Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Colosseum II
Kiadó: MCA Records
Megjelenés: 1977
Játékidő: 42:37
Értékelés: 4.5/5
1977-ben, amikor a jazz fusion kereskedelmi csúcspontján járt – a Weather Report „Heavy Weather” (1977) és a Return to Forever „Romantic Warrior” (1976) című albumának köszönhetően –, a brit jazz rock fusion szupergroup, a Colosseum II megindította utolsó rohamát a „War Dance” lemezzel. A felállást a dobos óriás Jon Hiseman (ex-Colosseum), a gitárvirtuóz Gary Moore (ex-Skid Row, Thin Lizzy), a billentyűs varázsló Don Airey (ex-Cozy Powell’s Hammer) és az ügyes basszusgitáros, John Mole alkotta. Bár Moore addigra már megbecsült név volt a rockvilágban, a Colosseum II az előző két albumával, a „Strange New Flesh” (1976) és az „Electric Savage” (1977) lemezzel sem tudta learatni a kereskedelmi babérokat, pedig ezek a brit jazz rock fusion-szcéna legjobb, turbóhajtású teljesítményei közé tartoztak.
A „War Dance” lemezen is a ritmikailag „szuperszonikus”, többnyire instrumentális jazz rock fusion volt a Colosseum II fő fegyvere, és ebben akkoriban egyedül a honfitársaik, a Brand X jelentett komoly konkurenciát. A zenekar hangja Moore villámgyors gitárfutamaira és melankolikus szólóira, Airey sokszínű billentyűs hangszereléseire és Hiseman intelligens dobáttöréseire épült, amelyeket Mole hatalmas basszusvonalai támasztottak alá.
Ezek az erények már a nyitó robbanótöltetet, a „War Dance” című számot is jellemezték: magasfeszültségű energia járta át, amely mellett Moore megzabolázhatatlan gitármanőverei miatt számos akkori hard rockerünk elbújhatott, Airey billentyűs futamai pedig bőséges adag pompát adtak hozzá. A világosabb, ambientes árnyalatokba öltöztetett „Major Keys” funkos hangulatú basszusvonalakkal és játékos gitár-billentyű harmóniákkal operált. A „Put It That Way” sok rokonságot mutat a „Romantic Warrior”-korszak Return to Foreverjével. Az egyetlen nem instrumentális szerzemény a szolid jazz fusion ballada, a „Castles” volt, amelyben Moore énekelt.
A „The Inquisition” a Colosseum II rövid története egyik legütősebb pillanata, amelyben egyre nyilvánvalóbbá vált Moore hard rockos természete, amelyet egyébként gyakran jól elrejtett. A spanyol inkvizíciós hangulatról remekül gondoskodott a flamenco ritmusok szórakoztató beemelése. A „Fighting Talk” Moore jellegzetes, kissé blues-os fűszerezésű gitárvariációitól volt átitatva, amelyeket erőteljes ritmikai árnyalatok támasztottak alá. A „Star Maiden-Mysterioso-Quasar” három rövidebb szakaszból állt, és elképesztően megmutatta a minden hájjal megkent, virtuóz négyes eklektikusságát. A győztes zárlatról a szuperszonikus zenei ragu, a „Last Exit” gondoskodott, amelyben Moore ínycsiklandó szólót játszott.
A „War Dance” lemezzel a Colosseum II elérte művészi csúcspontját az eklektikus, turbóhajtású jazz fusion megalkotásában, ám bár ez volt a legérettebb teljesítményük, a kívánt kereskedelmi visszhangot ezúttal sem sikerült kiváltaniuk. A zenekar még 1978-ig maradt együtt, amikor is ugyanabban a felállásban, amely a „War Dance” lemezt rögzítette, Hiseman feleségével, Barbara Thompsonnal a szaxofonon, közreműködtek Andrew Lloyd Webber „Variatons” című albumán. Ezután mindenki a maga zenei útjára lépett. Moore rövid időre visszatért a Thin Lizzyhez, Airey a hard rock ikonjai, a Rainbow tagja lett, Hiseman az United Jazz + Rock Ensemble nemzetközi jazzformációban tevékenykedett, majd 1994-ben újraélesztette a Colosseumot, Mole pedig keresett alkalmi zenésszé vált, aki egyebek mellett Barbra Streisanddel is dolgozott.
Felállás
Gary Moore – elektromos és akusztikus gitár, ének (4)
Don Airey – billentyűs hangszerek, csőharangok
John Mole – basszusgitár
Jon Hiseman – dob, ütőhangszerek
Produkció
Martin Levan és Jon Hiseman
Számlista
1. Wardance (6:09)
2. Major Keys (5:18)
3. Put It This Way (3:42)
4. Castles (5:50)
5. Fighting Back (5:54)
6. The Inquisition (5:50)
7. Star Maiden / Mysterioso / Quasar (6:24)
8. Last Exit (3:30)
