Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Refuge
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2018
Játékidő: 55:28
Értékelés: 4/5
A Refuge, a német heavy metal formáció, amely gyakorlatilag a hamburgi veterán Rage klasszikus tagságából áll – abból a csapatból, amely a nyolcvanas évek végétől a „The Missing Link” albumig működött –, kiadja bemutatkozó stúdióalbumát. Ki gondolta volna, hogy a Refuge, amely teljesen váratlanul jött létre, miután 2014-ben Tres Hombres néven egyesültek egy különleges, „incognito” koncerten a németországi Heme városában, teljes titokban, folytatni fogja, és kitart addig, hogy stúdióalbum szülessen?
Igen. A Rage Peter Peavy Wagner (ének, basszusgitár), Manni Schmidt (gitár) és Christos Efthimiadis (dob) alkotta felállása újra együtt van, csak éppen nem Rage-nek, hanem Refuge-nek hívják őket. Peavynek kalapemelés dukál, hogy érett korára sem fogyott ki a kedvéből. Hihetetlen aktivitást tart fenn. A Rage-dzsel tavasszal új koncertturnén vett részt, az új albumot népszerűsítve, most pedig már a Refuge albumával tér vissza a színpadokra. Mindenesetre ravasz húzás. Peavy mint mindkét zenekar főnöke így kétszer keres, dupla gázsit zsebel be.
És jöjjön a „Solitary Man” album. Ha az új Rage úgy szól, mint a régi Rage és a későbbi, Victor Smolskival felálló korszak keveréke, a Refuge igazi katapult a Rage klasszikus albumainak idejébe: a „Perfect Man”, a „Secrets In A Wierd World”, a „Reflections Of A Shadows”, a „Trapped” és a „The Missing Link” korszakába. Vagyis azokéba a Rage-lemezekébe, amelyeket ez a trió, amelyet most a „Solitary Men” című albumon hallunk, 1988 és 1993 között rakott össze. Hol vannak már azok az idők? Mégis. A produkció és a hangzás. Mintha egy 4%-os aldehides üvegből húzták volna ki. Érintetlen. Mintha a szellem kiugrott volna a palackból. A hangzás, amelyet Manni Schmidt használ, azoknak az időknek hihetetlen reinkarnációja, persze a szükséges felfrissítéssel, amellyel a vén, hihetetlenül tapasztalt vén motorosok sikeresen tartják a lépést a hangzásgyártás új évezredbeli technológiai újdonságaival.
Frissesség, a játékban, az előadásban és a dalszerzésben egyaránt. Vagy nevezzük inkább így: a kémia megszületése egy pillanat alatt a német heavy metal színtér három legendája között. Manni Schmidt ismét elbűvöl a védjegyének számító, megbabonázó gitárfrázisok megformálásának éleslátásával, közben pedig kiváló szólókkal döbbent meg, amelyekkel később a Grave Digger „post-Uwe Lulis” albumain is nyomot hagyott, a 2001 és 2009 között megjelent lemezeken. Minden stimmel. Peavy átható hangja ismét teli torokból ordít és visít. Az évek során ugyan „megvastagodott és lejjebb ereszkedett”, de rendkívüli erejét és vitalitását megőrizte. Itt vannak Manni Schmidt átütő, jellegzetes gitárfrázisai, Christos Efthimiadis lökésszerű, robbanékony dobpergései. Az album első másodpercétől az utolsóig. A kompozíciótól függetlenül. Az biztos, hogy jó pár ötletnek régebbről kell származnia, amelyek egészen e trió aktiválásáig szunnyadtak. Remek, hogy Peavy visszahozta Schmidtet a színpadokra, mert Schmidt a német heavy metal egyik legütősebb gitárosának számít abban a generációban, amely a nyolcvanas években lábra állította a német metalt. Éppen ezen az albumon látszik közvetve az is, mit veszített zeneileg kifejezőerő terén a Grave Digger Schmidt távozásával. A „We Owe A Life To Death” című dalban Schmidt egyszerűen zseniális a szólóötleteiben. A Refuge csípős, fogazott, erőszakos! Az átvezető részek, a „mid eight” szakaszokból kivezető ívek színes ötletektől forrnak, amelyekbe természetesen tercharmóniák is belépnek. Néhány riff a „csúcsain” enyhén kiszélesedik is, ezért a „Solitary Men” nagyon rudimentáris, abrazív és nyers. Kurta és bonyodalmak nélküli. Egyenesen az arcba rúg és harap. Az egyértelmű, könnyű megoldásra megy rá, és nosztalgikus főhajtás a nyolcvanas évek hamburgi heavy metal színtere és a Rage „túlélő” rajongói előtt, akik leginkább a zenekar nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján működő korszakára esküsznek. Zseniális.
Felállás
Peter Peavy Wagner – ének, basszusgitár
Manni Schmidt – gitár
Christos Efthimiadis – dob
Produkció
Refuge
Dalok listája
01. Summer’s Winter
02. The Man In The Ivory Tower
03. Bleeding From Inside
04. From The Ashes
05. Living On The Edge Of Time
06. We Owe A Life To Death
07. Mind Over Matter
08. Let Me Go
09. Hell Freeze Over
10. Waterfalls
11. Another Kind Of Madness (bónuszdal)
