Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Šalamon, Samo
Kiadó: Clean Feed Records
Megjelenés: 2018
Játékidő: 58:29
Értékelés: 4/5
És mit csinál mostanában a mi Samónk? Újabb és újabb zenei kihívásokban leli örömét. Az új nemzedék egyik legnagyobbra tartott jazzgitáros hőse, akit szerte a világon elismerő kritikák és dicséretek övezik, megállás nélkül dolgozik. Alkot, teremt. És ihletett. Az ihlet nem lankad. Nemrég jelent meg új albuma a neves szájharmonikással, Howard Levyvel, és már itt is a következő, ezúttal is a túlcsorduló zenei látnoki erő jegyében kovácsolt lemez. Samo ismét a főparancsnok szerepében van.
Ezúttal basszusgitár nélküli jazztriót állított össze: (tenor- és alt-)szaxofon, gitár és dob. Társnak két régi cimborát és ismerőst hívott meg! Tony Malaby szaxofonost és Roberto Dani dobost. A fiúk tehát a múltban már többször találkoztak, egy tucat jó jazzlemezt vettek fel együtt, ezért nagyon jól ismerik egymást. A színpadon a kémiai kölcsönhatások tekintetében elég egy pillantás, egy apró gesztus, olyan jól értik és érzékelik egymást ezek a zenészek. Figyelem! 2017 áprilisa volt. A trió fellépése Ravne na Koroškem városában. Így csak egyetlen kísérlet adatott, és amit ezen az albumon hallasz, az a színpadon szólt el. Egyben, egy megismételhetetlen koncert részeként.
Érdekes, hogy bár a karmesteri pálca mögött ezúttal is a fő látnok, Samo Šalamon áll, a gitáros mégsem a lemez előterében van, hanem a kezdeményezést (legalábbis szelíden) végig Tony Malaby szaxofonos viszi. Samo főként a háttérben fest. Gyakran extrém, gyorsan kilőtt hangsorok sortüzének záporával, miközben Samo festése folyamatosan aktív és képszerű, hiszen egyaránt használ tiszta és torzított gitárhangot. Az effektezett hang akkor is sokat segít, amikor a hangkép azon részét tölti ki, ahol a mély hangok uralkodnak. A gitár a torzítás hangzó ködével akár teljesen el is mosja a háttér hangterét, ilyenkor a gitár eltávolodik a háttérbe, és a dobokat festi alá. A Grey Matterben egy nyugodtabb szakaszban hihetetlen finomságot, játékos lágyságot kapunk a csapattól, a trió kölcsönös kommunikációjának érzékisége még intenzívebbé válik, olyan szelíden szólíthat meg mindhárom hangszer egyszerre. Malaby itt ugyan az előtérben van, de Dani és Samo is rettentően jelen marad, hiszen kontrasztos ritmikai és zenei platformot teremtenek, rendkívül érdekes fejlődéssel. Bármelyik szaxofonos csak áhítozhat ilyen hangszeres támogatásra az improvizációs részekben.
A zenekar határtalan szabadságszeretetben fürdik. Korlátok nincsenek. Még az ég sem szab határt Samónak. Ehhez a zenei hitelességhez Samónál már szinte hozzászoktunk. Ahhoz, hogy minden zenei története külön fejezet és üres papírlap, és hogy minden album zenéjével és ötletével ismeretlen tájakra visz majd, édesen sokkol és szimpatikusan meglep. Minden lépésnél. Ilyen érzéseket hagy maga után a „Traveling Moving Breathing” is. Samo gitárja és Malaby szaxofonozása gyakran keresztezett párbeszédekben találkozik, miközben egymás után fonják a hangsorok szekvenciáit, Roberto Dani pedig az ilyen részekben természetesen teljes erőből kiéli magát a dobfelszerelésen. A két zenész egyszerre összefonódhat az egyszerre játszott vonalak hasadásában, amelyeket mindketten szabadon, érzékien és intuitíven választanak (Moving Target). A helyzet hirtelen megfordul, és Samo ilyenkor „besurran” Dani mellé, mély hangokkal követi a dobos improvizációs kísérletét, miközben Malaby ezekben a részekben egyedül lép a történet középpontjába, ahol teljesen egyedül, tetszése szerint robbant az improvizáció akrobatikájában. Az album a szilárd, vagyis tapintható, motívumokra épülő részektől egészen a szabadjazzre emlékeztető pillanatokig terjed, de a zenekar nem esik túlzásokba, és nem csap át a túlzott lazításba, vagyis a játékban végig megtartja a vörös fonalat.
