Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Riot
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2018
Játékidő: 52:26
Értékelés: 4/5
Mi történik, ha összeeresztesz egy Conant meg egy fókát, és a kezébe nyomsz egy csillogó pajzsot? Hát a Riot V új albumának, az „Armor of Light”-nak a borítója jön ki belőle. Nem kell hozzá sok szó, hogy a dolog gyorsan világossá váljon. A Riot V a legendás new yorki heavy metal klasszikus, a Riot történetének folytatása: a zenekart még 1975-ben alapították, alapító és eredeti tagjuk, Mark Reale pedig 2012 végén elhunyt. Az „Unleash the Fire”, az első album Mark Reale nélkül, kiváló teljesítmény volt, a Riot V pedig ugyanebben a felállásban, a remek Todd Michael Hall énekessel játszi könnyedséggel követi az elhunyt Mark Reale zenei víziáját és irányelveit, így kiváló, meggyőző kapcsolatot tart a zenekar teljes korábbi diszkográfiájával.
Az „Armor Of Light” tehát olyan lemez, amely kiváló kapcsolatot tart mindazzal, amit a Riot valaha képviselt, és – ami logikus – stílusában a legkézenfekvőbben az elődjéhez, az „Unleash the Fire”-höz kapcsolódik. A zenekarnak megint sikerült impozáns gitárfrázisok sorát összerakni, amelyeket kivételes tapasztalattal és rutinnal támasztanak alá, és nagyon ügyesen vegyítenek az ultra-melodikus fülbemászóság veleszületett érzékével, ami mindig is a Riot védjegye volt. Rengeteg díszítő átvezetés van, amelyekben teljes pompájában ragyognak a tercekben szóló dupla harmóniák – ez a zenekar egész életművét átszövő jellegzetesség, amiről általában azonnal felismered, hogy itt a Riot van velünk, vagyis immár a Riot V.
Todd Michael Hall rendkívül magas, mégis hihetetlenül tekintélyt parancsoló és áthatoló hangjával, amellyel könnyedén viszi át az énekerőt a legmélyebb fekvésektől az extrém magasakig, több mint kiváló utódja a híres Tony Moore-nak, akivel a zenekar a nyolcvanas években azokat a legjelentősebb lemezeit készítette, amelyekkel felkerült a metál világtérképére.
A Riot V a megélt évek ellenére sem fukarkodik az energiával, egyetlen kvantumnyi fényenergiát, de még egyetlen luxot sem halványítanak el. Az albumot a Victory című powermetal-rohammal nyitják, amely a támadó számok sorában elsőként testesíti meg az új album borítóját. Frank Gilchriest, aki annak idején a Virgin Steele-ben dobolt (hivatalosan ott ma is szolgál, bár a zenekar szünetel), az amerikai nyolcvanas évek új hullámos metáljának egy másik igazságtalanul elfeledett legendájában, a dupla basszusdob-pedál használatának tanát az optimumig csiszolta, és a Riot V ezt használja a legtöbbet, nem csupán a nyitószámban, hanem az egész albumon, a lehető legnagyobb mértékben. Néhány menetelős ritmus a dalokban azt is kiemeli, honnan merítettek egykor ihletet például az olajozott izmú Manowar tagjai, akik az évek során sokkal elhíresültebb zenekarrá váltak a metáltérképen, mint az úttörő Riot, pedig ez a pozíció kétségkívül sokkal inkább az utóbbit illette volna meg. A dupla basszusdob-pedál vágtája, amely fölött pecsétes gitárriffek és Hall robbanékony éneke lebeg, egy átvezető részen át – szinte szabályszerűen minden dalban – ragadozó dallamosságú refrénbe száguld. Támadóbb albumkezdést nem is kívánhatnál. A stílus, amelyet már maga a nyitó Victory is hordoz, tipikus nyolcvanas évekbeli Riot-metál.
A zenekar ismét mesterien ötvözte a valódi heavy metal album két alapkövét: a bombasztikus fülbemászóságot és a vészterhes drámaszínház okkult komorságát. Az album végig e két pólus, a diadalmas hangulat és a végzetes drámaszínház között ingázik. A hangulatváltások állandóak, az események dinamikája a lehető legmagasabb szinten van. Zseniális gitárátvezetések, kiváló szólózás a mid-eight részekben mindkét gitárostól (érezni a remek kémiát a két gitár között), ötletes modulációk a dallamok kibontakozásában, precízen és ravaszul szőtt átvezetések, amelyekben a dalszerzés vezérfonala egy pillanatra sem szakad el, és hihetetlen kompaktságot tart fenn. Ez nagy záloga ennek a klasszikus felépítésű heavy metal lemeznek a mennydörgő sodrásához. Igen, az Iron Maiden rajongóinak ez biztosan tetszeni fog, de meg kell jegyezni, hogy a Riot ugyanolyan idős, mint az Iron Maiden, hiszen ugyanabban az évben alakultak, csak az Atlanti-óceán túlpartján; a legprecízebb rajongók pedig meg tudják mondani, hogy a Riot V tulajdonképpen a mai tribute to Riot. Mindemellett azonban a zenekar Reale-korszakának tetőtől talpig ragyogó lenyomata ez.
Himnusz himnusz hátán. Az album elejétől a végéig. Atmoszférikus csúcsokkal a hatalmas, dallamosra optimalizált refrénekben! Roham roham után. Sok pillanat repít vissza az aranyló nyolcvanas évekbe és a híres „Thundersteel” album korszakába. Az „Armor of Light” tehát olyan alkotás, amely ismét testhezálló lesz a Riot minden rajongójának és a hagyományos heavy metal logika, a megcsontosodott old school, az úttörő szellemiség minden szerelmesének, ahol zseniális szimbiózisban kommunikál a magasan vibráló dallamosság, a nagy oktánszámú termés ütős, fennkölt támadóereje és a magas fokú drámaiság. A dalok úgy vannak felépítve, hogy könnyedén beleolvadnak majd a zenekar vasrepertoárjába az elkövetkező koncerteken, és a gondolataink már most is a 2018. október 21-i vasárnapra szaladnak, amikor a zenekar a Primal Fear társaságában jó 19 év után újra Ljubljanában is megáll.
Felállás
Todd Michael Hall – ének
Mike Flyntz – gitár
Nick Lee – gitár
Don Van Stavern – basszusgitár
Frank Gilchriest – dob
Produkció
Riot V
Dallista
01. Victory
02. End Of The World
03. Messiah
04. Angel’s Thunder, Devil’s Reign
05. Burn The Daylight
06. Heart Of A Lion
07. Armor Of Light
08. Set The World Alight
09. San Antonio
10. Caught In the Witches Eye
11. Ready to Shine
12. Raining Fire
