Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Stormwitch
Kiadó: Massacre Records
Megjelenés: 2018
Játékidő: 52:35
Értékelés: 4/5
A Stormwitch a teutón heavy metal egyik bajnoka, amelyet még 1981-ben alapítottak a németországi Heidenheimben. A banda tehát legendás, különösen a nyolcvanas évekbeli életműve, élén az felejthetetlen debütalbummal, a „Walpurgis Night”-tal (1984). Az együttesnek sosem sikerült igazán átütnie a „maga fajtájának” nagyobb nevei közé, a karrierjét pedig főleg az elmúlt három évtizedben markáns alkotói szünetek tarkítják, amelyek sújtották a zenekart, és persze a pályája során számtalan tagcsere is. Stílusában a Stormwitch az évek során sokat változtatott a karakterén, és sok régi vágású metalos, akik a tősgyökeres, megcsontosodott iskolás purizmusra esküsznek, ezért hátat fordított nekik, vagy egyszerűen már nem vette őket komolyan. Mindegy, 2015-ben megjelent a nagyon szolid „Season of the Witch”, amely azt jelezte, hogy a banda komolyan vissza akar térni a lehető legközelebb a régi iskolás metal bölcsőjéhez, ahonnan eredetileg is jött.
Három évvel később újabb album követte. Összesen a tizenegyedik stúdióalbum a „Bound to the Witch” címet viseli, és az elődje történetét folytatja, ám egy fontos különbséggel: sokkal meggyőzőbb, következetesebb és még szilárdabban összpontosított, így mondanivalóját tekintve is tömörebb. Egészében sokkal kompaktabb és meggyőzőbb. Ebből gyorsan arra lehet következtetni, hogy a Stormwitch már régen adott ki ilyen meggyőző lemezt, olyat pedig főleg, amellyel ennyire hatékonyan közelítenének a nyolcvanas évek korszakához.
Az előző kritikámban azt írtam, hogy a „Season of the Witch” felállásának a kijelölt irányban kellene továbbmennie, és belátható időn belül fel kellene vennie még egy stúdióalbumot, főleg egy kicsit jobban rálépve a gázpedálra. Pontosan ez történt. Bár a Stormwitchnek az új és az előző album közötti időszakban ismét ki kellett cserélnie az ötös fogat kétharmadát (a gitárost és a dobost), ez sem az ihletet, sem a lendületet nem vette el tőlük, így a „Bound to the Witch” egyértelműen az elődje továbbfejlesztése.
Andy Mück továbbra is a zenekar zenei dossziéjának alapvető építőeleme. Markáns, karizmatikus, azonnal felismerhető énekhangja így továbbra is a védjegy. Az évek során kissé lejjebb szállt és megvastagodott, de megvan benne a kifejezés sűrűsége, a domináns póz, a tekintélyt parancsoló tartás, a kívánatos hangterjedelem, amellyel nagyon meggyőzően felmegy a sikoltós fekvésekig is, miközben megőrzi a dallamok tisztaságát és magas fokú zeneiségét. Hangszíne azt a finoman sötét karaktert hordozza, amely rendkívül hatékonyan illik az okkult költészethez és a régi iskolás metal gitárfrázisainak esztétikájához. A „Bound to the Witch” kiválóan megszerkesztett gitárfrázisok sorát hozza, amelyek vezetik a dalokat. Ez menti meg az albumot, így hat rendkívül vonzónak és magával ragadónak. Dinamika, hangulatingadozások, atmoszférafordulatok. A Bound to the Witch című dalban is, ahol a refrén közepes és mélyebb fekvésében Mück hangja elhasználtabbá válik, és a zenekar találhatott volna jobb megoldást, a számot az aljáról egy kiváló vezérgitárfrázis húzza fel, amely a versszak alatt fekszik, meg az ahhoz illő, ötletes átvezető részek. A szólózás az album során kiérlelt és rendkívül finom. A mid-eight részek megőrzik a dalok kompaktságát és minőségi karakterét.
A mérgező és ragadós riffek, a drámai színházhoz való berögzült érzék és a bombasztikus dallamosság mellett, amellyel a zenekar az album során nagyon jól kereskedik, ki kell emelni a lemez záró számát is. Ez az akusztikus ballada, a Nightingale. Misztikus, barokkos beütéssel és neoklasszikus elemekkel, melankolikus, enyhén sötét. Olyan ballada, amelyet könnyedén kiválónak, sőt annál is jobbnak nyilváníthatsz, különösen a rendkívül szerencsés refréndallam miatt. A jó balladák ugyanis (az új korszakban) egyre ritkábbak, ha metal vagy/és rock zenekarok vágnak bele. Ez a húzás a zenekarnak remekül sikerült, és ez a ballada tökéletesen zárja a „Bound to the Witch” albumot. Mück a belsővé tett, kifinomult érzékével brillíroz. Kiváló énekes marad tehát.
Azoknak a régi iskolás, német vonalú metal rajongóknak, akik réges-rég keresztet vetettetek a zenekarra, azt javaslom, adjatok esélyt a „Bound to the Witch” albumnak, mert nagyon kellemesen meglephet titeket. Reméljük, a zenekar színpadra áll, és Bajorországba is ellátogat, hogy végre legalább egyszer lemérhessük az aktuális koncertformáját is.
Felállás
Andy Mück – ének
Tobias Kipp – gitár
Volker Schmietow – gitár
Jürgen Wannenwetsch – basszusgitár
Marc Oppold – dob
Dallista
1. Songs of Steel
2. Odin’s Ravens
3. The Choir of the Dead
4. Bound to the Witch
5. Arya
6. Stormwitch
7. Life Is Not a Dream
8. King George
9. Ancient Times
10. The Ghost of Mansfield Park
11. Nightingale
