Kiadó: Sintetic Production
Megjelenés éve: 2018
Produkció: Demolition Group
Album hossza: 39.33
Értékelés: 9.5 / 10
A „Pojdiva tja” a brežicei alternatív rock nehézsúlyúinak, a szlovén rock-underground és ellenállás nagy veteránjainak, a Demolition Groupnak az új stúdióalbuma! Mivel hosszú olvasnivaló áll előttünk, azoknak, akinek nincs kedve átrágni magát rajta, egyenesen megmondom: az új „Pojdiva tja” mindenben tipikus Demolition Group-album. Stílusban és hangzásban egyaránt. Ugyanakkor új fejezet is a zenekar történetében. Miért?
Ez ugyanis az az album, amelyet Jože Pegam és az ő szaxofonja nélkül vettek fel. Új idők? Igen. Az új munkakörnyezetben a Demolition Group olyan művészi húzásokkal él, amelyeket mostanáig nem próbált ki, bár kacérkodott velük, és a zenekarnak egyáltalán nem idegenek. A „Pojdiva tja” összhangzása lágyabb és finomabb, de semmiképp sem rádióbarátabb, hogy rögtön elvessünk minden utalást a kereskedelmiesedés felé tett véletlen kacsintgatásra. A Demolition Groupnak erre nincs szüksége. Több a kísérletező kitérő, erre már a nyitó Vse je tu is utal. A „Pojdiva tja” az az album, amelyen a Demolition Group, vagyis Goran Šalamon személyes vallomásos intimitást és belső világot érint, ezért a kissé „lágyabb” produkciós kép, akárcsak néhány teljesen új szerzői irány nagyon is jól jön, hiszen ezek a művészi húzások összhangban vannak Šalamon ezúttal intim, személyes hangvételű költészetével. A zaj és a dörzsölt nyersesség egy része, ami még az előző kiadványra jellemző volt, tehát átadta a helyét az új hangkép elemeiből finomabban felépített hangtájnak.
Aleš Suša és Petar Stojanovič az új tagok. Más és új erényekkel rendelkeznek, mint két elődjük. Suša, akit azok ismernek, akik figyelemmel kísérik a Big Band RTV Slovenije aktuális fellépéseit, technikailag rendkívül jól képzett, ez pedig a plaszticitásban és a kompozíciókban rendelkezésre álló tér ügyes kihasználásában mutatkozik meg. Mind a jazzes, mind a neoklasszicista variációk beépítésében. A számokban Aleš Suša szaxofonok színesebb választékát használja, a Demolition Group pedig a billentyűs- és programozói tudását is kamatoztatja. Nem kevésbé érdekes zenész Petar Stojanović a krškói Kontradikshn együttesből, aki nagyon jól tudja, hogyan lehet elektronikus hangzásokkal megtermékenyíteni az aranzsmanokat. A Demolition Group mindkét új tag erényeit remekül kihasználta néhány új hangszerelés kialakításában, így hatásosan színezték és kontrasztosan keltették életre a kívánt drámai színházat a dalok egyes pontjain. Suša mindenütt jelen van, de nem feltétlenül tolja a szaxofont a kettőzött frazeálásba (gitár plusz szaxofon), inkább gyakran „eltávolodik” a gitárfrázisok vonalaitól, és további díszítésekkel látja el őket. Stojanovič a minimalista trükkök embere, aki nagyon ügyesen bánik a hangokkal, és rendkívül esztétikusan építi be őket a gitárfrázisok masszív hangfalába, ami a rövid, de velős minimalista fogások doktrínájában, az egyes mid eight részeken belül igen meggyőző ténynek bizonyul. Ezt a készséget mutatja meg például a Korak nazaj szólójában. A szaxofon–gitár viszonylatban a kettőzött frazeálásból még mindig bőven akad, ami a zenekar egyik védjegye, de már nem hat olyan dominánsan, mint például az előző albumon. A szaxofon és a gitár vonala kiválóan „hasad ketté” a Preveč je vsega című dalban, ami csak megerősíti, mennyire rendkívüli érzékkel használja ki a kompozíciókban rendelkezésre álló hangtájat ez a tapasztalt és hihetetlenül kifejezően éleslátó csapat.
