Kiadó: Celinka
Megjelenés dátuma: 2018. április 16.
Produkció: Uroš Buh
Az album hossza: 56.15
Műfaj: Singer / Songwritter / Art Rock
Három éve jelent meg az N3L projekt elég keményre sikerült albuma, a „Natriletno kolobarjenje s praho”. A projekt tagja volt Uroš Buh is, ugyanaz az ember, aki idén egy teljesen más zenei közegben mutatkozik be. Kifejezésmódban, stílusban, mondanivalóban – és énekes-dalszerzőként is. Ehhez összeállított egy kemény zenei csapatot, amely segít megvalósítani minden ötletét. A „Buh” című album, Uroš Buh, vagy mondjuk inkább a Buh zenekar első lemeze zeneszerzői szempontból és a mondanivaló (a költészet) tekintetében is nagyon erős, tömören megfaragott kiadvány, tele kézzelfogható tartalommal.
Nehéz műfaji keretbe zárni, ami azt bizonyítja, hogy Uroš Buh sokrétűen csiszolt zenész, aki ötletei felől közelít: teljesen őszintén, igazságszeretően és szabadon. Gondolati terhek nélkül. Ha jó az ötlet, megzenésíti, és kihozza belőle a maximumot. Mondhatjuk az albumra, hogy énekes-dalszerzős lemez, mondhatjuk, hogy ellenállhatatlanul rádióbarát is, bár nem a rádiós tetszés hajszolása a célja. Vagyis a ravasz zenélésnek köszönhetően a pop alapvetése jelen van az albumon, de nem tolakszik előre; ez az alapvetés dallamvilágában tipikusan „szlovén-földrajzi” hangot üt meg, egyébként viszont art rock lemezről van szó, amely halk, szerénykedés nélküli kompozíciós keretek között még a pszichedelia ösztönzőit is magában hordja. Erre utal a nyitó Lovim dež, amely könnyedségével, az egyszerű szerzői formára támaszkodva rengeteg teret nyit apró, finom, de világosan artikulált hangszeres kontrasztoknak, és itt jut hely Miha Erič szájharmonikájának is (Prismojeni profesorji bluesa). Bár a nyitány még nem hozza meg az első fecskét, remekül megmutatja a lemez alapelvét: az első dalától az utolsóig az intenzív hangulati állapotok és atmoszférikus kontrasztok építését részesíti előnyben, hiszen az album egészében teljesen szerénykedés nélkül, dallamosan, álmodozón, agyasan, sőt misztikusan szól hozzánk – és hozzátehetjük, hogy van benne valami a híres „floydos” ezotériából, illetve David Gilmour szólóalbumaiból. A Mesto az album „keményebb” és gyorsabb pontjai közé tartozik, hangsúlyos rockos frázissal, de még így is hihetetlenül fülbemászó, kompakt szerzeményként, amelyet a rádióknak is lassan magukévá kell tenniük.
Uroš – a borítóból ítélve a vízzel teli kvarcbányák szenvedélyes rajongója – nagyon kiművelt zenész és énekes. Változatos, színezésében meggyőző, minőségi előadói karaktere van, ami a költészet interpretálását illeti, az albumon pedig különösen jólesik a hangszeres hozzájárulása. A mindenütt jelen lévő akusztikus elemek mellett a félakusztikus gitár meleg, szerves hangzású szerepet kap, és kiemelkedően ötletesek a díszítő átvezetések és apró szólólöketek, amelyekkel ügyesen tölti ki a szerkezeteket, titokzatos felhangot adva nekik, és – ahogy említettem – a kompozíciók dallamos ambientjéhez, valamint a lágy, finom ritmikus lendülethez illően egy leheletnyi pszichedelikus érintést is. Uroš közben jó néhány blues-lemezt végighallgathatott, és az is látszik, hogy David Gilmour lágyságának és finomságának nagy híve.
Buh a hangulatok fokozatos építésében is rendkívül ügyes, amelyek lassan úsznak a kívánt atmoszféra crescendója felé. Az ilyen állapotok elérésének legközvetlenebb példája az albumon a kiváló Novi časi. Ennek az elemnek az elérésében és fokozásában nagyon ügyesen él a további harmonikus dallamok átgondolt és kifinomult beillesztésével is, amelyek egyes helyeken csatlakoznak a fő énekvonalhoz. Az album tele van apró, rövid, de finom húzásokkal, és a Senca srca című dalban Gombač rókafarok-fűrésze is megfelelően bekapcsolódik, Buh fütyülésével kompatibilisen összekeverve. Teljes értékű album, amely elsősorban kontrasztos és intenzív érzésekre épít, és elvisz magával a hallgatót. Az utolsó három dal angolul szól, és a lemez végére került, éppen azért, hogy ne sokkolják túlzottan a hallgatót, hiszen ugrást jelentenek az album új energetikai vibrációjába. Ezt a három dalt is továbbra is nagy odaadással, a tökéletességre törekvés fényében dolgozták ki. Nagyon élvezetesen éneklik őket, és a vokális metrika meg a hangsúlyozás tekintetében meggyőzően angolszász hatást keltenek. A hitelesség fenntartása az album angol nyelvű részében is csak igazolja és megerősíti Uroš nagy tapasztalatát, amelyet a zeneiparban eltöltött évei során szerzett, és ez akaratlanul is felidézi a tudatalattiból a Relight zenekarban végzett munkáját. A kompozíciók nem követik teljesen kiszámítható akkordsablont, hanem időnként szokatlanokat illesztenek be, ami érdekes dallamfejlődést eredményez, az ilyen dal pedig zeneileg a váratlan mezejére kanyarodik. Ilyen például a Come Near, a másik is ilyen, a két dal pedig olyan építőelem, amely éppen az album végén az alternatív rockos felhang erősödéséhez járul hozzá.
Álmodozón révedő art rock album, amelyben egészen szándékolatlanul benne van valami abból a dolenjskai fuvallatból, ami az ilyen szlovén albumokra jellemző, és intenzívebben fog kopogtatni azoknak a zenei lelkeknek az ajtaján, akik szeretik a Bort Ross, a Dan D, az EPP (alias Erik Platon) art rockos érintéseit, Daniel Vezoja „Where the Light Resides” című énekes-dalszerzős albumát, sőt az idősebb, klasszikusabb rockos stílusban edzett Drevored lemezeit, valamint Jernej Zoran szólómunkáit. De ne felejtsük el kiemelni: a „Buh” egészen más art rock történet, saját zenei irányvonallal, egyedi energetikai vibrációval és felismerhető zenei karakterrel. Egyben tele van a kreatív tökéletességre törekvés és a kifinomultság telivér, kézzelfogható erejével!
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.5 / 10
Számlista:
1. Lovim dež
2. Mesto
3. Poleti
4. Jutri
5. Senca srca
6. Novi časi
7. Mislim nate
8. Lov na človeka
9. A Letter to Leni
10. Come Near
11. Fearless
Felállás:
Uroš Buh – gitár, ének
Vid Drašler – dob
Jošt Drašler – basszusgitár, ének
Ambrož Božiček – rhodes, hammond
Metod Banko – akusztikus gitár, ének
Višnja Fičor – ének
Miha Erič – szájharmonika
Julijan Erič – elektromos gitár
Boštjan Gombač – éneklő fűrész
Rok Šinkovec – zongoraharmonika
Mario Babojelič – gitár
