Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: San Di Ego
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 39:17
Értékelés: 3.5/5
Az pozitív, szúrós humorú és játékos hangulatú lemezekből, amelyek kitartóan keresik a bulizás okát, bizony sokszor vérlázítóan kevés van. Egészen addig, amíg fel nem ébrednek a rockerek, és ki nem másznak a barlangjaikból. A San Di Ego nevű új szuper rock formáció csírái abba a viharos időszakba nyúlnak vissza, amely 2012 augusztusában söpört végig a Requiem zenekaron. Ekkor maradt ugyanis munkaadó nélkül Sergej Škofljanec énekes, multiinstrumentalista, producer és zeneszerző, valamint Martin Rozman basszusgitáros. Rozman zenekarának, a Byllisnek a tagja, Matic Ajdič ez idő tájt nagy előszeretettel játszott hard rock sztenderdeket a C4 nevű csapattal, amely minden hónap harmadik csütörtökén alaposan megtöltötte az Orto bart. Nyilván megérett az idő, hogy a hármas összeálljon, és magával húzza a társaságba a kiváló dobost, Jure Dolest is! Így születtek meg a San Di Ego.
Négy karizmatikus rockbajnok, akik sejtetni sem engedett zenei tehetséggel és erényekkel rendelkeznek, tele tapasztalattal és gazdag zenei kilométerekkel, amelyeket a San Di Egóig megtettek, első stúdiólemezükkel egy tipikusra formázott hard rock albumot szállítanak a színtérre, olyat, amilyen az Alpok napos oldalán fekvő földrajzi régióra jellemző. Ezt a tipikusságot még a süketek is azonnal felismernék.
Már az album első, futó végighallgatásakor világos, hogy a zenekarnak az aranyozásban minden a helyén van. Nagy tapasztalatra és finom éberségre támaszkodnak, az aranyozásban és formálásban pedig Sergej Škofljanec keze nyoma természetesen az egész lemezen jól érzékelhető. Nem lehet elmenni amellett, hogy néhány ismert dallamos-ritmikus figurát, amelyek az úttörő hard rock értékét képviselik, átfordítanak, illetve újracsomagolnak. Ezeket egykor a San Di Ego tagjainak nagy példaképei alapozták meg, mint a Deep Purple, az Uriah Heep, a Whitesnake, a Led Zeppelin, a Bad Company, de a Lynyrd Skynyrd is. A kreatív ihlet ezen szálai úgy épülnek be a dalok vázába, hogy semmiképp sem lehet „másolással” vádolni őket: inkább éppen megfelelő adagokat vesznek, és remekül lefordítják őket a „San Di Ego rock’n’roll” nevű nyelvre. Az album tartalmával találkozva biztosan hegyezni fogják a fülüket a Šank rock, a Wellblott, a Chateau, a Mary Rose, sőt a Requiem rajongói is a „Zadnja molitev” és a „Fallen Angel” lemezek korszakából. A muzikalitás, az érzelmesség és következésképpen maga a hangulat, amely a szlovén földön készült ilyen albumokra jellemző, évtizedeken át száll tovább a San Di Ego bemutatkozó lemezére is, ezért érdemes rokoni szálakat húzni a nyolcvanas évek második felében nálunk működő, rövid életű remek zenekarral, a Rdeči baronnal.
A szövegekben a San Di Ego egyenes és nem kertel. Sőt. Néhány dal társadalomkritikai töltetű, mint a nyitó Izbrisani és a záró Zadnji cent, amelyben az album egyik legimpozánsabb refrénje hallható, az európai hard rock zenekarok – például a Gotthard – riffelési filozófiájával enyhe rokonságban. Egyébként a San Di Ego története elsősorban tréfás, optimista, játékosan világos és erotikusan csiklandozó. Ahogy az egy lecsupaszított rock ‘n’ roll receptúrához illik. A hedonista vallomások szaftossága a bluesrockos keringőben, a Pompinban éri el a csúcsát, közvetlenül mögötte pedig a felturbózott, szúrós rocker Dominában. A Sonce je tam, kjer si ti refrénjét és magát a dal felépítését nem nehéz összekötni a későbbi Uriah Heep szerzői módszerével, különösen a „Sea Of Light” és a „Sonic Origami” korszakával, a zenekar pedig közben nem felejtett el atmoszférikusan kontrasztot teremteni Sergej alap vokális formátuma és a kiegészítő vokális harmóniák között. Az albumon nem lehet elmenni a Bee Gees-klasszikus, a Stayin’ Alive rendkívül sikerült feldolgozása mellett, amely önmagában is az „San Di Ego” lemez egyik csúcspontja. Éppen ebben a dalban bizonyítja Sergej Škofljanec fenomenális teljesítményével, hogy jelenleg a legjobb szlovén hard rock és heavy metal énekesek egyike.
A San Di Ego a négyes tagjainak hírnevét és tekintélyét tekintve a várt hard rock albumot készítette el, a megszokott recept szerint összekalapálva, ahogyan azt az Alpok napos oldalán élők földrajzi bélyege ilyen helyzetben sugallja. Szolid, óvatosan adagolt és szép hard rock lemez, amely nem hoz „kilengéseket” a kísérletezés terén, hanem ügyesen újrahasznosítja és a saját zenei repertoárjába fordítja a hard rock úttörők formavilágát. Kifejezőerejének zömét a dallamos tömörség követésére és a rock’n’roll elv ragadozó, adrenalinos sietségének megmutatására fordítja. A „Minden egyben” összegzése: a „San Di Ego” minőségi szlovén hard rock album.
Felállás
Sergej Škofljanec – ének, akusztikus gitár
Matic Ajdič – gitár, kísérő ének
Martin Rozman – basszusgitár, kísérő ének
Jure Doles – dobok
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Matej Zalar – kísérő ének
Aleš Klinar – kísérő ének
Tadej Vasle – kísérő ének
Vojo Djuran – kísérő ének
Produkció
Sergej Škofljanec
Dallista
1. Izbrisani
2. Sonce je tam kjer si ti
3. To je to (za ta denar)
4. „Copata”
5. Stayin’ Alive
6. Pompin
7. Domina
8. Od nebes do pekla (in nazaj)
9. Naš šef
10. Zadnji cent