Mivel az új album produkciójában és hangszerelésében visszafogottabb (a hangkép elemei nagyobb egyensúlyban élnek egymás mellett), a ritmusszekció határozottan, kontrasztosan előtérbe kerül. Még több változatossággal és ritmikai különlegességgel kísérletezik, mint az előző lemezen. Gyakran magára vonja a figyelmet Tomi Gregel basszusgitárjának rendkívül meleg, telt, szervesen csengő, funkys groove-os testessége, amelyet számtalan finom kis trükk esztétikája díszít, „frcanjával” (slapelésével) együtt. Ebből a szempontból magának a nagyszerű Mark Kingnek (Level 42) kellene megismernie Tomit. A több hangzásbeli finomsággal való kísérletezés az aranzsálásban éppen a némileg „laid back” produkciónak köszönhető, amely az előző album dühös, csiszoló nyersességéért és tüskés vadságáért cserébe immár több finomságot és érzékiséget hangsúlyoz, új élmény ez a zenekarnak és a hallgatónak is (pontosabban a zenekar rajongójának). Persze vannak pillanatok, amikor a Demolition Group punkosabban is bőségesen felrobban. Ilyen a Grozno sam, ahol Ivan Gregel nyűgöz le néhány kiváló dobbetéttel, míg a lemezzáró címadó dalban a Demolition Group a blues retorikájával is kacérkodik.
Ez az album a kompozíciók megalkotásában változatosabb, mint az elődje. Tele van a hangzásbeli kísérletezés illatát árasztó művészi húzásokkal, vagyis a zenekar megmutatja saját, önálló, személyes zenei névjegyének művészi pózát. Ez nem azt jelenti, hogy az új album rosszabb vagy jobb a korábbiaknál. Egyszerűen az új idők állapotának hiteles tükörképe, amelyek a Demolition Groupot az önálló evolúció természetes útján odáig vezették, hogy új művészi kihívásokhoz kellett nyúlnia.
Az újjáalakult Demolition Group kitűnően navigált át az új kihívásokon, és az új album művészi arculata alapján megállapítható, hogy a „Pojdiva tja” kiváló platformot ad a zenekarnak egy csomó új fejlődési lehetőséghez az önálló evolúció útján, amelyeket a Demolition Group a jövőben kipróbálhat, és beépíthet a zenei dossziéjába. Ennek azonban állandónak kell maradnia, amit az új (és éppen eléggé más) „Pojdiva tja” is sikeresen megtart. Új idők, új állapot. Új kiváló album. Röviden. Nem, aki azt hitte, hogy Joco távozása után lejtmenet jön, annak még egyszer alaposan át kell tanulmányoznia a zenekar új helyzetét. A csapat közel sem veszítette el az iránytűjét, a Pojdiva tja pedig gyönyörű kiegészítése a zenekar gazdag diszkográfiája régebbi stúdiótestvéreinek. A Demolition Group még korántsem mondta ki az utolsó szót, és Goran Šalamon egy ilyen erős csapattal a jövőben biztosan még egy csomó zenei gyönyörűséget tesz le az asztalra. Az új korszakban tehát a Demolition Grouptól a további, telivér művészi kivirágzás várható!
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Vse je tu
2. Zvezde so onstran
3. Korak nazaj
4. Napačna midva
5. Grozno sam
6. Preveč vsega
7. Nostalgija
8. Se vidiva jutri
9. Pojdiva tja
Felállás:
Goran Šalamon – ének
Petar Stojanović – gitár
Aleš Suša – szaxofon, billentyűk
Tomi Gregel – basszusgitár
Ivan Gregel – dob
Matjaž Pegam – hangmérnök, produkció
