Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Demolition Group
Kiadó: Sintetic Production
Megjelenés: 2018
Játékidő: 39:33
Értékelés: 4.5/5
A „Pojdiva tja” a Brežicéből származó alternatív rock nehézsúlyúak új stúdióalbuma! A szlovén rock-underground és ellenállás nagy veteránjaié! Demolition Group. Mivel hosszú olvasnivaló áll előttünk, azoknak, akiknek nincs kedvük végigrágni magukat rajta, egyenesen megmondom: az új „Pojdiva tja” mindenízében tipikus Demolition Group-album. Stílusban és hangzásban is. Ugyanakkor új fejezet a zenekar életében. Miért?
Ez ugyanis az az album, amelyet Jože Pegam és szaxofonja nélkül vettek fel. Új idők? Igen. Az új munkakörnyezetben a Demolition Group olyan művészi húzásokkal él, amelyeket eddig nem próbált ki, bár kacérkodott velük, és a zenekarnak egyáltalán nem idegenek. A „Pojdiva tja” összhangzása puhább és finomabb, de semmiképp sem rádióbarátabb, nehogy bárki a kereskedelmi törekvésekre gyanakodjon. A Demolition Group-nak erre nincs szüksége. Több a kísérletezős kitérő, erre már a nyitó Vse je tu is utal. A „Pojdiva tja” az az album, amelyen a Demolition Group, vagyis Goran Šalamon személyes, vallomásos intimitást és belső világot érint, ezért a kissé „puhább” produkciós kép, ahogy néhány teljesen új művészi irány is a szerzeményekben, nagyon is jól jön, hiszen ezek a húzások összecsengenek Šalamon ezúttal intim, személyes hangú költészetével. Az előző lemezre még jellemző zajból és abrazív nyersességből tehát valami eltűnt: helyét az új hangkép építőköveiből álló, finomabban strukturált hangzásvilág vette át.
Aleš Suša és Petar Stojanovič az új tagok. Mindketten az elődeiktől eltérő, új erényeket hoztak. Suša, akit azok ismernek, akik követik a Big Band RTV Slovenije mostani működését, technikailag kivételesen képzett, ez pedig a plaszticitásban és a szerzeményekben rendelkezésre álló tér rendkívül ügyes kihasználásában mutatkozik meg. Mind a jazzes, mind a neoklasszicista variációk megépítésében. A számokban Aleš Suša a szaxofonok színesebb választékát használja, a Demolition Group pedig a billentyűs és programozói tudását is kamatoztatja. Nem kevésbé érdekes zenész Petar Stojanović, a Krškóból érkező Kontradikshn tagja, aki nagyon jól ismeri az elektronikus hangzások és a hangszerelés megtermékenyítő összejátszásának fortélyait. Mindkét új tag erényeit a Demolition Group okosan kihasználta néhány új hangszerelésben, így hatásosan megszínezte, és kontrasztosan felélénkítette a kívánt drámai színjátékot a dalok egyes pontjain. Suša mindenütt jelen van, de nem feltétlenül tolja a szaxofont a dupla frazeálásba (gitár plusz szaxofon), inkább gyakran „eltávolodik” a gitárfrázisok vonalaitól, és kiegészítő díszekkel látja el őket. Stojanovič a minimalista trükkök embere, aki nagyon ügyesen bánik a hangokkal, és esztétikusan építi be őket a gitárfrázisok masszív hangfalába, ami a rövid, de velős minimalista fogások doktrínájában, az egyes mid eight részeken belül, rendkívül meggyőzőnek bizonyul. Ezt az ügyességet mutatja meg például a Korak nazaj szólójában. A szaxofon–gitár dupla frazeálásból továbbra is bőven akad, ami a zenekar egyik védjegye, de nem hat olyan dominánsan, mint például az előző albumon. A szaxofon és a gitár vonalai remekül „hasadnak szét” a Preveč je vsega című dalban, ami csak megerősíti, milyen kiváló érzékkel használja ki ez a tapasztalt és hihetetlenül kifejező, éleslátó zenekar a szerzeményekben rendelkezésére álló hangzásvilágot.