Ez a lemez egy árnyalattal könnyedebb és hozzáférhetőbb, mint például a tavaly megjelent „The Colour Suite” a Samo Šalamon Sextet előadásában, amely több kidolgozottságot kínál, de őszintén szólva: ott kétszer annyi a zenész. Most viszont egy mindössze három hangszerből álló jazzkonglomerátum áll előttünk, amely az óriási térben érzőn nyitja meg egymás előtt a szólók kreatív terét. És ezt a teret, annak ellenére, hogy csak három hangszer hozza létre, kielégítően kihasználják. Az a édesen kalandos térbeli határtalanság jön létre, amelyet mindhárman folyamatosan teremtenek a játékban. A teljes vérű ihlet minden lökésénél, amikor (szinte ösztönösen) mindhárman új és új mezőkre lépnek az improvizációs kísérletezésben. A reakcióképesség kiváló. A válaszadás. Amint az egyik a trión belül motivikusan eltávolodik, a másik két zenész ügyesen „elkapja”, „utoléri”, a szám pedig „elúszik” egy új (felfedezetlen) szféra felé, ezért az album eseményeinek alakulása folyamatosan teljesen váratlan, és a spontaneitás érzetét kelti. Vagyis ez a nyíló nagy tér azt jelenti, hogy a trió gond nélkül integrálhatna még egy-egy hangszert.
De a lemez lényege éppen a „basszus nélküli trió” felállásban rejlik, a régi ismerősök együttlétében és három zenei világ fúziójának teljes vérű élvezetében, amelyek e három zenész tevékenységében társteremtik és építik a modern jazz arcát. Így jött létre egy sajátos konglomerátum, újabb rendkívül szép mű és bizonyíték Samo zsenialitására és zenei nyitottságára. Egy rendkívül hatékony kémiájú háromszögön alapul, a kölcsönhatások nagy ívű mozdulatain, amelyek mindenféle nagyképűség nélkül, teljesen oldottan szólítanak meg. Az eredmény egy olyan album, amely lelkesíteni fogja Samo eddigi vállalkozásainak minden kedvelőjét, és úgy általában az igényes zenei gourmet-kat, akik a szokatlanságot keresitek, és ebben a szokatlanságban, amelyet a kivételes oldottság, érzékenység, intuitív érzékelés és leggyakrabban a puszta ösztön generál, folyamatos zenei kihívást. Újabb nagy erényekkel bíró teljesítmény, amely elsősorban lelkesít és szórakoztat, és ez egyben a lényege is. A legszebb pedig az a felismerés, hogy Samo ezen nem fog megállni, és valószínűleg már most egy halom ötlet van a fejében újabb és újabb zenei együttműködésekről. Samo így nem csupán a jazzvilág egyik legérdekesebb gitárhőse ezekben a percekben, hanem azok közül is az egyik legaktívabb, aki a nemzedékében ténylegesen (jól látható és markáns) intenzitással hajtja előre és felfelé a világ jazzének kerekét.
Felállás
Tony Malaby – alt- és tenorszaxofon
Samo Šalamon – gitár
Roberto Dani – dob
Produkció
Samo Šalamon
Számok listája
1. Dephony (06:02)
2. Moving Target (06:04)
3. Breathing (06:34)
4. Grey Matter (09:12)
5. Traveling Without Motion (06:14)
6. Too Much (04:02)
7. Kei’s Dream (07:42)
8. Arnold (08:04)
9. Pedro Is Clean (04:26)
