Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Blind Guardian
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1998
Játékidő: 65:31
Értékelés: 5/5
A metalosok körében elterjedt vélekedéssel ellentétben a német power/progmetal-bajnok Blind Guardian az 1998-as magnum opusa, a „Nightfall in Middle-Earth” előtt nem írt túl sok dalt a brit fantasyszerző, J.R.R. Tolkien művei nyomán. A „Nightfall in Middle-Earth” előtti Tolkien-ihletésű számaikat egy kezünk ujjain meg lehetne számolni, na jó, hat ujjon (»Majesty«, »Run For the Night«, »By the Gates of Moria«, »Gandalf’s Rebirth«, »Lord of the Rings« és »The Bard’s Song – The Hobbit«), hiszen a Blind Guardian bőven merített számos más író, például Stephen King, Frank Herbert és Michael Moorcock világából is, hogy csak párat említsünk. Mégis, a Blind Guardian a mai napig leginkább Tolkien mitológiájának „boncolgatásáról” ismert, és ez a „Nightfall in Middle-Earth” albummal csúcsosodott ki, amellyel elérték művészi csúcspontjukat.
Ez volt az első Blind Guardian-album, amelyen Hansi Kürsch énekes letette a basszusgitárt, és teljesen az éneklésre koncentrált, a basszust a vendégzenész Oliver Holzwarth vette át, aki hamarosan állandó munkatárssá vált. Kürsch számos edzés után elképesztő formába hozta a hangját, és az ő előadása a kulcsa annak, hogy az ambiciózus koncepció a dalok többségében ennyire meggyőzően megelevenedik. A két gitáros, Andre Olbrich és Markus Siepen hihetetlenül ízléses harmóniákról, villámgyors gitárfutamokról és számos akusztikus közjátékról gondoskodott, a szimfonikus hangszerelésben pedig Michael Schuren vendégbillentyűs segített, aki később hosszú éveken át koncertmunkatársuk is maradt. Thomas Stauch gyakran felizzó dobátvezetései kulcsfontosságúak voltak abban, hogy a zenekar a drámaibb, konceptuális pillanatokban sem veszített az élességből egy cseppet sem. Néhány dalban vendég zenekari hangszerelések is felbukkantak, többek között fuvolával, ami megpecsételte a Blind Guardian fokozatos fejlődését a speed és power metaltól a progresszív metal felé.
A Középfölde „leszálló éjszakájának” koncepcióját mindazok felismerik, akik olvasták Tolkien Középfölde-„bibliáját”, a „Szilmarillion”-t. A „Nightfall in Middle-Earth” az első Sötét Úr, Melkor, vagyis Morgoth történetére, a konok tündére, Feanorra és népének tragikus nyugati vándorlására, a szilmarilokra, a rejtett tündevárosra, Gondolinra, valamint a halandó Beren és a tünde hercegnő, Luthien szerelmi történetére összpontosít – ezek kronológiailag Középfölde úgynevezett első korába tartoznak. Az egyes számokat rövidebb instrumentális nyitányok és rövid párbeszédek kötik össze, amelyek mind minőségiek, vagyis nem tartalmaznak „sváb” angolt, ahogy az néhány rokon német zenekarnál előszeretettel megesett. A bőséges Tolkien-varázslatról a remek Marshall-borító gondoskodik, amelyen Luthien Morgoth, Sauron (a háttérben, pajzzsal), Beren (megváltozott, farkasalakban) és az orkok és goblinok hadserege előtt táncol.
Már a nyitány, a „War of Wrath”, amely a későbbi „Gyűrűk Urának”, Sauronnak – aki ekkor még alázatos, megrémült szolga – és arrogáns urának, az első Sötét Úrnak, Morgothnak a párbeszédét tartalmazza, aki azt akarja, hogy ellopja Feanor tündétől a szilmarilokat, és kioltson minden fényt Középföldén, a zenekar teljes pályafutásának legemlékezetesebb nyitánya. Ezt követte az ütős örökzöld, az „Into the Storm”, a hirtelen koncertklasszikussá vált szám, amelyben Kürsch kiváló, tökéletesen teátrális vokális drámát hozott, főleg mert teljesen beleélte magát a Sötét Úr szerepébe, miközben ütős gitárfutamok, vad dobátvezetések és epikus harmóniák kísérték. A „Lammoth”, amelyben a Ungoliath óriáspók hálójába esett Melkor ordítva hívja segítségül hű ork- és goblinseregét, a melankolikus örökzöld, a „Nightfall” nyitánya volt. Ez utóbbi újabb epikus örökzöld, a legendás Queen által erősen befolyásolt hatalmas vokális harmóniákkal, amelyek valóban a kollektív gyász érzetét keltik, miközben Kürsch ismét bebizonyította, hogy ekkorra az európai metalszíntér egyik vezető énekmesterévé érett.
