Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Gong
Kiadó: Philips Records
Megjelenés: 1972
Játékidő: 34:13
Értékelés: 3/5
A „Continental Circus” afféle „ronda kiskacsa” a Gong diszkográfiájában, hiszen még a legelvakultabb rajongók is joggal nem sorolják a canterburyi szcéna legendái klasszikus stúdióalbumai közé. Ennek fő oka kétségkívül az, hogy a „Continental Circus” egy nem túl izgalmas zenei aláfestés volt az azonos című francia motorversenyes dokumentumfilmhez, amelyet az ekcentrikus Gong-főnök, Daevid Allen mindössze két nap alatt hozott össze, hogy kedvében járjon barátjának, Jerome Laperrousaz francia rendezőnek. Allen ugyanazt tette, mint az „Magick Brother” (1970) című debütálólemezen: jogi okokból a szerzői érdemeket a párjának, Gilli Smythnek tulajdonította.
A jó fél óránál alig hosszabb „Continental Circus” mindössze egyetlen új szerzeményt tartalmazott, a „Blues For Findlay”-t, míg a „What Do You Want?” csupán gyengébb, kevésbé intenzív átdolgozása volt a „Camembert Electricque” (1971) című albumról ismert, különben kiváló „Fohat Digs Holes in Space”-nek. A lemez legfölöslegesebb darabja kétségkívül a „Continental Circus World” volt, amely pusztán a dokumentumfilm különböző hangtöredékeiből összeollózott kollázs, és a motorzajokkal meg a francia párbeszédekkel elég unalmasan hat.
Az egyetlen két „Continental Circus”-szám, amely ma is figyelmet érdemel a Gong-hívektől, és amelyek miatt az egész nem válik teljes égéssé, a „Blues For Findlay” két változata, a vokális és az instrumentális, amelyek megnyitják, illetve lezárják ezt a rövid, nem túl izgalmas stúdiókiadványt. Itt a klasszikus, „kiszegett” Gong-féle spacerock-kísérletezésről van szó, szokatlan blues-pecséttel: jelen van Allen jellegzetes énekdallamossága, vad gitárfutamai, Didier Malherbe űrbéli szaxofonaranzsmanjai és Pip Pyle komplex dobfordulatai. Pyle-t nem sokkal a „Continental Circus” megjelenése után Laurie Allan váltotta, a Gong újabb rövid életű dobosa a legendás Pierre Moerlen érkezése előtt. Az instrumentális változat a spacerock-pszichedelia közepette a több szaxofon miatt valamivel több jazzes elemet tartalmaz, míg Allen a vokális verzióban olyan gitárfrázisokkal rukkol elő, amelyek egyébként a bluesra és a kemény rockra jellemzőek – elejétől végéig jó buli.
A „Continental Circus” az a Gong-album, amelyből semmi baj nem lett volna, ha soha nem készül el, bár egy dokumentumfilm aláfestéseként egyáltalán nem rossz, és legalább két fényes pontja van. Felmerül a kérdés, hogy Allen valaha is többnek tekintette-e, mint a Gong gazdag és stílusában rendkívül sokszínű diszkográfiájának egyik gyengébb láncszemét. A „Blues For Findlay”-t leszámítva, amely mindkét formájában kétségkívül a zenekar jobb teljesítményei közé tartozik, a Gong életművébe semmi említésre méltót nem hozott, ezért manapság csak a leglelkesebb hívek számára érdekes.
Felállás
Daevid Allen – gitár, ének
Gilli Smyth – űrsuttogás
Didier Malherbe – szaxofon
Christian Tritsch – basszusgitár
Pip Pyle – dobok
Produkció
Gong
Számlista
1. Blues For Findlay
2. Continental Circus World
3. What Do You Want?
4. Blues For Findlay (Instrumental)
