Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Enchant
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 55:18
Értékelés: 4/5
Az amerikai progrock-revitalisták, az Enchant (nagyjából) tíz év után „feltámadtak a halálból”, miután hosszú ideig úgy tűnt, hogy a „Tug Of War” (2003) című lemezzel lezárták zenei pályafutásukat, hogy a zenekar tagjai könnyebben koncentrálhassanak az átlagos amerikai polgár egyik legkedveltebb időtöltésére – a családjukról való fokozottabb gondoskodásra (ez volt egyébként a hivatalos közleményük is a sajtó felé). A bandatagok közül az elmúlt években kétségkívül a legjobban az újdonsült Spock’s Beard-énekes, Ted Leonard emelkedett ki, aki egy népszerűbb formáció új frontembereként közvetve az Enchant-örökség iránti újjáéledő érdeklődést is elősegítette. Ők ebben a hosszú időszakban teljesen friss szerzői ötletekkel „tölthették fel az akkumulátorukat”, ami az új albumon világosan hallható.
A „The Great Divide” ugyanis megint teljesen más történet, mint az összes elődje, vagyis a zenekar folytatja dicséretes hagyományát, hogy minden új stúdiómunkájuk stílusában kissé eltér az előzőtől. A némileg más stílusirányra már a borító is utal, amely elég jelentősen különbözik az eddigi Enchant-hagyományoktól, miközben a banda megőrizte összes magasan képzett hangszeres erényét, dalszerzőként pedig a „The Great Divide” lemezen még érettebbé vált. Ezúttal szabad utat engedtek a kísérletezőbb, progrockos oldalukának, a progmetal elemek pedig egy hajszállal kevésbé vannak jelen, mint néhány korábbi alkotásukon, nagyobb hangsúlyt kapnak viszont a gyakran hullámzó, ambiens hangszerelések, amelyekben főleg a billentyűs Bill Jenkins játszott fontos szerepet.
Az Enchant a múltban az amerikai „harmadik hullám” progrockbandáinak egyik legsötétebbjeként volt ismert, ám a nyolcadik lemezük – ami rendkívül üdítő – kissé optimistább színezetű, mint amire a rajongók többsége talán számított. Leonard énekes és szerzői megközelítésén érződik, hogy időközben a Spock’s Beard tagja lett, akiknek általában pozitívabb a világlátásuk, a két megmaradt eredeti Enchant-tag, vagyis Doug Ott gitáros/producer és Ed Platt basszusgitáros azonban a szerzői hozzájárulásaikkal gondoskodott róla, hogy a régi hívek továbbra is felismerjék e gyakran figyelmen kívül hagyott modern prog formáció hagyományos hangzásbeli finomságait.
A nyitó „Circles”, amelyet emelkedett atmoszféra jellemez, éppen megfelelő keveréke a technikai kifinomultságnak, az ütőerőnek és az eklektikának, miközben végig a dallamos főtéma áll az előtérben, vagyis sikerült a régi és az új Enchant-megközelítést összehozni. Ez minden régi rajongónak tetszhet. Leonard minden lépésnél bizonyítja, hogy az éneke csúcsformában van, miközben Sean Flanegan dobos agyafúrt átvezetései szépen helyet adnak az epikus gitár- és billentyűs kalandozásoknak.
A „Within an Inch” komor nyitánya kissé a korábbi Enchant-klasszikusokat idézi, ám később hamar egy lazább ambiens uralkodik el dallamos alapszerkezettel, és nem hiányoznak a szépen harmonizált billentyűs–gitáros párbajok sem. A címadó dal, amely a „The Great Divide” csúcspontjai közé tartozik, rendkívül sikerült keveréke a poprockos érzékenységnek – ezt az emelkedő refrén hozza – és az artrockos eklektikának, amelyet az intelligens ritmikai variációk képviselnek. A kissé keményebb „All Mixed Up” nem szűkölködik agyafúrt billentyűs és gitáros improvizációkban, az egyes, többnyire visszafogott hangszerelések pedig jól kiegészítik Ted dallamos énekstílusát. A „Transparent Man” újabb kedvező kombinációja a hagyományos Enchant-hangzásbeli finomságoknak enyhe progmetal beütésekkel, valamint bőséges szimfonikus kifinomultsággal, amit Jenkins ízlésesen megszólaltatott billentyűi biztosítanak. A „Life In a Shadow” szinte balladai kezdésből válik rendkívül energikus szerzeménnyé, amelyben pozitív értelemben hallhatók Leonard Spock’s Beard-tagságának „következményei”. A „Deserve to Feel” progmetal kezdéssel indul, amelybe az Enchant tagjai hamarosan jazzes ritmikai árnyalatokat oltanak, a dalt pedig gyorsan az ambiens egyensúly és a hangzásbeli kalandozás „magasabb szintjére” emelik. A záró „Here And Now” a „The Great Divide” összetettebb pillanatai közé tartozik számos merész billentyűs improvizációval, ugyanakkor még mindig megvan benne az a mindent átható, finom pecsét, amely ideálisan illeszkedik Ted énekmaneréhez.
Az Enchant nagyon jó lemezzel tért vissza, amely biztosan tetszeni fog a Spock’s Beard jelenlegi felállása minden rajongójának is, hiszen a „The Great Divide” elég sok közös pontot mutat a „spockszakállúak” legújabb albumával, a „Brief Nocturnes And Dreamless Sleep” (2013) című lemezzel, de pont annyira, hogy ne tűnjön túlságosan hasonlónak és zavarónak. A „The Great Divide” nem mestermű, de – ahogy mondtam – a jellegzetes Enchant-hangzásba így is hoz néhány üdvözítő, felfrissítő és pozitív változást. Ugyanakkor szinte biztosan szerez nekik egy-két új, fiatal rajongót is, aki csak nemrég kezdte felfedezni a progrock világát, főként az InsideOut Music kiadónál szerződött zenekarokon keresztül, ami manapság, amikor az „agyas zenét” a nagy kiadók többnyire szigorúan szankcionálják, igazán pozitív fejlemény.
Felállás
Ted Leonard – ének, gitár
Douglas Ott – gitár
Ed Platt – basszusgitár
Bill Jenkins – billentyűk
Sean Flanegan – dob
Produkció
Douglas Ott
Dallista
1. Circles
2. Within an Inch
3. The Great Divide
4. All Mixed Up
5. Transparent Man
6. Life in a Shadow
7. Deserve to Feel
8. Here and Now
9. Prognosticator
