Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Stryper
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2018
Játékidő: 44:43
Értékelés: 4/5
A Stryper az amerikai hard rock hosszú életű csapata. Tulajdonképpen hard rock keresztesek, fehér rockerek – vagy ahogy a zenekritikusok mondják, a Stryper a pályafutása kezdete óta az úgynevezett keresztény rockot játssza. Ez olyan hard rock, amely tele van isteni prédikációkról és az Istenhez fordulásról szóló szövegekkel (napi tanáccsal együtt). Vagyis bibliai ihletésű muzsika.
A keresztény fénytől megvilágosodott Stryper az indulás óta arra ügyel, hogy „általánosan vonzó képet” mutasson a begyepesedett amerikai közvélemény előtt, ami a nyolcvanas években nagy kereskedelmi áttörést hozott nekik. Annál meglepőbb, hogy az Egyesült Államok egyik legnagyobb lemezeket is árusító áruházlánca, a Walmart elutasított minden, a „God Damn Evil” promóciójával és értékesítésével kapcsolatos tevékenységet. Ahogy a Walmart „éleslátó” vállalkozó szellemű urai fogalmaztak, a lemez címében vitatható tartalmat érzékeltek, és számos keresztény aktivista támogatásával arra jutottak, hogy a Stryper ezúttal túl messzire ment. Michael Sweet, a zenekar vitathatatlanul első számú énekese és vezetője hivatalosan is panaszkodott: a csapatot megrázta, sokkolta és nagyon elkeserítette ez a döntés. Sweet hozzátette, hogy a zenekar a szövegeivel mindig arra törekedett, hogy a hallgatókat a megszokott kliséken, mintákon és a mindennapi élet kereteken túli gondolkodásra késztesse. A „God Damn Evil” Sweet szavai szerint imádság Istenhez, könyörgés, hogy szabadítsa meg a világot a gonosztól, amely az utóbbi években rendkívüli mértékben elszaporodott. Őszintén szólva: a Walmart (és mások) bojkottja ellenére a lemez gond nélkül eljut majd a zenekar hűséges rajongótáborához, és ezt semmilyen konzervatív gépezet nem akadályozhatja meg, amely az embereket „engedelmességre” és „hajlongásra” kényszeríti.
Minket azonban igazából csak a zene érdekel, és a „God Damn Evil” érdekes album, mert retró-nosztalgikus hangulatot áraszt, ami a két stúdió-elődjén, a „Fallen” (2015) és a „No More Hell To Pay” (2013) lemezen nem volt ennyire érezhető. A „God Damn Evil” ugyanis ismét erőteljesebben kacsintgat a zenekar nyolcvanas évek második felében jellemző szerzői megközelítése felé. Főleg a címadó dal, majd utána a You Don’t Even Know Me és a The Valley idézi a pályafutás elejének albumait, a „To Hell with the Devil”-t és a „Soldiers Under Command” elnevezésű bemutatkozót. A lemezt a rövid, de „gyorskezű” „The Devil Doesn’t Live Here” zárja.
A Stryper most kicsit retró-nosztalgikusabban szól, mint amire a két stúdió-előd alapján számítani lehetett, kevesebb a klasszikus metalelemek és a hard rock általános keverése, az album pedig, ahogy mondtam, tényleg valamivel rusztikusabban szól. A nyitány viszont ezt még nem sejteti: a lemezt a Stryperhez képest eléggé szokatlan Take It To The Cross nyitja, amely nyers, felbőszült hangulatával és kifejezetten dallamtalan refrénjével lep meg, amely csupán a dal címét diktálja extrém gyorsan, sokszor ismételve. Utána a teljesen kontrasztos Sorry és Lost következik, kifejezetten muzikális refrénformákkal, ahol Michael Sweet a maga markáns, kiváló hangjával „a helyére teszi a dolgokat”, és az album megkapja azt a 100%-os, igazi Stryper-lemez körvonalat.
Emellett a Stryper rutinosan nyakon öntött mindent egy hatalmas adag AOR-os „pompás” zengéssel, amely az album minden lépését végigkíséri, először a Lost refrénjében csillan fel igazán, ahol Sweet egyszerűen letaglózza a hallgatót hangja megőrzöttségével, amely érett korában is extrém magasságokba röpíti. A főéneket sok ponton, főleg a refrénekben kiegészítő vokálkórusok kísérik, ami még jobban elmélyíti az album drámai színpadiasságát. A produkció megőrzi a zenekar stílusának és hangzásának alapvető védjegyeit. Rengeteg ügyesen kihasznált vezérmotívum, Oz Fox és Sweet briliáns szólózása. Itt van az új basszusgitáros, Perry Richardson (Firehouse), aki jól kivehető, markáns basszusvonalaival ellenpontoz. A zenekar a refrének dallamain belül ismét rendkívül ügyesen csomagolta be az egészet atmoszférikus crescendókba. A 44 perc egy szempillantás alatt elszalad! Az album ötletekben rendkívül változatos, és fenntartja a Stryper egyértelmű művészi arculatát és pózát. A Stryper-rajongóknak ez a lemez már rég otthon van a polcukon. A zenekarból a tehetség és az inspiráció érett fejjel sem fogy ki.
Felállás
Michael Sweet – ének, gitár
Oz Fox – gitár
Perry Richardson – gitár
Robert Sweet – dob
Produkció
Michael Sweet
Számlista
1. Take It To The Cross
2. Sorry
3. Lost
4. God Damn Evil
5. You Don’t Even Know Me
6. The Valley
7. Sea Of Thieves
8. Beautiful
9. Can’t Live Without Your Love
10. Own Up
11. The Devil Doesn’t Live Here