Az epikus, szinte filmszerű hangulat, amelyben a zene és a szövegek révén megelevenednek Tolkien irodalmi klasszikusának számos színes alakja, rendkívül intenzíven fokozódik az album során. A trubadúrballada, a „The Minstrel” bevezetője volt a drámai eposznak, a „The Curse of Feanor”-nak, amely hatalmas gitárharmóniák, gyilkos dobátvezetések és brutálisan epikus énekteljesítmény kombinációjával szemléletesen mutatja be Feanor óriási haragját a Sötét Úr iránt, népe tragédiáját a Középfölde nyugati részére való költözés során, és az egész nemzetségét sújtó átkot. A „Captured” Morgoth arrogáns gúnyolódását tartalmazta a fogságba esett Maedhros, Feanor fia felett, és bevezetőként szolgált a kifejezetten dinamikus eposzhoz, a „Blood Tears”-hez, amely főként gyönyörű vokális harmóniáival, bravúros gitárfutamaival és bájos szimfonikus hangszereléseivel nyűgözött le, és ezek kombinációja jól adja vissza a megláncolt Maedhros szenvedését.
Az örökzöld remekmű, a „Mirror Mirror”, a rejtett tündeváros, Gondolin felépítésének epikus története bölcs Turgon király vezetésével, amely kislemezen is megjelent, örökre beírta magát a legnagyobb Blind Guardian-klasszikusok közé. Epikus gitárharmóniák és hatalmas zenekari hangszerelések fenséges és drámai keveréke, dobstampedekre építve, Kürsch pályafutásának egyik legjobb énekteljesítményével megkoronázva. A „Face The Truth” rövid bevezető volt az eklektikus csemegéhez, a „Noldor (Dead Winter Reigns)”-hez, amelyben kiderül a tündék noldor ágának kegyetlen sorsa, akik nagy veszteségeket szenvednek a havas síkságokon. Kürsch itt ismét elbűvöl vokális kaméleonságával, miközben a drámai hangulat az epikus vokális harmóniák révén folyamatosan fokozódik.
A „The Battle of Sudden Flame”, amely Morgoth erődjének, Angbandnak az ostromát érinti, a végső klasszikus, a „Time Stands Still (At the Iron Hill)” nyitánya volt, valószínűleg az egész album epikus csúcspontja, ahol a csatamezőn összecsap Fingolfin tündekirály és a többször megsebesült Morgoth, aki végül győztesen kerül ki ebből az epikus küzdelemből. E remekmű csúcspontja a tündekirály és a Sötét Úr találkozása, ahol Kürsch epikus többszólamúság és hatalmas multiharmóniák kíséretében hihetetlenül beleéli magát mindkét szerepbe.
A „The Dark Elf”, amely a sötét tündének, Eölnek szól, aki Turgon húgával nemzette az áruló Maeglint, Gondolin bukásának fő bűnösét, rövid nyitány az eklektikus drámához, a „Thorn”-hoz, amelyben a hangulat másodpercről másodpercre változik. Itt tárul fel mind az áruló tünde, Maeglin, mind a halandó Túrin Turambar tragikus sorsa, akit megtévesztettek, hogy saját húgát vegye feleségül, a bukott hősök sötétségébe, akiket a Sötét Úr, illetve sárkánya, Glaurung csalt tévútra, közvetve okozva tragikus végüket.
»The Eldar«, az album egyik ritka balladapillanata, Kürsch kivételes éneklésén keresztül a haldokló, megmérgezett tündekirály, Finrod Felagund búcsúját tartalmazta barátjától, a halandó Berentől. A „Nom the Wise” Beren rövid gyászdala volt a halott Felagund után. A végsőkig felizzó epikus induló, a „When Sorrow Sang”, amelyben Beren a Luthien iránti szerelméről énekel, miközben tudatában van utolsó pillanatainak Morgoth farkasának, Carcarothnak a torkában, e grandiózus koncepcióalbum újabb fenséges csúcspontja.