Mivel az új album produkciójában és hangszerelésében visszafogottabb (a hangkép építőkövei nagyobb egyensúlyban élnek egymás mellett), a ritmusszekció határozottan, kontrasztosan kerül előtérbe. Még több változatossággal és ritmikai különlegességgel kísérletezik, mint az előző lemezen. Gyakran magára vonja a figyelmet Tomi Gregel basszusgitárjának rendkívül meleg, telt, szervesen szóló funky groove-ja, amelyet sok apró, finom trükk díszít, a „frcanje” (slapelés) sem marad el. Ezzel Tomival bizony meg kellene ismerkednie magának a legfényesebb Mark Kingnek (Level 42). A több hangzásbeli finomság kipróbálása a hangszerelésben éppen a kicsit „laid back” produkciónak köszönhető, amely az előző album dühös súrlódásáért és tüskés hangulatáért cserébe több finomságot és érzékiséget hangsúlyoz; új tapasztalat ez a zenekarnak és a hallgatónak is (pontosabban a zenekar rajongójának). Persze vannak pillanatok, amikor a Demolition Group punkosabban, bőségesebben robban. Ilyen a Grozno sam, amelyen Ivan Gregel dobolása nyűgöz le néhány kiváló betéttel, míg az album záró címadó számában a Demolition Group a blues retorikájával is kacérkodik.
Ez az album a szerzemények megalkotásában változatosabb, mint az elődje. Több művészi húzással van megpakolva, amelyek hangzásbeli kísérletezést lehelnek, vagyis a zenekar levetkőzteti a saját, önálló, személyes zenei névjegyének művészi pózát. Ez nem azt jelenti, hogy az új album rosszabb vagy jobb a korábbiaknál. Egyszerűen az új idők hiteles lenyomata, amelyek a Demolition Group-ot az önálló fejlődés természetes útján eljuttatták arra a pontra, ahol új művészi kihívásokhoz kellett nyúlni.
Az újjáalakult Demolition Group kitűnően vette az új kihívásokat, és az új album művészi arculata alapján azt kell mondanunk, hogy a „Pojdiva tja” kiváló platformot ad a zenekarnak rengeteg új fejlődési lehetőséghez az önálló fejlődés útján, amelyeket a Demolition Group a jövőben kipróbálhat, és beépíthet a zenei dossziéjába. Ennek azonban állandónak kell maradnia, és ez az új (és éppen eléggé más) „Pojdiva tja” esetében is sikerül. Új idők, új helyzet. Új kiváló album. Röviden. Nem, aki azt hitte, hogy Joco távozása után lejtőre kerül a zenekar, annak most alaposan át kell gondolnia a csapat új helyzetét. A zenekar messze nem veszítette el az iránytűjét, és a Pojdiva tja gyönyörű kiegészítés a zenekar gazdag diszkográfiájának régebbi stúdiótestvéreihez. A Demolition Group még távolról sem mondta ki az utolsó szót, és Goran Šalamon egy ilyen erős csapattal a jövőben biztosan még egy rakás zenei gyönyörűséget fog szállítani. A működés új korszakában tehát a Demolition Group-tól a további, vérbő művészi kivirágzás várható!
Felállás
Goran Šalamon – ének
Petar Stojanović – gitár
Aleš Suša – szaxofon, billentyűk
Tomi Gregel – basszusgitár
Ivan Gregel – dob
Matjaž Pegam – hang, produkció
Produkció
Demolition Group
Számlista
1. Vse je tu
2. Zvezde so onstran
3. Korak nazaj
4. Napačna midva
5. Grozno sam
6. Preveč vsega
7. Nostalgija
8. Se vidiva jutri
9. Pojdiva tja
