Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Buh
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2018
Játékidő: 56:15
Értékelés: 4.5/5
Három éve jelent meg az N3L projekt elég ütős albuma „Natriletno kolobarjenje s praho” címmel. A projektnek Uroš Buh is tagja volt, ugyanaz az ember, aki idén egy teljesen más zenei közegben mutatkozik be. Kifejezésmódban. Stílusban. Mondanivalóban. Dalszerző-énekesként is. Ehhez egy rendkívül kvalitásos zenészgárdát gyűjtött maga köré, amely segít megvalósítani minden ötletét. Az album, a „Buh”, Uroš Buh – vagy mondjuk inkább a Buh zenekar – debütje zeneszerzői szempontból és a mondanivaló (a költészet) tekintetében is nagyon erős, tömören megfaragott kiadvány, tele kézzelfogható tartalommal.
Nehéz műfaji keretbe zárni, ami azt bizonyítja, hogy Uroš Buh sokrétű zenész, aki az ötleteihez teljesen őszintén, igazmondóan és szabadon közelít. Eszmeileg tehermentesen. Ha egy ötlet jó, megzenésíti, és kihozza belőle a maximumot kifejezésben és mondanivalóban. Mondhatjuk az albumra, hogy dalszerző-énekesi, mondhatjuk, hogy kifejezetten rádióbarát, bár nem a rádiós sikerre hajt, ami azt jelenti, hogy a rafinált muzikalitás mellett a lemezen jelen van a pop alapvetése, de nem tolakszik előre, a dallamvilágban viszont tipikusan „szlovén-földrajzi” hangot üt meg. Egyébként art rock albumról van szó, amely finom, szerény keretek között komponálva még a pszichedélia építőköveit is magában hordozza. Erre utal a nyitó Lovim dež, amely könnyedségében, egyszerű dalszerkezetre építve rengeteg teret nyit apró, finom, mégis világosan megformált hangszeres kontrasztoknak, és ebben jut hely Miha Erič szájharmonikájának is (Prismojeni profesorji bluesa). Bár a nyitány még nem hozza meg az első fecskét, remekül megmutatja a lemez alapelvét: az első számtól az utolsóig intenzív hangulati állapotok és atmoszférikus kontrasztok építését részesíti előnyben, hiszen az album egésze teljesen igénytelenül, dallamosan, álmodozón, cerebrálisan, sőt misztikusan szól hozzád, és hozzátehetjük, hogy van benne némi ihlet a jól ismert „floydos” ezoterikából, illetve Gilmour szólóalbumaiból. A Mesto az album egyik „keményebb” és gyorsabb pontja, hangsúlyos rockos frázissal, de még így is hihetetlenül fülbemászó, kompakt dalszerzéssel, amelyet a rádióknak is lassan magukévá kell tenniük.
Uroš, a borító alapján az átázott kvarcbányák szenvedélyes rajongója, nagyon kiforrott zenész és énekes. Változatos, meggyőző és minőségi kifejezőerővel bír, ami a költészet tolmácsolását illeti, de a lemezen különösen jólesik a hangszeres hozzájárulása. A mindenütt jelen lévő akusztikus elemek mellett a félakusztikus gitár meleg, szerves hangzása a meghatározó, és különösen lenyűgöző, mennyire ötletesen illeszti be a díszítő átmeneteket és a kis szólórohamokat, amelyekkel ügyesen tölti ki a dalszerkezeteket, némi misztikus felhangot ad nekik, és – ahogy említettem – a dalok dallamos ambientje, valamint a lágy, finom ritmikai lüktetés mellett egy csipetnyi pszichedelikát is. Uroš közben elég sok bluest hallgatott, és nyilvánvaló, hogy David Gilmour lágysága és finomsága iránt is nagy rajongást táplál.
Buh a hangulatok fokozatos építésében is nagyon ügyes, a dalok lassan úsznak a kívánt hangulat crescendójába. Ennek legközvetlenebb példája a lemez kiváló Novi časi című száma. Ennek az elemnek az elérésében és fokozásában nagyon ügyesen él a megfontolt, finom kiegészítő harmóniákkal is, amelyek egy-egy ponton becsatlakoznak a fő énekvonalba. Az album tele van apró, rövid, de kifinomult húzásokkal, és a Senca srca című számban Gombač rókafarkfűrésze is találóan beszáll a játékba, a Buh-féle fütyüléssel jól összehangolva. Összességében olyan album, amely elsősorban kontrasztos és intenzív érzésekre épít, és magával viszi a hallgatót. Az utolsó három szám angolul szól, és a lemez végére került, éppen azért, hogy ne sokkolja túlságosan a hallgatót, hiszen az album egy új energetikai vibrációba ugrik át velük. Ezt a három számot is továbbra is nagy odaadással, a tökéletességre törekvés fényében csiszolták ki. Nagyon élvezetesen éneklik őket, és a vokális metrikát meg a hangsúlyozást tekintve meggyőzően angolszász-amerikai hatást keltenek. Hogy a lemez angol részében is megmarad a hitelesség, csak megerősíti Uroš nagy tapasztalatát, amelyet a zeneiparban eltöltött évek alatt szerzett, és ami akaratlanul is felidézi a tudatalattiból a Relight együttesben végzett munkáját. A dalok nem követik teljesen kiszámítható akkordsablont, hanem időnként szokatlan akkordok hozzáadásával lepnek meg, ami érdekes dallamfejlődést eredményez, az ilyen szám pedig muzikálisan a váratlan mezejére kanyarodik. Ilyen például a Come Near, de van egy másik is, és ez a két szám az, ami éppen az album végén megnöveli az alternatív rockos felhangok arányát.
Álmodozó tekintetű art rock album, amely egészen szándéktalanul hordoz valamit a hasonló szlovén lemezek dolenjska szellőjéből, és még intenzívebben fog kopogtatni azoknak a zenei lelkeknek az ajtaján, akik szeretik a Bort Ross, a Dan D, az EPP (alias Erik Platon), Daniel Vezoja dalszerzői albuma, a „Where the Light Resides” art rockos érintéseit, sőt a régebbi, klasszikusabb rockos vonalú Drevored és Jernej Zoran szólómunkáit is. De ne felejtsük el kiemelni: a „Buh” más art rock történet, saját zenei irányvonallal, egyedi energetikai vibrációval és felismerhető zenei karakterrel. Egyúttal teli van a kreatív tökéletességre törekvés és a kifinomultság vérbeli, kézzelfogható erejével!
Felállás
Uroš Buh – gitár, ének
Vid Drašler – dob
Jošt Drašler – basszusgitár, ének
Ambrož Božiček – rhodes, hammond
Metod Banko – akusztikus gitár, ének
Višnja Fičor – ének
Miha Erič – szájharmonika
Julijan Erič – elektromos gitár
Boštjan Gombač – énekelő fűrész
Rok Šinkovec – harmonika
Mario Babojelič – gitár
Produkció
Uroš Buh
Dalok listája
1. Lovim dež
2. Mesto
3. Poleti
4. Jutri
5. Senca srca
6. Novi časi
7. Mislim nate
8. Lov na človeka
9. A Letter to Leni
10. Come Near
11. Fearless
