Lemezkritikák

Amit a Primarna játszik, az nagyon elemi, teljesen hiteles, pőrére vetkőztetett rock'n'roll, egy szemernyi hozzáadott giccs nélkül, pont úgy, ahogy a nevük is ígéri: primer rock'n'roll. Egy kis goriškai szentimentummal megspékelve.

Nemcsak az agy reped szét a varratoknál, hanem az egész koponyatető! A „Breaking Brain” szerényen fogalmazva is újabb ragyogó remekmű a jazzmetalos Panzerballett adventív zenei víziójából.

Ezúttal úgy tűnik, a Houston egy puhább, poposabb albumot tett le az asztalra. Vagyis semmi új és eddig fel nem fedezett nincs a lemezen, azzal a különbséggel, hogy a „III” stílusban kissé eltávolodik mindkét elődjétől.

Hiába esett már szó rengeteget a punkról Szlovéniában, az olyan lángoló bandákból, mint a Pigs Parlament, akik csűrés-csavarás nélkül, egyenesen az arcodba vágják az üzeneteiket, egyszerűen kevés van.

Könnyed, életvidám, pozitív hangulatú album, amelyet a melankolikus vágyakozás kellemesen szelíd, mégis hatásos fűszerezése tesz teljessé. Rövid, velős és lazán komponált megmozdulások sorozata. Elődjéhez képest a 2B ezen még…

Geoff Tate, a Queensryche egykori frontembere elhozza a konceptsztori harmadik részét. Bár sokan úgy vélik, jobban tenné, ha beérné a szőlőtermesztéssel, új művészi irányvonala még mindig elég zenei érdekességet tartogat.

A stúdióbeli hihetetlen felszabadultság és a szórakoztató pillanatok, a virtuóz ragyogás, valamint a kézzelfogható hard rock groove finom beültetésének kombinációja. Épp annyira progresszív, amennyire kell, és épp annyira kompakt és zenei,…

Victor Smolski tehát kiváló énekesekből álló csapatával tér vissza a színtérre egy újabb, rendkívül szép, a rövid keletkezési időhöz képest kiváló minőségű és kompozíciós szempontból igen igényes stúdióalbummal, amelyhez ismét rendkívüli…

A „Change The World” tehát egy újabb rendkívül kiérett, szép stúdióalbum az AOR / melodic rock bibliájának nevezett műfaj tapasztalt mesterétől.

A „Srceder” album mindenképp színpadra kívánkozik. Nem csupán koncertszínpadra, hanem egy igazi színházi előadással ötvözött koncert formájában. Ambiciózus voltával az idei év szlovén kulturális-művészi csúcsteljesítményét hozza!

A „Hard to Kill” szerényen szólva is esélyes arra, hogy a 2017-ben megjelent legjobb hard rock albumok egyike legyen! Rá fogtok csapni mind, akik szeretitek a Deep Purple, a Rainbow és a Whitesnake nyolcvanas évekbeli úttörő korszakát.

A „The Colour Suite” a Samo Šalamon Sextet egyedi zenei organizmusát képviseli, és kifejezetten freejazz-orientált album, amelyből időnként sem a különc, pimasz lazaság, sem az avantgárd zenével való kacérkodás nem hiányzik.

Kiadó: Clean Feed RecordsMegjelenés éve: 2017Producer: Samo ŠalamonAz album hossza: 54.29Pontszám: 9.0 / 10 Az ígéret szép szó, ha megtartják. Már fél éve ígérgetem Samónak ezt az írást. A jazz az jazz. A jazz „fura”. Különc, és éppen…

A „Topographic Drama” érdekes koncertdokumentum, mert színvonalas előadásokat tartalmaz olyan dalokból, amelyekről a Yes a múltban gyakran „megfeledkezett”, ami különösen igaz a „Drama” albumra.

Szóval. Miután februárban megjelent a Hamo And Tribute 2 Love új, „3p” című albumának bakelitváltozata, idén novemberben megkaptuk a folytatást is: a CD-s kiadást.

A The Rolling Stones visszatért a saját „gyerekkorába”, felébresztette magában a tüzet, a mágiát és a szenvedélyt. A „Blue And Lonesome”-on, ezen a chicagói blueslegendák előtti főhajtáson úgy szólnak, mint egy hihetetlenül összetartó ötös,…

Teljesen szolid munka, amellyel az énekes nem tár fel új alkotói horizontokat, a szokásához híven viszont ezúttal is rendesen obszcén, azaz „kulturálisan sokkoló”, még ha Manson most inkább „védi” és „őrzi” is művészi állásait.

