Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Mute Gods, The
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 57:48
Értékelés: 2.5/5
A kultikus énekes-basszusgitáros Nick Beggs, a billentyűs varázsló Roger King és a dobos bajnok Marco Minnemann alkotja a The Mute Gods szupergroupot, amellyel 2016-ban felvettek egy nagyon jó, ám a várakozásokkal ellentétben nem épp kultikus bemutatkozó albumot, a »Do Nothing Till You Hear From Me«-t. Alig egy év elteltével most új stúdiómunkával jelentkeztek: »Tardigrades Will Inherit The Earth«. Magyarul ez annyit tesz: „a vízimedvék öröklik majd a Földet”. A vízimedvék a primitív mikroorganizmusok különleges fajtája, amelyek a legszélsőségesebb körülményeket is túlélik, még a vákuumban való mozgást is. Kétségkívül igen szellemes cím egy dalszerzés és hangszerelés terén nem túl szellemes albumhoz, amely sok szempontból jókora visszalépés az elődjéhez képest, és azokhoz a híres nevekhez képest is, akik a The Mute Godsot alkotják. Aki a korábbi lemeztől többet várt, az most még csalódottabb lesz, mert úgy tűnik, mintha a zenemesterekből álló trió elfelejtette volna, hogyan kell érdekes ötleteket kitalálni, hangszerelni és produkálni.
Kezdjük a »Tardigrades Will Inherit The Earth« ritka pozitívumával: a szövegek ezúttal is jók, tele vannak angolos szarkazmussal és maró társadalomkritikával. Ennyi. Az album kifejezetten sötét, olykor már-már depresszív ambient színekbe öltözik, ami önmagában nem feltétlenül baj, csakhogy Beggs hagyományosan „vidám” hangja minden, csak nem illik ehhez a hangulathoz. Beggs főleg a Kajagoogoo-s időkben bizonyította, hogy kiváló énekes, most viszont sokszor úgy tűnik, mintha az összes énektehetségét „kidobta volna az ablakon”. A legtöbb dalban modorosnak hat, és gyakran nyúl a vokóderhez.
Már a nyitó »Animal Army« sem nyűgöz le, pedig a zenekar jó hangszeres kémiát alakított ki, és technikai szempontból mindhárom mester mutat néhány dicséretes erényt – csakhogy ezúttal határozottan túl keveset ahhoz, hogy az égig magasztalhassuk őket. A szerzemény fő baja a hihetetlenül gyenge produkció mellett, hogy hangszerelés tekintetében teljesen átlagos keveréke a sötét progresszív rocknak és az art popnak, meggyőzetlen refrénnel. A »We Can’t Carry On«, amely az alternatív rockkal kacérkodik, szemléletesen mutatja meg, mennyire összeegyeztethetetlen Beggs énekmegközelítése a tompa ritmusokkal és az unalmas hangszerelésekkel. Még feleslegesebbnek hat a »The Dumbing of the Stupid« a idegesítő vokóderhasználatával és kissé közhelyes alter-rockos fogásaival, amelyeket inkább a Coheed and Cambriától várna az ember. Az egyetlen pozitívum ezúttal Nick lányának, Lulának a jó női kísérő harmóniái.
Az album a folytatásban sem mozdul sehová. A kifejezetten gyenge produkció mindhárom zenemesternek árt, különösen Minnemann dobjainak, amelyek sehogy sem érvényesülnek igazán. Az összes hangszer maszatosan, kivehetetlenül szól a hangzásban, ami nagyon szomorú, hiszen tönkreteszi azokat a ritka pillanatokat is, amikor nagyobb dalszerzői ihlet csillan meg. A »Window Onto the Sun« egészen tisztességesre is sikerülhetett volna, ha nem rontja el a ripacs produkció. Az »Early Warning« akusztikus-szimfonikus irányú ballada, amelyben jó potenciál van, de a végén rettenetesen unalmasra sikeredik, mint az albumon szereplő számok többsége. A címadó dalban Beggs másodrangú Billy Idol-imitációt nyom, miközben az egészet elcsúfítja a rothadt produkció, és elveszi az utolsó reményt is egy esetleges minőségi fordulatra. Az album egyetlen jó pillanatának – ha eltekintünk a förtelmes produkciótól – a szimfo-progresszív »The Singing Fish of Batticaloa« nevezhető, amelyben hallani, hogy Beggs és King legalább valamit tanult a Steve Hackett mellett töltött közös zenélésből.
„A vízimedvék öröklik majd a Földet” – mondják a The Mute Gods a saját lassú, unalmas és produkciós szempontból szánalmas lemezükön, amely a hozzájuk hasonló zenészeknek semmiképp sem válik a dicsőségére. Egy minőségi debütalbum után tőlük sokkal, de sokkal többet vártunk, ám – ahogy az az ilyen szupergroupoknál gyakran megesik – a várakozások gyakran nagyobbak a végeredménynél.
Felállás
Nick Beggs – ének, basszusgitár, Chapman stick, gitár, billentyűk
Roger King – billentyűk, gitár, hangszerelés (8)
Marco Minnemann – dob, gitár (5-7)
VENDÉGÉNEKESNŐK:
Lula Beggs – kísérőének (3)
Laren King – kísérőének (12)
Produkció
Roger King
Számlista
1. Saltatio Mortis (1:57)
2. Animal Army (5:00)
3. We Can’t Carry On (5:11)
4. The Dumbing Of The Stupid (7:09)
5. Early Warning (3:56)
6. Tardigrades Will Inherit The Earth (5:02)
7. Window Onto The Sun (6:00)
8. Lament (2:01)
9. The Singing Fish Of Batticaloa (8:24)
10. Hallelujah (5:50)
11. The Andromeda Strain (2:57)
12. Stranger Than Fiction (4:21)
