Szerző: Rok Klemše
Előadó: Sarcasm
Kiadó: On Parole Productions
Megjelenés: year_month
Játékidő: 47:34
Pontszám: 3.5/5
Az új Sarcasm-album a Something To Believe In után meglehetősen csendben és váratlanul érkezett. Jó ideje a lemez megjelenése előtt a szlovén thrash vén rókái ugyan megdobták a népet a Z mano je slabo kislemezzel, utána viszont az egyszerűen Thrash címre keresztelt albumig jókora csend honolt a Sarcasm táborában. A Thrash iránti várakozások a kiváló Something To Believe In miatt mégis nagyok voltak, a Sarcasm előtt pedig elég nehéz feladat állt: igazolni őket, és valószínűleg ezért is más a Thrash, mint az elődje. A borítón látható szörnyhöz hasonlóan most úgy fest, mintha egy japán horrorfilmből mászott volna elő.
Bár a borítóról egy nem épp klasszikus Sarcasm Thrasher néz ránk, ez még nem jelenti azt, hogy a Sarcasm hangzása nem klasszikus. A Thrash a címéhez híven tele van klasszikus thrashsel, szorosan tartja magát a thrash metal irányelveihez és sztenderdjeihez. Ebben a tekintetben talán kevésbé merész és bátor lemez, mint az elődje, hiszen főként a múltba tekint, az egyszerűbb felfogású thrash felé, amelynek alapköve most is az erőteljes, meggyőző riffek. Mester Blaznik és „partner in crime”-ja, Klemen Renko ismét vakmerő gitármenetekről gondoskodik, amelyek elsősorban az egyszerű, mégis hatásos, színes és változatos riffeknek köszönhetően ragyognak. Természetesen nem hiányoznak a száguldó szólók és a két gitáros különféle megoldásai sem, amelyek bár nem tartogatnak semmi olyat, amit thrashben ne hallottunk volna már, őszinték és megbízhatók abban, amit csinálnak.
Ugyanez igaz a ritmusszekcióra, amely mennydörgő, és olyan romboló, mint a parlamentbe hajított macskakő. Az újonc Vito basszusa néhány kivételtől eltekintve nem igazán kerül előtérbe, mert főleg a gitármenetekot követi, de az Aleš Korošec dobjával alkotott páros szilárd, olyan, mint a gyalogságot megbízhatóan támogató tüzérség. Dime ugyan nem valami nagy technikus, de gondoskodik néhány változatos átvezetésről, amelyek nem csak a tipikus cupa-cupa ritmusokra építenek. Muci is talán még rá is tesz az előző albumon nyújtott teljesítményére: tiszta éneke úgy illik a zenéhez, mintha ráöntötték volna, és igazi friss levegő a thrashben, amely az utóbbi időben, legalábbis ami az énekesi megoldásokat illeti, beszorult a kiabálás és a félig morgás közé. Az igaz viszont, hogy Muci hangja helyenként épp a kicsit agresszívabb részekkel élénkül fel.
Idáig minden szép és jó, a Thrash viszont pont ott akad el, ahol a címéhez híven tombolnia és őrölnie kellene, mint egy megvadult bikának. Az album színvonala ugyanis elég ingadozó: a Sarcasm egyfelől erősen meggyőz az olyan slágerekkel, mint a Sarcasmatron, a Z mano je slabo, a Pravica és a Balada o letalu Yu Ana (főhajtás a legsúlyosabb szlovén légi katasztrófa áldozatai előtt: az Inex-Adria Aviopromet 1308-as gépe 1981 decemberében zuhant le Korzikán, és a dal stílusában és témájában könnyen otthonra találhatott volna az előző lemezen is), a többi szám viszont a „filler” és az olyan dalok között ingadozik, amelyek nem tudnak olyan nyomot hagyni, mint az előbb felsoroltak. Bár belőlük is helyenként áradik a régi iskolás Sarcasm szelleme, enyhén állott ízt hagynak a szájban. Ilyen elsősorban az a három dal, amely eléggé közhelyesen dicsőíti a metalos életmódot, kissé esetlenül hatnak a szlovén szövegek is. Nehogy félreértés legyen: a Sarcasm dicséretes munkát végzett azzal, hogy a thrash-albumot szinte teljes egészében szlovénül énekelte el, és a szövegek többnyire meggyőzőek (például a Pravica), de becsúsznak közéjük olyan rímek, amelyek egyszerűen nem működnek. A Something To Believe In sokkal komolyabban hatott, ugyanakkor az is igaz, hogy az angol szövegű thrash zenekarok áradatában észrevétlenek maradtak, a szlovén szövegek viszont mégiscsak egyediséget kölcsönöznek nekik. Ráadásul a szerb énekesnővel, Dadával készült dal a Sarcasmtól annyira szokatlan duett, hogy még most sem vagyok teljesen biztos benne, működik-e vagy sem, de ha egy szám így piszkálja az ember fülét, az semmiképp sem lehet rossz.
A veteránok és edzett thrash-rókák a hiányosságok ellenére is olyan albumot vettek fel, amely méltó helyet foglal el a hosszú pályafutásukban. A kiváló Something To Believe In után a Sarcasm bebizonyította, hogy bennük a thrash még mindig teli tüdővel lélegzik, a Thrash pedig összességében olyan, mint a lemez nyitánya: egy öreg autómotor, amelyet nehéz beindítani, induláskor többször is köhög, de a végén a gép beindul, és úgy dorombol, ahogy kell.
Felállás
Aleš Blaznik – gitár, háttérvokál
Klemen Renko – gitár
Easy Mucy – ének
Aleš „Dime” Korošec – dobok
Vito Stričevič – basszusgitár
Produkció
Sarcasm
Számlista
1. Sarcasmatron
2. Z mano je slabo
3. Thrash
4. Vitez teme
5. Smrt šeta sama
6. Pravica
7. Dej gas
8. Balada o letalu Yu Ana
9. Metalski blues
10. Thrasher
11. Zdravljica