Ez a koncertfelvétel a kiválasztott repertoár alapján nem hagy mély nyomot, másrészt viszont kiváló emléktárgy. Ha véletlenül te is ott voltál ezen a turnén, ez a koncertdokumentum kötelezően gazdagítsa a CD-gyűjteményedet!

Az új albumon a Stray Train még érettebb és még fókuszáltabb rockformációként mutatkozik be: még kiforrottabb, ötletekben gazdagabb lemezt tesz le az asztalra, még nagyobb adag kilőtt tölténnyel az ősi rock'n'roll gravúrából, ragadozó…

Az Akami bátran teszi meg első lépését a zenei világban, és a szokatlan, vagyis nem hagyományos szemléletű zenei önkifejezés csapataként mutatkozik be. Az ismert zenei dogmákat a maga módján olvasztja egybe, és rendkívül sikeresen oszlatja…

Marty Friedmannek ezen az albumon ismét sikerül szétverni a hagyományos zenei mintákat és közhelyeket, és olyan ötletgazdag terjeszkedésbe fogni, amely a művész kifejezésmódját a felfedezetlen zenei dimenziók mezőire vezeti.

George Lynch és Michael Sweet. Első hallásra összeegyeztethetetlen páros, ami ennek éppen az ellenkezőjeként remekül működik. Főleg a maga különc módján. Ezt másodszor is bebizonyították. A kiváló új albummal, az „Unified”-dal.

A Black Country Communion újra köztünk van egy remek „visszatérő” albummal, amelyen ismét összeszokott, ihletett csapatként szólnak, egészséges alkotói alapokra helyezkedve.

Kiváló stúdiódebütálás egy látnoki kvartettől, amely egyéni zenei kultúrára épít. A King Foo ezzel az art pop és a rock tömör, saját szerzeményű alapgondolatára építő zenekarként mutatkozik be.

Ez az igazi L.A. Guns-album, és az első 15 év után, amióta megjelent a „Waking the Dead” (2002): végre ismét összefogott a zenekar alapító tagja, a gitáros Tracii Guns és a együttes híres aranytorkú énekese, Phil Lewis.

A „Best Of Fear” tehát dupla válogatás, amely keresztmetszetet ad a zenekar elmúlt tíz évéből, a „New Religion” (2007) című albumtól egészen a legfrissebb „Rulebreaker”-ig (2017).

A „Headstrong” tehát se többet, se kevesebbet nem jelent, mint egy újabb kiváló lemezt ettől a rutinos, rengeteget látott zenekartól, amely új hangzásbeli átmenetében az első albumok nyers, elemi hangzásával kacérkodik.

A „Defying Gravity” folytatja a zenekar zenei hagyományát. Igazi Mr. Big-album, sőt annál is több. A szerzemények természetét és az energetikai vibrációt tekintve (ha úgy tetszik) nagyon hatékonyan keresi a kapcsolatot a zenekar…

Tizenhét dal válogatása a Pearl Jam 2016 augusztusában, a Wrigley Field stadionban adott két maratoni koncertestéjéből. Ez a zenei alap a Cubs baseballcsapatról szóló filmhez, amely ugyanabban az évben bajnok lett.

A Living Colour a „Shade” albummal is megőrzi éleslátását, sokkoló szokatlanságát és utánozhatatlan egyéniségét: a szakma megkérdőjelezhetetlen, párját ritkító mesterei. A funk metal ikonikus fúziója, amely a zenekar első három lemezéhez…

Közel ötven évvel az eredeti megjelenés után a The Who végre eljátszotta a teljes „Tommy” rockoperát egyetlen kihagyott szám nélkül, az egészet pedig a legjobb dalaiból összeállított zárócsokorral fűszerezte meg.

Míg a „Bag of Bones” kifejezetten blues-ihletésűbb volt, a muzikálisabb „War of Kings” az Europe számára afféle közbülső lépcsőfok volt a legújabb „Walk the Earth” felé, amely az együttes egész pályafutásának egyik legsötétebb, legkomorabb…

A „Get Off Your Ass” egy olyan dokumentum, amellyel az Autograph a rutinos mesterek kifinomult rugalmasságával, teljes hitelességgel hozza át a nyolcvanas évek esszenciáját az új időkbe.