Az „Out On the Water” rövid akusztikus ballada volt, Beren és Luthien utolsó lakhelyének ajánlva. A „The Steadfast” Morgoth feszengését jelzi a fogoly Húrin előtt, aki a kínzás ellenére sem volt hajlandó elárulni neki Gondolin titkát. A sötét remekmű, az „A Dark Passage”, amely Morgoth diadalát és hencegését tartalmazza, miután megátkozta Húrin egész nemzetségét, és legyőzte legnagyobb ellenségeinek egyesített seregeit, a „Nightfall in Middle-Earth” epikus csúcspontja volt. Kursh ismét kiválóan beleélte magát az arrogáns Sötét Úr szerepébe, miközben az epikus atmoszférát a záró indulóig színes tempóváltások, kiváló gitárharmóniák és zenekari betétek hevítették, amelyek ismét kivételes hangulatot teremtettek. A záró „Final Chapter (Thus Ends…)” végső üzenet Morgoth (ideiglenes) diadaláról az árulás révén, ugyanakkor az új remény sugarát is tartalmazza Középfölde összes szabad népe számára.
Az album 2007-es újrakiadásán helyet kapott az akusztikus irányultságú ballada, a „Harvest of Sorrow”, amely spanyol változatban 2002-ben a következő albumon, az „A Night at the Opera”-n jelent meg, noha koncepcionálisan a „Nightfall in Middle-Earth”-re tartozott, hiszen Túrin búcsúját meséli el elhunyt húgától, Nienortól.
A „Nighfall in Middle-Earth” a mai napig a legfényesebb drágakő a német prog/power metal bajnokok koronájában. A Tolkien irodalmi remekműve, a „Szilmarillion” történetei és eseményei alapján készült koncepcióalbum közvetlenül azelőtt jelent meg, hogy a mozikba került volna a „Gyűrűk Ura”-trilógia filmváltozata, amely jelentősen megnövelte az érdeklődést a brit fantasyirodalmi mester művei iránt.
A Blind Guardiannek – számos rokon powermetal-zenekarral ellentétben, amelyek a fantasytémát túlzottan pompázatos, sok túlzással teli módon vezetik elő a zenén keresztül – sikerült egy olyan prog/powermetal koncepcióklasszikust alkotnia, amely remekül kiállta az idő próbáját. Egyúttal ez volt az első lemezük, amely Amerikában is megjelent, vagyis végre áttörést értek el az európai határokon túl. Egy későbbi megjelenés esetén ez a lemez valószínűleg még nagyobb kereskedelmi visszhangot kapott volna, a koncepció kizárólag német nyelvű bemutatása a lemezfüzetben pedig a zenekar egyetlen igazán elhibázott húzása volt. Annak ellenére, hogy sokan beharangozták, hogy a „Nightfall in Middle-Earth” kap egy lezárást, és a Blind Guardian a szilmarilokról és Morgothról szóló epikus koncepció második részén dolgozik, a folytatás egyelőre még mindig nem készült el.
Felállás
Hansi Kürsch – ének és vokál
André Olbrich – elektromos és akusztikus gitár
Marcus Siepen – ritmusgitár
Thomas Stauch – dob, ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Mathias Wiesner – billentyűk, zenekari effektek
Michael Schüren – zongora
Max Zelzner – fuvola
Oliver Holzwarth – basszusgitár
Rolf Köhler – vokál
Billy King – vokál
Thomas Hackmann – vokál
Olaf Senkbeil – vokál
Douglas Fielding – narráció
Norman Eshley – narráció
Producer
Flemming Rasmussen és a Blind Guardian
Számlista
1. War Of Wrath (1:50)
2. Into The Storm (4:24)
3. Lammoth (0:28)
4. Nightfall (5:34)
5. The Minstrel (0:32)
6. The Curse Of Feanor (5:41)
7. Captured (0:26)
8. Blood Tears (5:25)
9. Mirror Mirror (5:06)
10. Face The Truth (0:24)
11. Noldor (Dead Winter Reigns) (6:51)
12. Battle Of Sudden Flame (0:44)
13. Time Stands Still (At The Iron Hill) (4:53)
14. The Dark Elf (0:23)
15. Thorn (6:19)
16. The Eldar (3:39)
17. Nom The Wise (0:33)
18. When Sorrow Sang (4:25)
19. Out On The Water (0:44)
20. The Steadfast (0:21)
21. A Dark Passage (6:01)
22. Final Chapter (Thus Ends…) (0:48)
