Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: džeZZva
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2014. 11. 17.
Játékidő: 53:23
Értékelés: 4.5/5
A džeZZva egy muravidéki kísérletező, instrumentális kvartett, amely megjelenésével kivételesen színesíti a szlovén zenei színteret. Négy kiváló zenész találkozott itt, akik elkötelezték magukat annak a szabadságnak, amelyet a zenei kísérletezés régóta széles körben vonzó jelensége, vagyis a szabad formájú zenei improvizáció zabolátlan dallamai kínálnak.
A rendkívül profilos és elismert zenészekből álló kvartett nemcsak különlegesen működik, hanem kivételesen vonzóan és az album minden pillanatában izgalmasan is. Ezt nem csupán a jazzimprovizációk túlnyomó többsége és a tagok többrétegű zenei fogékonysága éri el, hanem a műfaji szférák átjárásában mutatott kivételes hatékonyság is, amelyek a zenekar olvasztótégelyében találkoznak. Mindez a zenekar saját szerzői zenei művészetének megvalósításában egyszerre egyedi, önálló és eklektikus.
A „džeZZva” szó egyből a török kávé főzését juttatja eszünkbe, innen az album borítójának sokatmondó választása. A kvartett azzal nyeri meg a zenei szokatlanság ászokból álló pókerjátszmáját, hogy a műfajokat zenei raguvá gyúrja össze, és hogy a tagok rendkívül jól elviselik, azaz tolerálják egymást. A Pat Metheny Group munkáival vont párhuzamok teljesen helyénvalók. Ettől függetlenül a „zenei-földrajzi” érzékelés, vagyis az ó-európai kontinens muravidéki „mikrolokációja” a džeZZva hangzásbeli sajátosságainak egyik fő pillére. Iztok Rodež bizonyára Pat Methenyből merített ihletet. Ezt nemcsak olykor a gitárjátéka stílusa igazolja, hanem maga a hangzás is, amely távoli, de még mindig rokon, szlovén lenyomata az imént idézett gitárvarázsló játékának. A vezérmotívumok hangszerelése is a Pat Metheny Group elveire megy vissza, hiszen a zongora és a gitár összefonódása Berden és Rodež között időnként közel kerül a összetéveszthetetlen Metheny–Mays páros fogásaihoz. Iztok már az East nyitányában megidézi Methenyt, aztán a Spring jazzes variációiban is, valamint a szlovén hagyományos dal, a Če bi ges bijla fčelica feldolgozásában a gitárimprovizáció első „belépőjében” is.
A džeZZva kivételesen érzékeny arra, hogy a megszülető ötleteket pontosan jó mértékben adagolja. A zenei kirakós, amelyet felépítenek, remekül hallgatható annak ellenére, hogy folyamatos és váratlan kísérletező „kanyaroknak” vagyunk tanúi, amelyekben a zenekar mind a négy hangépítője sorra szólózik, és szüntelenül váltják egymást a motívumok. A játék meglepetéselemei a váratlan izgalom pillanataival kényeztetik a hallgatót. Ez markáns, és éppen ez az egyik legnagyobb vonzereje ennek a zenei dokumentumnak, amely kifejezetten összetett és sűrű, ezért több figyelmet igényel. Cserébe viszont gazdagon megjutalmaz, mert többszöri lejátszás után visszavonhatatlanul a szívedhez nő a CD-lejátszódban.
Még azokon a pontokon is, ahol a zenekar a legnagyobb kísérletező szabadságot engedi meg magának, mint a kivételes IndinA-ban, amelyet a vezérdallamban markáns arabeszkek „hajtanak”, az együttes a motívumok egymásutánjában soha nem „esik szét” (felszínesen). Az IndinA különleges atmoszférikus ragadozóságot hordoz, mert a hangkép hátterében a szintetizált hang (vagy a gitár „effektezett” hangja?) homályos függönye húzódik, amely egy csipetnyi miszticizmussal termékenyíti meg a hangulatot. Jazzrockos elmélyültségét, amelyet természetesen átjárnak az arabeszkek etnikus formái, tekintve az ember csak egy elektromos gitárt és egy megvadult xilofont tenne bele, és az egész veszélyesen közel kerülne ahhoz a zenei filozófiához, amelyet az ilyen pillanatokban a nagy és felejthetetlen Frank Zappa fejlesztett ki és valósított meg. Az A Little Game a hagyományos etnikus figurák „pannon napja” és a jazzimprovizációk gyönyörű keresztezése; a szám hihetetlen mennyiségű huncut játékosságot ébreszt, a csapat tagjai pedig a sebességben, amelyet kifejtenek benne, egyúttal rendkívüli kontrollt mutatnak minden megütött hang fölött, ami azt bizonyítja, hogy pályájuk során rengeteget játszottak és gyakoroltak. Ebben a számban különösen felhívja magára a figyelmet Miran Celec remek dobszólója, miközben Mojmir Wolf az egész albumon a szlovén válasz Charlie Haden nagymester nagyszerű nagybőgőjátékára. Az A Little Game-ben az is külön lenyűgöz, hogy Iztok Rodež az improvizációkban különféleképpen formált fogások (akkordok) sorát használja ki, és nem „nyomja” minden áron a számokba a szokásos egyhúros jazzes „csomózást” és „kötéltáncot”. Ez a trükk mindig is tüzelt, és például Alex Lifeson (Rush) mesterien uralja. Mindez rendkívüli ízt ad az album kivételes zenei mozaikja szívét alkotó kép megmozgatásához.
A džeZZva szívesen kacérkodik a neoklasszicizmussal is. Ezt kínálja az ébresztő, optimista, „földközeli” Spring nyitó szakasza, és különösen Berden ünnepélyes billentyűs felvezetése a záró Panonnian fantazen Nr. 1-ben. Éppen a záró szám egy lenyűgöző mini epikus szvit, a klasszikus és a jazz kiindulópontjának gyönyörű és érzéki összefonódása, amelyen át a pannon dallamvilág fuvallata áramlik, tele játékos jazzvariációkkal.
A „džeZZva” album egyedülálló és határtalanul lenyűgöző darab, ahol minden a nagy zenei tolerancia gyönyörű szimbiózisában működik, amelyet mind a négy zenész többrétegű (mondhatjuk, hogy összetett) zenei fogékonysága, szélessége és víziója generál. Reméljük, hogy ennek a bemutatkozó lemeznek a következő években lesz még egy-két követője. Most azonban eljött az ideje, hogy ismét forogjon a „džeZZva”.
Felállás
Dejan Berden – zongora, szintetizátor
Iztok Rodež – gitár
Mojmir Wolf – basszusgitár
Miran Celec – dob, ütőhangszerek
Produkció
Dejan Berden & Iztok Rodež
Számlista
1. East
2. Če bi ges bijla fčelica
3. IndinA
4. Doli v kraju sama zase
5. A Little Game
6. Spring
7. Pannonian fantazen Nr. 1