A Kee Of Hearts egy újabb zenei történet, amely mögött az olasz Frontiers Records áll. Az újonnan összeállt formáció „fura” neve két művészneve összekapcsolásából született: Kee Marcello és Tommy Heart.

Az „Unify” minden tekintetben hiteles folytatása a World Trade 1989 és 1995 közötti korszakának, és annak is, ahogyan a zenekar fokozatosan átalakult Conspiracy-projektté.

Lenyűgöző új fejezet e rendkívül termékeny, sokrétűen képzett multiinstrumentalista zenész és producer pályafutásában. Ismét mindent egymaga játszott fel és énekelt fel. Az évek során minden tudását az artisztikus csúcspontra élezte, és ez…

A Newman nem kínál semmi újat, csupán egy ügyesen becsomagolt, új csomagolást tele klasszikus AOR-trükkökkel. Az „Aerial” egy rutinos, rátermett öreg motoros kezéből kikerült dokumentum, amelyet Newman kiváló színvonalon készített el.

Az idei március végén egy újabb rendkívül érdekes alkotás jelent meg a zenei piacon. Két szülőatyja Pat Mastelotto és Markus Reuter. Egy tökéletesen kattant King Crimson-dobos és egy még kattantabb „Touch” gitár-feltaláló.

Az új lemez a másfél évvel ezelőtt megjelent bemutatkozó album zenei irányát viszi tovább. A fő szerzők természetesen most is Voss és Lessmann, a dalok pedig hűen követik a német hard rock iskola klasszikus mintáit.

Egy minőségileg kompakt folytatás áll tehát előttünk a stúdiós bemutatkozó után, szerzői hibák és hangszerelési melléfogások nélkül, amely bizonyítja, hogy a trió továbbra is megőrizte teljes művészi frissességét és alkotói lendületét.

Az új svéd CyHra pénteken kiadja az első albumát. Bár új zenekarról van szó, ezt a modern melodikus metalos anyagot kizárólag edzett, rutinos zenészek hozták össze.

Szlovéniának katarzisra van szüksége. Ezt már régóta tudja a kočevjei HC/Punk Rock trió, a Sintetika is, amely ilyen címmel jelentetett meg stúdióalbumot. Mit mondjunk egy ilyen lemezre? Egyszerűen: ilyen albumokat az ember minél többet…

A „Lower the Bar”, vagyis magyarul nagyjából „tedd lejjebb a lécet”, vagy még inkább „nyugodj le”, néhány olyan zenei elemet hoz, amit a Steel Panther még nem próbált ki, de nem találják fel a spanyolviaszt, és továbbra is hűségesen…

„Aki esküszik az epikus, férfias és egyben intelligens power metalra, az több mint lelkes lesz a »The Deviant Chord« hallatán, hiszen ez egy tökéletesen klasszikus album éppen a megfelelő adag modern dalszerzői és produceri fogással, vagyis…

A Jag Panzer nagyon sikeresen tért vissza a powermetal-színtérre. Aki esküszik az epikus, férfias és egyben intelligens power metalra, annak a „The Deviant Chord” több mint elégedettséget fog okozni: teljesen klasszikus album pont jó adag…

A „Children of Tomorrow” a thrash metal, a HC és a punk elemeinek érdekes, valósággal egyedi hangzású, szokatlan keveréke. A Nčdonč tényleg mindennek mondható, csak annak nem, amit a zenekar neve sugall.

Az „Animals” a Goriška-vidéki HairX igen szép és minőségi stúdiódebütje, amely a glam metal aranykorából merít ihletet. Merész alapvetést tesz le az asztalra, szenvedélyes lendülettel, izzással és sok szívvel-lélekkel!

Új albumukkal a Minotauro megszilárdítja nemzetközi pozícióját a szimfonikus power metal tanához szilárdan hű zenei formációként. A lemez összességében is komoly előrelépés a stúdiódebütálásukhoz képest.

A női vokált középpontba állító kabaré-sanzon nyers körvonalát pop- és jazzdesszerttel ízesítve, számos műfaj harmonikus összeolvadásával különleges fajtájú albumot kapunk.

