Kiadó: Celinka Records
Produkció: Orkestrada
Az album hossza: 50:04
Értékelés: 9.0 / 10
Az Orkestrada 2010 óta működő formáció. 2011-ben adta ki debütáló albumát, a „Spusti”-t a ZARŠ gondozásában, majd hét, szinte egy szempillantás alatt elrepült év után az elsőszülött megkapta öccsét és stúdióbeli utódját, az „Utrip”-ot. Már a számlista – mindössze nyolc dal, derék 50 perc zene – sejteti, hogy olyan csapattal van dolgunk, amely szívesen kísérletezik hangzásban és stílusban egyaránt. Az oktett nagy potenciált sejtető, ígéretes bemutatkozásához képest az Orkestrada az új lemezzel jól érezhetően nagyot lépett előre: önmagából építkező, művészi kibontakozást hoztak. Tovább tágították, megmozgatták a kompozíciós szerkezeteket, így egyedi, utánozhatatlan, azonnal felismerhető zenei anyag született, szigorú art szemlélettel.
A zenekar több műfajt olvaszt egyetlen különleges zenei kirakóvá. Ez az összeolvasztás rendkívül képszerű, motívumokban gazdag, a lemez pedig felszabadult kísérletezésével kihívóan szólít meg, és éppen ezért teljesen szokatlan. Az „Utrip” ezért sokkal különlegesebb, és sugárzik belőle – sőt meglepően hat – az a jól érzékelhető intenzitású kifejezési szabadság, amelyet a néhány éve még kissé óvatos debütalbum nem tudott kibontani. Az „Utrip” sajátos keverék, zenei kaland, amely finom hangulatképekben ötvözi az alternatív rock, a jazz, a folk, a kabaré, a pop és a soul elemeit, de megjelenik benne a klasszikus zene (a fuvola változatossága miatt) és még a blues is (Blažena). Mivel Rada Kikelj Drašler énekesnő a szövegek – tehát a költemények – szerzője, és az előadásban is rendkívül domináns jelenlétet mutat, az album végig erős szerző-előadói karaktert hordoz.
Vid Drašler szigorúan változatos, folyton kutató dobjátéka és ütőhangszerei meleg, organikus hangzásúak, és végig jazzesen provokatívak. A hangszeresek jazzben járatosak, az alternatív rockos kontúr végig jól kivehető – ezt rögtön a nyitó Zvonec jelzi, még inkább pedig az utána következő Neurje –, és mindez a csapattagok sokrétű zenei víziójára utal. A Neurje az album dalai közül a legjobb eséllyel pályázik a rádiós megjelenésre. Ez a zenekar saját aranyozási esztétikájának legszebben kiegyensúlyozott art rock keveréke, amely tollpihe-könnyedséggel hidalja át a (látszólagos) műfaji határokat. A vezérmotívum tömör, ütős (ha a gitár hangzását még „felborzolnák”, és megjelenne a tenorszaxofon támogatása, szinte King Crimsonos lenne), jellegzetes, azonnal belemászik a fülbe, a dal egésze pedig alter-art rockos fényt hordoz, komor, mégis gond nélkül eljut a rádiós rotációig. Az Utrip és a Blažena ezután rendkívüli lágyságot, finommechanikát mutat meg az album minden építőkövében, az élen természetesen az énekkel. Az Orkestrada végig úgy ingerel, hogy nagy különlegességgel szólít meg, közben pedig erényes motívumokat fejleszt, amelyek révén a hallgató számára hozzáférhető marad az anyag. Ezt az egyensúlyt nem könnyű elérni: az ember vagy túl felszínes, vagy túl nehézkes. Az Orkestrada esetében viszont nincs ettől félnivaló, mert végig az ideális középúton halad, vagyis az ötös az „Utrip” lemezen kiváló teljesítménnyel, a kompozíciók megalkotásában és megaranzsálásában is kimagaslóan teljesítette küldetését.
