Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Kennedy, Myles
Kiadó: Napalm Records
Megjelenés: 2018
Játékidő: 50:40
Értékelés: 4.5/5
Myles Kennedy az Alter Bridge frontembere, a neve pedig különösen azóta lett igazán ismert, hogy együtt kezdett dolgozni a Guns N’ Roses gitárosával, Slash-sel. Kennedyt kivételes énekesként tartják számon, ez már korántsem újdonság. Bármilyen helyzetben kerül mikrofon mögé, markáns, vallomásos lényével és vokális karakterével egyedi pecsétet nyom a dalokra. 2009 óta pedig a szólókarrierje elindításán töri a fejét. Pontosabban: 2009 óta ígérgeti az első önálló stúdióalbumát.
Mivel a fickó folyamatosan rettentően el van foglalva, jó kilenc évet kellett várnunk rá. Kennedy nagy pedáns: gondosan egyengeti az utat a cél megvalósításáig. Az előkészületek tehát alaposak voltak, közben pedig valahonnan végre elő kellett bukkannia a szabadidő „lyukának”. A debütalbum anyaga nagyon sokáig született és érett, így az elejétől a végéig kivételesen csiszoltnak és kerek egésznek hat. Kennedy ezen dalszerző-énekesként próbálja ki magát, az album pedig koncepcióalbum. Kennedy visszatér a gyerekkorába: ötéves volt, amikor meghalt az apja. Akkor 1974-et írtak, ami a kínai horoszkóp szerint a tigris éve. Még szerencse, hogy nem a patkány vagy a disznó éve volt, különben Kennedy valószínűleg ahhoz igazította volna a címet. A sebek története, amelyeket egy Myles Kennedyhez hasonló érző művészlélek hordoz a felszín alatt, így tizenkét karakterében, hangszerelésében és mondanivalójában kiválóan megválogatott kompozícióba van „kiöntve”.
Ezekben Kennedy a folk zenével kacérkodik, a gitárok megmaradnak az akusztikus hangzásnál, az alapritmusok gyakran mozgalmasak, és kiegészítő ütőhangszerek erősítik meg, kontrasztosabbá téve őket, az albumot pedig végig kivételes, szerves melegség járja át a basszusgitár mély és áthatoló hangjaiból. Kennedy érdekes hangszerek bevonásával teszi változatosabbá a kompozíciókat, és ezek rendkívül hatásosan szólnak bele a hangszerelésbe. Jó ideig kell küzdeni magunkat az albumon, mire találunk egy számot, amely legalább egy kicsit rock’n’rollosan csiklandoz. Az első ilyen az album közepére helyezett Devil on the Wall. Kennedy megmutatja vokális rétegzettségét, és minden dal kidolgozott karaktert hordoz, amelyet az énekes finom érzékenysége, valamint a rövid, tömör, lágyságában mégis erőteljesen megbékélt mozdulatok és vonások eleganciája irányít a hangszeres játék összjátékában. Az album értelmes párhuzamokat idéz Robert Plant néhány munkájával, sőt a Led Zeppelin akusztikus folk kirándulásaival is, például a Love Can Only Heal vezérfrázisa fölé helyezett díszítés futólag felidézi a Led Zeppelin The Battle of Evermore című dalát. Az sem nehéz, hogy a néhai Jeff Buckley munkái közelébe helyezzük. Már ezekből a felvetésekből is világos, hogy a „Year of the Tiger” kivételes lemez. A jól kivehető folk dallamok mellett, amelyekre már az albumot nyitó címadó dal felhívja a figyelmet, a hangszerelésbe klasszikus zenei elemek is beépülnek (The Great Beyond), „déli” pillanatokat is felfedezhetünk (Blind Faith), az album sikeresen kereskedik a blues retorikával is (Nothing But A Name), egy ponton pedig a „kikapcsolt változatú, szelíd grunge karakter” távoli szentimentalizmusával is ugrat. Mindezek fölött az eredmény egy rendkívül különleges produktum, és ez az album nyerő pókerlapja is.
Myles Kennedy énekteljesítménye végig tömör, kiváló formában van. Az akusztikus közegben a koncepció „brutális” igazsága a finom érzékenységen és lágyságon át még erősebben kibomlik, és mivel az album személyes vallomás, érzelmi hatása és a kiénekelt szenvedélyek ereje rendkívül hatékonyan érvényesül. Optimalizáltan. A dalok az album témájából adódóan, ahogy várható, mollból bontakoznak ki. Igen, az album sötét. Ez is várható volt. Kissé karikírozva: nem az az album áll előttünk, amelyről azt várnánk, hogy az olyasmi lesz, amit az Alter Bridge venne fel Tremonti nélkül a gitáron, vagy a Slash-féle The Conspirators többi tagja Slash nélkül. Teljesen felismerhető, különleges produktumról van szó, amelyet Myles Kennedy hosszan és gondosan megtervezett, sajátos lényeggel és karakterrel. Teljesen dalszerző-énekesi lemez. Olyan album, amely elcsábít, és gyönyörű, ha nem egyenesen briliáns, vallomásos vokális karakterének borzongató érzékenységével teljesen elbűvöl.
Felállás
Myles Kennedy – ének, gitár, bendzsó, lap steel, basszusgitár, mandolin
Zia Uddin – dobok, ütőhangszerek
Tim Tournier – basszusgitár
Michael „Elvis” Baskette – billentyűk
Jef Moll – programozás
Simon Dobson – vonósátiratok a „The Great Beyond” című dalban
Will Harvey – hegedű a „The Great Beyond” című dalban
Maddie Cutter – cselló a „The Great Beyond” című dalban
Elitsa Bogdanova – brácsa a „The Great Beyond” című dalban
Produkció
Michael „Elvis” Baskette
Számlista
1. Year of the Tiger (3:40)
2. The Great Beyond (4:50)
3. Blind Faith (4:29)
4. Devil on the Wall (3:44)
5. Ghost of Shangri La (3:32)
6. Turning Stones (3:38)
7. Haunted by Design (3:39)
8. Mother (3:42)
9. Nothing but a Name (5:00)
10. Love Can Only Heal (5:32)
11. Songbird (4:04)
12. One Fine Day (4:50)