Elmondhatjuk, hogy a „Phoenix” a zenekar hangzásbeli és stílusbeli átalakulásának sikeres albuma. Valami olyasmi, amit tíz évvel ezelőtt a „The 8th Sin” is megpróbált, de nem sikerült neki. Érett, visszatérést jelentő alkotás!

„A kabaretsanzon női vokállal a középpontban, ahol a különféle műfajok ügyesen adják egymásnak a kilincset, az egymásba olvadásban és az eklekticizmus megvalósulásában csúcsosodik ki. Ez volt a »Nemi film« című album alapvető célja is.”

A híres Pink Floyd „egynegyede” tehát továbbra is sikerrel kamatoztatja a legendás nevet és egykori zenekara örökségét. Csúcsminőségű csomagolású koncertdokumentum, szigorú mércével mérve, amely egyszerűen az újabb tökéletességet szállítja.

A „Procol's Ninth” korántsem rossz album, de néhány ráerőltetett produceri húzás tönkretette az eredeti terveket. Ráadásul a Procol Harum a múltban annyi jobb alkotást tett le az asztalra, hogy hálátlan feladat ezt az albumot azokhoz mérni.

A zenekar nagyon jó új albuma, amelynél azonban időnként az az érzésünk támad, hogy kissé óvatos akar lenni, valamivel kevesebb változatosságot hoz, mint az elődje, és hiányzik belőle még egy-két ötletben erősebb, harapósabb doom/death…

A műfaj nagy öregjeinek új albuma nem hozza azt a ragadozó étvágyat és kifejezőerőt, mint az előző három. A maga rutinos színvonalán belül kissé beleragad az átlagosságba.

Az „Into the Great Unknown” a zenekar újabb kreatív érési lépcsője felfelé, amelyet a rajongók még hosszú ideig a megjelenés után is nagyra becsülnek majd. Az album az évek során bekerül a H.e.a.t. teljes pályafutásának legjobb lemezei…

Mellesleg nem egy ötlet, amit itt hallasz, gond nélkül otthonra találna Simon Phillips valamelyik Protocol-albumán is. Ez egy nagy perfekcionista és kézműves-mesterségének megsejthetetlen mestere zseniális műve.

A drámai énekescserék láthatóan újra meg újra jót tesznek a Thresholdnak, hiszen mindig még erősebben és életerősebben kerülnek ki belőlük. A koncepcióalbum-csemege, a „Legends of the Shires” néhány igazán üdvözlendő, megújító ötlet diadala…

A megrögzött romantikusok ezúttal is repesni fognak az örömtől. A „The Second Brightest Star”, a Big Big Train folkos trilógiájának harmadik fejezete szerzeményi és hangulati szempontból ugyan nem hoz különösebb újdonságot a két előző…

Ez az album minőségében nem inog meg, végig erős következetességet és koherenciát tart, bár lehetne rövidebb is. A zenekar a pompát továbbra is kicsinyes billentyűk nélkül hozza. Jack Starr's Burning Starr megőrzi a tüzét és a báját!

„A fickó az új albumon is hű marad a megszokott zenei kifejezésmódjához. Mint mindig, most is leginkább a gitárművészet bemutatása és a klasszikus iskolázottsága dübörög ki belőle.”

A „betonkertektől” a „krómozott kastélyokig” – így lehetne összefoglalni Tony MacAlpine legújabb lépését. A gitárvirtuóz legyőzte a alattomos betegséget, és újra itt van, hogy a tőle telhető legjobbat nyújtsa!

Az együttes új rajongóinak az album egészen biztosan testhezálló lesz, a régebbi motorosok viszont azt fogják érezni, hogy az Arch Enemy tagjainak egyszerűen elfogyott az ihletük és a valódi ötleteik, így aztán egy jellegtelen, hamar…

Az Eloy a „The Vision, the Sword and the Pyre – Part 1” című albummal, a legendás Jeanne d'Arc életét feldolgozó sorozat első fejezetével megalkotta első remekművét a 21. században, és olyan lemezt készített, amely felér a legjobb, a…

Kiadó: K-Scope Megjelenés éve: 2017 Produkció: Steven Wilson & Paul Stacey Az album hossza: 59.46 Műfaj: Progressive Rock / Art Rock A modern progresszív rock vezető mecénása, Steven Wilson a legújabb stúdióalbumával, a „To the…

Steven Wilson a legújabb stúdióalbumán, a „To the Bone”-on ismét bizonyítja kivételes szerzői és hangszerelői eklektikáját: könnyedén lépi át a műfaji határokat, mégis végig önmaga marad.

