Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Procol Harum
Kiadó: Chrysalis Records
Megjelenés: 1977
Játékidő: 40:33
Értékelés: 3.5/5
A »Something Magic«, az angol progresszív rock úttörői, a Procol Harum kilencedik stúdióalbuma egyben az utolsó volt az 1991-es feloszlás és újraegyesülés előtt. A producerek váratlan cseréje miatt a zenekar tagjai – az énekes-zongorista Gary Brooker és a szövegíró Keith Reid vezetésével – az amerikai Miamiban vették fel. Érdekes és szokatlan, hogy a Procol Harum a »Something Magic« készítése közben beszervezte a billentyűs Pete Solleyt, míg a régi motoros orgonista, Chris Copping ezen az albumon basszusgitárosként dolgozott, hiszen valakinek be kellett töltenie az egykori tag, Alan Cartwright helyét ebben a szerepben.
A kultikus formáció a »Something Magic« írása közben a megcsappant népszerűséggel és az akkori újságírók többségének ellenszenvével küzdött, akikről Brooker úgy érezte, hogy a Procol Harum minél gyorsabb széthullásának szurkoltak. Ezért alaposan elbánt velük a remek szimfonikus progresszív eposz, a három részre osztott »The Worm and the Tree« szövegében, amely – akárcsak az album legtöbb darabja – tele van minőségi angol fekete humorral. Progresszív rock eposzt írni egy olyan korszakban, amely egyre kevésbé kedvezett az ilyen vállalkozásoknak, bátor lépés volt, ugyanakkor szinte a kereskedelmi öngyilkosság határát súrolta. A »The Worm and the Tree« mindhárom, egymással összefüggő részével együtt a »Something Magic« központi műve, és az album egyik kevés olyan szerzeménye, amely megérdemli az összehasonlítást a Procol Harum legjobb alkotásaival.
Néhány olyan progresszív rock albumhoz képest, amely a hetvenes évek második felében, a punk és a diszkó rohama közepette, vagy egy egykor sikeres előadó feloszlása előtt született, a »Something Magic« közel sem volt rossz teljesítmény, és a hibái ellenére néhány kellemes meglepetést is tartogatott. Solley szimfonikus hangszerelései kissé felfrissítették a hagyományos, orgonarétegekre épülő Procol Harum-hangzást, amelyre akkoriban ráfért egy kis plusz energia, miközben a Brooker–Reid páros győztes alkotói szövetsége még mindig úgy működött, mint a karikacsapás.
A címadó dalban és a melankolikus „Skating on Thin Ice”-ban Brooker védekező énekes szarkazmusa, fenséges zenekari hangszelései, az élükön szellemes zongorabetétekkel, olykor többszólamú harmóniák és intelligens ritmusváltások uralkodnak. A »Mark of the Claw« némi blues rockos beütést kap Mick Grabham energikus gitárfutamainak köszönhetően. A »Strangers in Space« meglehetősen reprezentatív melankolikus ballada, amelynek fő erénye Brooker szívszaggató énekteljesítménye. Az album egyetlen kakukktojása a kissé túlságosan vidám, kifejezetten kommersz, de ártalmatlan popos rockdal, a »Wizard Man«.
A »Something Magic« igencsak szolid, méltó (ideiglenes) búcsú volt a kultikus progresszív rock úttörőitől, akik továbbra is hűek maradtak saját hangzásvilágukhoz. Tény, hogy a Procol Harum hűségesen kitartott jellegzetes hangzása mellett, és egyáltalán nem törődött az akkori trendekkel, és talán a (ideiglenes) búcsú melletti döntés a »Something Magic« kereskedelmileg gyenge fogadtatása után akkor tényleg a legjobb elérhető opció volt. A klasszikus felállás 1991-es újraegyesülése – a már elhunyt dobos, B.J. Wilson nélkül – bár rövid életű volt, Brookernek mégis sikerült elérnie, hogy a Procol Harum története sikeresen folytatódjon a 21. században is.
Felállás
Gary Brooker – ének, zongora, zenekari hangszelések (5)
Mick Grabham – gitár
Peter Solley – orgona, szintetizátor
Chris Copping – basszusgitár, zenekari hangszelések (2)
Barrie James Wilson – dob, ütőhangszerek
Keith Reid – szövegek
VENDÉGZENÉSZ:
Mike Lewis – zenekari hangszelések (1)
Produkció
Procol Harum, Ron Albert és Howie Albert
Számlista
1. Something Magic (3:34)
2. Skating On Thin Ice (4:46)
3. Wizard Man (2:30)
4. The Mark Of The Claw (4:37)
5. Strangers In Space (6:02)
6. The Worm And The Tree (18:35) :
– Part one: Introduction / Menace / Occupation
– Part two: Enervation / Expectency / Battle
– Part three: Regeneration / Epilogue
