Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Big Bad Wolf
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2018
Játékidő: 43:35
Értékelés: 4/5
A nagy gonosz farkas számos szerepben tűnik fel a mindennapjainkban. Különösen jó étvágyának köszönhetően vésődött be az emlékezetünkbe. Ott van sok mesében és regében, a maga változatát pedig réges-régen Walt Disney is megalkotta. Egyebek mellett Piroska és Ezópus is nagyon jól ismeri. Mindegy, legfőbb ideje volt, hogy a szlovén metal és rock is megkapja a magáét. Ez egy Ljubljanából származó ötfős csapatban öltött testet, amely idén világra hozta stúdiódebütjét, a stílusosan „Outrage of Modesty” címűt.
Az „udvariasan dühös”, szőrös, vonyítással és ugatással teli bestia inkább tökéletes hedonista és nárcisztikus csibész, mint valódi gonosz ártó, bár erényesen rosszcsont is tud lenni, ha kell. Hát, legalábbis kedvesen incselkedő. A Big Bad Wolf nagy rajongója a metal régi iskolájának, mind a britnek, mind az amerikai old school speed és thrash metalnak (lásd például a Punisher című számot). Ugyanakkor a határozott és rendkívül magabiztos 44 percen át ez a nagyon bátor debütalbum elsősorban úgy marad meg az emlékezetben, mint a rock’n’roll nagy gazfickói, a halhatatlan Motörhead szellemében született mű. Határozottan érdekes zenei keverék a Venom rajongóinak is.
Tizenkét száguldó roham, amely nem köt kompromisszumot, és nem hagy túlélőket maga mögött. Kiváló, élő és dinamikus produkció, a gitárriffek masszív hangfalának izzó függönyével, a basszusvonal zörgő-tépő ellenpontjával, amely folyamatosan peckesen gurul a dobok torpedózásának alvázán. Mindebbe egy torokhangú, élesen orrhangú, mégis hihetetlenül átütő és tekintélyt parancsoló ének ékelődik, amelyből időnként alkoholgőz is árad. Éles és kompromisszumok nélküli. De ahogy mondtam: ez a leírt hatások rendkívül merész keveréke, amelyeket a cikk második bekezdésében kiemeltem. Ebből a szempontból a Big Bad Wolf a régi iskola újjáélesztője. Az „Outrage of Modesty” ugyan még mutat némi kezdőkori naivitást, amelynek a szerzésnél természetesen a bizonyítási vágy a szülőanyja, és ez nem baj. De ilyen pillanat nagyon kevés van, ami dicséretes, tekintve, hogy stúdiódebütről beszélünk. Ugyanakkor a zenekar stílusbeli egységességét és fókuszáltságát tekintve a lemez a kínált játékidőben egy hajszállal rövidebb is lehetne (két számmal).
A banda lelkesen közelít, és a játékban érezni az öttagú csapat rendkívüli töltetét és odaadását, akik nem tűrik a stúdiós pepecselést és kozmetikázást, sem a „csodásan lebegő”, magasan zenélő dallamokat, amelyek akár csak távolról is dagályosnak vagy bombasztikusnak hatnának. Ez egy nyersen levetkőztetett, rosszcsont támadás a régi iskolás metalelemek kiváló keverékéből, rock’n’roll kinetikájú ritmusvonallal alátámasztva. Nem nehéz megállapítani, hogy a Big Bad Wolfnak már az első albumán sikerül felismerhető zenei barázdát szántania, és ez roppant fontos annak a zenei életműnek a megszilárdításához, amely mögött a zenekar áll. Nem hoznak zenei forradalmat, de hihetetlenül meggyőzően, szívvel és frissen szólnak. Ha a Big Bad Wolf tagjai az NWOBHM-et és/vagy az amerikai old school speed/thrash metalt megalapozó nemzedékhez tartoznának, akkor sem játszanának sokkal másképp.
Az ötös rendkívül jól összeszokott, a zenei irányt illetően pedig ugyanarra a hullámhosszra hangolódtak. Az öt tag ugyanazért él, és ezt az egységes fókuszt nem nehéz érezni magán a játékon és az anyag megkomponálásán. Az „Outrage Of Modesty” debütalbumnak rendkívül egységes, szigorúan fókuszált, magas oktánszámú gyújtóanyag, amely mindent hordoz, amit a metalos „illetlenségnek” hordoznia kell a lázadó alapfelfogás szerint, és amit a rock’n’roll lazaság erős adagja megkövetel. Vagyis mindkettőt egyszerre. A srácok gondosan válogatták ki a számokat az első lemezre. Ezt bizonyítják az instrumentális futamok a középső nyolctaktusos részekben, valamint a gitárdíszítések egyes frázisok felett. Az „Outrage of Modesty” tehát egy teli marék dinamitrudat hoz, amellyel konkrétan megfésülhetitek a hajatokat, és kitisztíthatjátok a hallójáratokat. Úgy igazán debütalbum, ahogy kell. Egy fiatal, ígéretes zenekar pályájának nyitólépéseként rendkívül szilárd alap, amelyre építve remélhetőleg a csapat a jövőben is gyarapodik és érik.
Felállás
David Arnand Rajapakse – ének
Andrej Golja – gitár
Rok Kogoj – gitár, vokál
Damjan Rajapakse – basszusgitár
Stane Zupančič – dobok
Producer
Matej Srebrnič & Stane Zupančič
Számlista
1. Dingo Fever (02:46)
2. Bow to Your King (03:46)
3. Ocean of Madness (03:07)
4. Cider Hammer (03:52)
5. Punisher (03:09)
6. Faith no More (04:40)
7. Release the Spiders (04:16)
8. Rattlesnake (03:43)
9. Rock ‘N’ Roll Love (03:42)
10. Belgrade 41 (04:03)
11. Big Bad Wolf (03:27)
12. Colours of the Night (02:57)