Az új válogatás a neves német power metal és hard rock életvidámok, az Edguy első 25 évét ünnepli, és annyi érdekességet tartogat, hogy a legelkötelezettebb rajongókat is kielégíti.

A Venom Kronosszal már jó ideje nem adott ki olyan ősi erejű Venom-albumot, mint amilyet a Venom Inc. keretei között egyesült mérgező trió, Abaddon, Mantas és Demolition Man tett le az asztalra „első” lemezével, az „Ave”-val.

Végre. Ez volt az új Quiet Riot fő célja: egy kiváló minőségű lemezt letenni az asztalra, amely visszaadja a zenekarnak minden hitelességét, amelyet a Quiet Riot részben eljátszott a rettenetesen gyenge előző albumával, a „10”-zel.

Manapság nehéz olyan zenekart találni, amely több mint négy évtizeden át megszakítás nélkül működik, folyamatosan tűzzel és lelkesedéssel teli albumokat ad ki, olyanokat, amelyekkel állandó, magas színvonalával újra meg újra lenyűgöz.

A Lionheart tehát a „Second Nature” című lemezzel nagyon szép, kiérlelt, minőségében koherens és kompakt albumot tett le az asztalra, amely a klasszikus metal elemei, valamint a hard rock és az AOR kifejezetten dallamos rockos komponense…

A „Seasons of the Black” albummal a kultikus Rage új inkarnációja megtalálta az igazi alkotói platformot: az előző lemez energiáját és hangulati erejét még magasabb szintre emelte, és még felszabadultabb, még harapósabb albumot tett le az…

„Az autentikusságból tehát nincs hiány ezen a felvételen, mindattól, ami Brnóban történt. A koncertenergiát és a hangulatot kiválóan rögzítették, és átvitték hang- és képhordozóra is.”

Újabb ütős lenyomata Udo Dirkschneider rendkívül sikeres döntésének, hogy életre hívja a Dirkschneider formációt. Az Accept-rajongók le fognak csapni erre a kiadványra, főleg mivel DVD is jár hozzá.

Az a kellemetlen felismerés, amit ez a kiadvány hoz, hogy a másolat egyszerűen nem jobb az eredetinél, és ez a lépés inkább kényszerű, mint szívből jövő és őszinte.

A „The Mission” című koncepcióalbum-csemege nagy visszatérés az Egyesült Államok egyik legjobb és legsikeresebb rockzenekarának, amelyre valószínűleg még a leglelkesebb rajongók sem számítottak.

A hard rock és a blues rock gurmanjai a Black Country Communionnal megérhették az egyik legizgalmasabb formáció születését a műfajban. Ambiciózus bemutatkozó lemezük méltó volt azokhoz a híres nevekhez, akikből ez a sztárkollektíva…

A „Somewhere Far Beyond” révén lettek a Blind Guardian a német power metal vezető alakjai a kilencvenes évek elején, amikor a Helloween identitásválságba került, a Gamma Ray pedig még a saját hangját kereste.

Sokáig kellett várni egy új Blind Guardian koncertdokumentumra, de megérte, mert a „Live Beyond the Spheres” a zenekar eddigi legjobb „élő” albuma, amely kiváló hangulatával és remek produkciójával rendkívül sikeres keresztmetszetet ad az…

A „Romantic Warrior” olyan album, amely romantikus hangulatával, zeneszerzői víziójával és a különféle jazz- és rockelemek rendkívül sikeres keresztezésével a mai napig lenyűgöz.

Ez a közel és távolabbi múltból válogatott balladagyűjtemény semmiféle újdonságot nem kínál, így csak a legelszántabb Magnum-hívek szívét fogja megdobogtatni, a többiek inkább megvárják a készülő stúdióalbumot, amely a „Lost on the Road to…

A Jacobs Dream nagy stílusban tér vissza új albumával.

A más műfajokkal való keverés nem igazán megy nekik, ezért a Dragonforce ezúttal a „Reaching Into Infinity” című albumon némi feltételesen élvezhető zenei szórakozást is kínál.

