Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Primal Fear
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2018
Játékidő: 50:22
Értékelés: 4.5/5
A Primal Fear, a Stuttgart melletti Esslingenből származó, hosszú életű német power metalosok, talán épp mostanában vannak a legjobb helyzetben, mióta hivatalosan jelen vannak a zeneiparban. Idén 20 éve jelent meg kultikus, a zenekar nevét viselő bemutatkozó lemezük, amely az előző évezred végén maga is formálta a dallamos, klasszikus szabású metal újjáéledésének hullámát – akkoriban kezdtük az ilyen új metalbandákat a „power metal” címke alá sorolni.
A Primal Fear húsz év alatt hosszú utat tett meg. A csapatban a szakma tapasztalt mesterei és kivételes zenészek játszanak, akik pályájuk során más zenei projektekben és zenekarokban is kipróbálták, illetve ma is kipróbálják magukat. A Primal Fear stílusa sokáig szigorúan és egyértelműen körülhatárolt volt, és hajthatatlanul követte a kijelölt zenei geometriát. Nagyjából a „New Religion” (2007) albummal kezdtek aztán más zenei tartalmakhoz is nyúlni, amelyeket fokozatosan, többé-kevésbé sikeresen építettek be jól bebetonozott power metal stílusukba.
Hiába megy manapság a „verseny”, hogy ki a nagyobb király, amikor magára húzza a világ legextrémebb metalbandájának pólóját, közben az új generációs zenekarok, mint a Sabaton, a Powerwolf és a Gloryhammer, visszahozzák a tömegek figyelmének középpontjába az „elavult” power metalt. És ez nekik – a hihetetlen sablonosság ellenére (amit színpadi giccsel kompenzálnak) – könnyedén sikerül. Ez a tény pedig a jóval hosszabb múltú, sokkal markánsabb művészi arculattal, kiforrottabb hangzással és stílussal rendelkező zenekaroknak is nagyon jól jön, hiszen az euro power metal „frissen rákapott” rajongója, aki felfedezi a Sabatont, hamar rátalál többek között a Primal Fearre, a HammerFallra és/vagy a Blind Guardianre is. Az „Apocalypse” távol áll attól, hogy az újonnan érkezett, jóval fiatalabb zenekarok trükkjeire támaszkodjon, viszont a Primal Fear eddigi lemezei közül – a „New Religion”-től kezdve számolva – minden bizonnyal a legkidolgozottabb, legérettebb Primal Fear-anyag. Ha az elődje, a „Rulebreaker” kissé megbicsaklott az enyhe ötlethiány és a frissesség hiánya miatt, az „Apocalypse” épp az ellentéte. Az orkesztrális elemek és a klasszikus Primal Fear-stílus rendkívül sikeres, meggyőző, az albumon végig kiválóan elosztott és kiegyensúlyozott keverékét hozza. Ha például valaki emlékszik a Sinner „Nature of Evil” című albumára, annak elárulom: az Eye of the Storm akusztikus átvezetésbe torkolló instrumentális szakasza zeneszerzőileg a kultikus Sinner-album címadó dalához kapcsolódik – és talán már ez a párhuzam is meggyőzhet arról, hogy az „Apocalypse” valóban a Primal Fear pályafutásának egyik legjobb albuma az eddig megjelentek közül.
Produkciós szempontból is kiváló teljesítmény az „Apocalypse”. A „szirénhangú” Scheepers ráénekelt kiegészítő szólamainak finomsága, amelyek harmóniákkal „öltöztetik fel” a fő énekdallamait, egyszerűen briliáns. Itt van megint a három kiváló szólógitáros borotvaéles szólómunkája, és az átvezető részek remekül összerakott dobpergetései, amelyek fokozzák a dalok lendületét, és amelyeket – szinte már közmondásosan – mindig élvezünk a Primal Fear-albumok hallgatásakor. Kiválóak a hangulatváltások is. A lemez minden teátrális és epikus muzikalitása mellett kellően sötét, fekete is, és így – a beszédes címhez illően – könyörtelenül, apokaliptikusan harap. Az intró és az első két zúzós dal még nem sejteti azt a nagy művészi érettséget, amelyet az album a folytatásban hoz, amikor a kiváló Blood, Sweat & Fear, Supernova, Hail to the Fear, The Beast, és különösen az album központi dala, a remek epikus minikompozíció, az Eye of the Evil révén – a dinamika, a kompozíciós szerkezetek kidolgozottsága és a hangulatváltások tekintetében – csúcsra járatott zárásba lendül a himnikus induló Cannonballal, amely végleg „lemossa” a Föld bolygó arcáról az emberiségnek nevezett vírust.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Primal Fear, amellyel a színpadon legtöbbször kvintettként találkozunk, valójában szextett. Már több mint tíz éve segíti ugyanis a csapatot a kivételes, hiperaktív svéd zseni, Magnus Karlsson is, aki remekül olvas a főnökök, Mat Sinner és Ralf Scheepers kívánságaiból, és a zenekari hangszerelések, akusztikus szakaszok és újdonságok tetszetős, sikeres beépítésében művészien önti mindezt a banda rohamozó riffjeinek klasszikus kereteibe. Ekkora epikusságot és bombasztot, ekkora zenei nyitottságot és leleményességet, mint amilyet az „Apocalypse” művészi terméseként kínál, a Primal Fear mindmáig nem vívott ki.
Felállás
Ralf Scheepers – ének
Tom Naumann – gitár
Alex Beyrodt – gitár
Magnus Karlsson – gitár, billentyűk
Mat Sinner – basszusgitár, ének
Francesco Jovino – dob
Producerek
Jacob Hansen & Mat Sinner
Számlista
01. Apocalypse
02. New Rise
03. The Ritual
04. King Of Madness
05. Blood, Sweat, & Fear
06. Supernova
07. Hail To The Fear
08. Hounds Of Justice
09. The Beast
10. Eye Of The Storm
11. Cannonball
