Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: MI2
Kiadó: ZKP RTV Slovenija
Megjelenés: 2014
Játékidő: 43:45
Értékelés: 4.5/5
Négy év telt el az utolsó stúdióalbum, a „Rokenrol” (2010) óta, és az Mi2 most egy sokat sejtető című új lemezzel tér vissza a szcénába. Ők a „rogato-rogaški” rock n’ roll megteremtői. Az Mi2 népi zenekar, vagyis olyan banda, amely a legjobban érti, hogyan kell becsomagolni a szlovén rock ‘n’ roll receptjét (zenében és költészetben egyaránt) úgy, hogy az utca embere magára ismerjen benne. A kisember. A legkizsákmányoltabb réteg. A többség (sajnos). A zenekar prédikáló üzeneteinek aktualitása még nagyobb súlyt ad mondanivalójuknak. A társadalomkritikus költészet az új albumon ismét felsorakoztat néhány erényes lövedéket, amelyek közvetlen izzással, egyenesen és az igazmondás teljes erejével csapnak le. Ha valaki mestere annak, hogyan kell a szlovén nyelvet rímbe és zenei értékbe csomagolni, ahogyan azt a költemények sorai kicsikarják, az bizonyosan az Mi2. Ebbe a hízelgő minősítésbe beletartozik az Mi2-dosszié minden zenei összetevője, amelyek hiteles üzenetükkel kihúzzák a talajt bárki lába alól, és érzelmek egész kaszkádját ébresztik fel benne! Ez az, ami számít. És ha ezzel a tömegek is azonosulni tudnak, akkor te vagy a nép és a népszerű zene művésze és előadója. A „Čista jeba” újabb dokumentuma annak, hogy a zenekar tovább erősíti nagy népszerűségét hazánk polgárai körében.
A „Čista jeba” költészete továbbra is az Mi2 állandója. A felismerhető, évődően bolondos szarkazmus – amelyet néha érző mélység nehezít meg (Visoka pesem, Strel v koleno, Beli grad) – révén szoros kapcsolatban maradnak a šentflorjanski völgy átlaglakójának tipikus jellemvonásaival. Az új album tizenegy történetből szőtt újabb makramé, amelyet az Mi2 mint a valóság érzékeny megfigyelői az elmúlt négy évben vitt szalagra. Kregar és Dimek meggyőzően kifejező szövegírók maradnak. A címadó dalban a zenekar kihasználta a két énekes ellentétét, és egy hatásos, ravasz kötekedéssel teli duettben egyesítette őket. Prédikáló nyelvük végig igazmondó, közvetlen, pontszerűen mégis éppen megfelelően díszített a Sotla partjáról érkező fiúk éles eszű, erős adag fekete humorával. Az album nem egy olyan pontot tartalmaz, amely gyorsan megfogja majd a tömegeket, és csatlakozik a zenekar népszerűvé vált örökzöldjeinek vasrepertoárjához. Ebbe a társaságba azonnal besorolhatjuk mind a négy már megjelent kislemezt: a címadó dalt, aztán a tragikus, az Mi2-től szokatlanul sötét, de kiválóan megprodukált Hči vaškega učitelja című számot, a lázadóan gúnyos, mégis ébresztő punk rock himnuszt, a Vstati inu obstatit, valamint a bensőségesebben befelé forduló, blueson edződött Stara dušát, amelynek komoly vetélytársa az albumon a Beli grad nevű blues-keringő. Az SMS zeneileg remekül működne zenekari hangszereléssel kombinálva is.
A lemez nagyszerű hangzásvilágának kivitelezője, Drago Popovič Popi ezúttal is kiváló munkát végzett. Az album élénk, szerves „feel”-t kínál, amely két, élesen kidomborodó elemet egyesít: a garázsrock keserűségét (Moje muze, Heroji srednjega razreda, Vstati inu obstati) és az alacsony hangok tömör melegségét, amely különösen a hangzásilag kifinomult (befelé fordulóbb) pillanatokban burjánzik. Kregar úgy érik, mint a jó bor. „Bársonyos”, meleg magvú, mély–közép hangfekvésű férfias hangja ezúttal sem rejti el, hogy időnként enyhén emlékeztet Zoran Predinre. A fickó szenvedélyes, és rendkívül átéli az üzeneteket, amelyek így őszintén, hitelesen elevenednek meg. A „Čista jeba” motívumokban gazdag lemez, tizenegy tökéletesen hangszerelt szerzeményből áll. Kifejező csúcspontját éppen a záró, kifejezetten nosztalgikusan vágyakozó Visoka pesemben éri el, amely afféle rekviemként hat. Bárkinek ebben az országban. A elkockajátszott lehetőségek tengere, minden szekér elment, a lélek akarná, de a test már nem bírja. Voltak győzelmeink, voltak vereségeink. A végén az egyenlet mindkét oldalán nulla áll. Egyensúly, a nagy nyugalom, amely csak egyszer köszönt be. Akkor, amikor a lélek távozhat. A költészet feltámasztja a halottat, és visszaviszi a gyerekkorba. Egészen az embrióig. A dal történetét úgy értelmezhetjük, mint egy rövidfilmet, amely az utolsó pillanatokban pereg le előtted, mielőtt a kaszás átvisz a túlvilágra. Ez Dimek zseniálisan megcsomagolt, nosztalgikus tapinthatósággal teli szerzeménye. A melankolikus, mélyen érző dal kifejező mélységében nem egy párhuzamot mutat a kiváló klasszikussal, a Zbudi me za prvi majjal, és a „Čista jeba” megrázó csúcspontjaként zárja is az új albumot.
Úgy tűnik, a zenekar munkaritmusa, amely négy évet ölel fel egy-egy stúdióalbum elkészítéséhez, a legalkalmasabb a művészi kifejezés optimumának eléréséhez. A „Čista jeba” egyszerűen egy új dokumentum, amely hatékonyan zárkózott fel régebbi stúdiótestvéreihez. Nincs rajta egyetlen rossz pillanat sem, kiváló a produkciója, a szerzői tökéletesség rendkívüli érintésével bír, és igazolja ennek a tapasztalt zenekarnak a nagy művészi érettségét, valamint azt, hogy magabiztosan halad kidolgozott zenei víziója mentén, amellyel az Mi2 ismét eléri a nagy kifejezőerejű karizma erejét. Áthatóak, ahogy csak lehet!
Felállás
Tone Kregar – Tonč – ének
Jernej Dirnbek – Dimek – gitár, ének
Egon Herman – Srajca – gitár
Robert Novak – Flik – basszusgitár
Igor Peter Orač – Mali – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Boštjan Imenšek – gitár
Davor Klarič – billentyűk
Miha Gorše – slide gitár, harmonika, billentyűk
Produkció
Drago Popovič Popi
Számlista
1. Heroji srednjega razreda
2. Čista jeba
3. Strel v koleno
4. Moje muze
5. SMS
6. Stara duša
7. Vstati in obstati
8. Ljubi dve
9. Beli grad
10. Hči vaškega učitelja
11. Visoka pesem