A „Sunbound” tehát egy rendkívül rendes album, amely semmi újat nem hoz, és semmit, amit ne hallottunk volna már. Az AOR-puristákhoz biztosan egy tapodtat sem fog közel kerülni. Viszont minőségi darab, amely a zenekar rajongóinak egészen…

Még ha a produkció kellemesen organikus is, elsősorban a szerzői óvatosság üt át a lemezen, amely túlságosan nyilvánvalóan „eladja” a régi trükköket. Talán éppen az együttes létrejöttének módja a ludas. Ezt pedig természetesen a kiadó…

Néhány hiányossága ellenére a Blood Moon Rising minden dicséretet megérdemel, hiszen van rajta pár kiváló, emlékezetes pillanat!

A „Gothica” megőrzi az elődje, az „Isla De Muerta” kompozíciós csiszoltságát, ugyanakkor kissé más hangulatot hoz, így majd ti döntitek el, melyik a kedvesebb a két album közül.

Mistermarsh tudja, merre mozognak a trendek a nemzetközi indie és urbánus pop rock porondján. Ezért az „Altamira” logikus folytatása a rendkívül példás, urbánus popkultúrát megidéző bemutatkozó lemeznek, a „Home”-nak (2015).

A „To Kill A King” albummal a Manilla Road bebizonyította, hogy még korántsem érdemes leírni őket.

A „Secrets and Lies” a projekt új, kiemelkedően jó lemeze, amely minden jellemzőjét tekintve a melodikus rock és az AOR örökségének legjavát meríti. Stílusában és produkciójában is úgy szól, ahogy csak egy brit lemez szólhat – ennél britebb…

A „Legendary Years” gyűjtemény új korszak kezdetét jelzi a Rhapsody of Fire számára, akiket Lione távozása után páran már majdnem leírtak. A két új tag sikerrel vette a tűzkeresztséget.

Az „Incorruptible” újabb nagyon jó stúdióalbum ettől a hosszú életű csapattól. Nem több annál. Tetőtől talpig meg van fűszerezve mindazokkal a jellegzetes védjegyekkel, amelyek az Iced Earth zenéjét mindig is jellemezték.

"Aki jól ismeri a kultikus „Awaken the Guardian” stúdióváltozatát, elámul majd az album időtlenségén és elképesztő kifejezőerején, amelyet harminc év után is megőrzött. A színpadi előadásnál is, ami ebben az esetben gyakorlatilag hibátlan."

A „Live and Louder” egyenesen oda visz vissza, ahol a igazi rock'n'roll megszületett: a maga nyers, ősi valójában. És ott teljes valójában, vérbeli erővel szólal meg. A zenekar nevét jegyző zenészek hírnevét ismerve másra nem is lehet…

Aki jól ismeri a kultikus „Awaken the Guardian” stúdióeredetijét, le fog döbbenni, mennyire időtálló és elképesztően erőteljes ez az album harminc év távlatából. A színpadi előadásban is, amely ezúttal gyakorlatilag hibátlan.

A Great White az új albumán hihetetlenül ügyes, csiszolt zeneszerzőként mutatkozik be. A „Full Circle” lemezzel továbbra is a kiváló minőségű, állandó zenei szint megtestesítője marad, amely az évek során tovább érik, fejlődik és erősödik.

Bár az üzenetének kiindulópontja a mindennapok kíméletlen valóságának lerajzolása, ez egy rugalmasan okos bolondozással és derűvel teli új album, amilyenből a szlovén előadóknál égető a hiány.

Átkozottul jó dallamos hard rock lemez, kivételesen feltekert és zajos gitárfeszültséggel, amely szemérmetlenül kacérkodik a heavy metal elemeivel. Egyszerre ultradallamosan fülbemászó, és éppen annyira más, amennyire kell. Pontosan ezt…

Az új „Life On Death Road” albumhoz Jorn Lande teljesen átforgatta a Jorn zenekarában közreműködő muzsikusok csapatát. Olyan zenészek érkeztek, akik magas nemzetközi elismertséggel büszkélkedhetnek!

A „Cirkus” a középhullámú rádiós szimpátiát hajszoló zene egyik legszebb és legizgalmasabb teljesítménye, ami közben soha nem tagadja meg a magabiztosan hangsúlyozott szerzői paradigmát és az öntörvényű artizmust.