
Gašper Kržmanc