Rada Kikelj Drašler hangja abszolút külön történet mindabból, amit az „Utrip” kínál. Az énekesnő rendkívül színes vokális palettát tart a tarsolyában, kaméleonként viselkedik. Lehet teljesen popos és megbékélt, de lehet különc, sőt lucid is. Éppen ezért remekül működne alternatív rockos közegben is. A hang tehát lehet különc, gyakran tudatosan disszonáns vonalakat vezet be. Valójában végig bőségesen van vokális kísérletezés, Rada pedig sokszor „kiegészítő hangszer” szerepébe helyezkedik vele.
A Tajkuni borzongatóan hat, a második felében pedig egy „becsempészett” latin ritmus egészen más hangulati állapotba viszi a dalt. A hangszerek itt különösen odaadóan alkalmazkodnak a hang rendkívül erős vallomásos karakteréhez, és a hallgatónak „megfagy az ereiben a vér”, annyira „megragadják” a versszakok üzenetei az énekes előadásában, amely a nyitó maróságban intenzíven megrázza az embert, amikor a heves tekintélyelvűség teljes természetével diktál.
A hangzás építőkövei, vagyis a gitár, a fuvola, a nagybőgő és a dobok rendkívül dinamikus, végig megbékélt játékdialógusban élnek együtt, szimbiotikus viszonyt alakítanak ki, és a kompozíciók magvai és erényes motívumai mellett bőséges teret is nyitnak egymásnak, hogy teljes vérrel kibontakozhassanak a szólókirándulásokban. A hangszerelés eklektikus hangzást épít, ez az elem azonban korántsem lenne ennyire szembetűnő Rada Kikelj Drašler hihetetlenül jellegzetes, átütő és sokoldalúan megformált éneke nélkül. A Gumb in košček sanj második felében (két dalt olvasztottak „eeggyé”, a felfrissített Košček sanj ugyanis már az első lemezen is szerepelt) a költészethez olyan különleges vokális karakter társul, amely valószínűleg a The Cranberries néhai énekesnője, Dolores O’Riordan iránti ihletettséget is tükrözi. A Gumb in košček sanj integráns pontja a lemeznek, de nem azért, mert a leghosszabb. Egyszerűen azért, mert egy helyen, a lehető legszerencsésebben egyesíti mindazt, amit az Orkestrada művészi értelemben 2018-ig elért. Az „Utrip” kicsiben, tehát.
Az utolsó két dal oldja az album „feszültségét” (vagy kifejezetten művészi „komolyságát”), amely a komor Tajkuniban éri el csúcspontját. Az első az instrumentális, jazzesen könnyed, lazán játékos Mala zvezda, majd utána a záró Proslava za deseti rojstni dan következik, amely tréfásan, sőt huncutul szólít meg, az énekhang pedig az improvizációban ismét kiegészítő hangszerként jelenik meg.
Az „Utrip” az idei év egyik legjobb szlovéniai kiadványa, vagyis hosszú stúdiómunkája. Egyszerűen. Kifejezetten önálló arculatú, eklektikus kontúrokat visel, merész és bátor, mert nem fékezi magát a kísérletezés, a kipróbálás (és az összeolvasztás) kihívásai előtt, ugyanakkor világosan kidolgozott zenei víziót hordoz az ötfős csapat részéről, amelyet Rada Kikelj Drašler kifejezetten átütő, hihetetlenül jellegzetes hangja vezérel.
Ideje lerövidítenem ezt az esszét, mert kezd túl hosszúra nyúlni. Előttünk áll tehát egy végletekig „kiherélt” és kifejezésében „odavágó” art rock album, ezért mindenképp hallgass bele. Főleg, ha szokatlanságra vágysz, amiből Szlovéniában elég van, de nehéz megtalálni, mert sajnos gyakran rejtve marad, a média krónikusan és igaztalanul alultáplálja, a hazai zeneművészetért (vagyis a kultúráért) felelős minisztérium pedig többnyire teljesen mostohán bánik vele. De az már egy másik történet.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Zvonec
2. Neurje
3. Blažena
4. Gumb in košček sanj
5. Tajkuni
6. Mala zvezda
7. Proslava za 10. rojstni dan
Felállás:
Rada Kikelj Drašler – költészet, ének
Asja Grauf – fuvola
Boštjan Franetič – elektromos gitár
Thierno Diallo – nagybőgő
Vid Drašler – dob
