Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Štefan Kovač Marko (ŠKM) Banda
Kiadó: god bless this mess records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 52,11
Értékelés: 4/5
A nagyra becsült muravidéki kvartett, a Štefan Kovač Marko Banda, röviden ŠKM Banda három és fél év után eljött az ötödik stúdióalbumával is, amelyet a srácok a földrajzi származásukhoz illően »Panontikon« névre kereszteltek.
Az új lemez az elődök jellegzetességeire épít. A ŠKM Banda ismét hihetetlenül hatékonyan kamatoztatja összetéveszthetetlen stílusát, amely gyakran hosszú, posztrockos, ambientes elmélyültségű futamokra épül. Ezek egy-egy ponton recsegősen elmosódott, de még mindig hipnotikusan elnyújtott „noise” hangtájba csúsznak át (a Potovanje és a Jutranja lezárásában), ami persze trükk: így oldják fel azt az egyébként érezhető motivikus ismétlődést, amely az album minden számában ott van. A kvartett már az első két számban azonnal felismerhető, szaftos, organikus hangzásvilágot épít, a zenei mondanivalót pedig pozitív, sőt játékos szellemben adja elő, ami üdítő ellensúlya annak a közmondásos melankóliának, amely gyakran kíséri a muravidéki előadók munkáit. A „Panontikon” hangulata végig könnyed, lazasággal és eleven játékossággal teli. Ezt a felütést szakítja meg a harmadik szám, a Diabolog, amely a xilofon és a kalimba együttélő párbeszéde. Művészi szempontból nem különösebb darab, hangulati színezőként viszont rendkívül jólesik az albumon.
A közös, jól körülhatárolt kifejezésmód magjába persze jazz-, alternatív rock-, sőt blues-foszlányok is beépülnek. Ez azt bizonyítja, hogy a ŠKM Banda tisztán profilozott zenészekből álló társaság, amely rétegzetten gondolkodik a zenéről, és ezt a rétegzettséget nagyon hatékonyan, műfaji kötöttségek nélkül önti formába. A kalimba és a xilofon említett beépítése mellett a zenekar a hangszerek organikus színeivel is gazdagítja a hangzást: banjo, ukulele, hegedű (Večerni) és cimbalom szerepel, utóbbi a magasan ambientes Tolažba művészi értékét emeli az album különleges helyére. A lemez emellett komoly adag tripes, hipnotikus elmélyültséget hordoz, amit a zenekar főleg úgy alakít ki, hogy többnyire a középső hangterjedelem kihasználására törekvő harmóniákban marad. A hangkép szigorúan organikus és tömören sűrített. A hosszabb, ismétlődő szakaszokat pedig a ritmusszekció ügyesen mozgatja meg.
A ŠKM Banda hagyományos zenekar. Mivel a posztrockos karakterhez hasonlíthatók, és mivel ezt a kifejezésvilágot szigorúan organikusan érik el, a pedálhatások és egyéb hangzásbeli „anomáliák” (programozott hurkok, mintavételezés, torzítás stb.) kozmetikázó mankója nélkül, inkább az olyan régi úttörőkkel, mint a Penguin Light Orchestra, van értelme párhuzamot vonni, mint a posztrock modern megközelítéseivel. A Tolažba tartalmának biztosan örülne Mike Oldfield is, abban az időben, amikor megalkotta híres, „csilingelő” motivikus ismétlésekkel teli művét, a rockzene történetének egyik legfontosabb albumát, a „Tubular Bells”-t (1971). Az album leghosszabb száma, a Jutranja tulajdonképpen a Tolažba mondanivalójának folytatása, hiszen a két szám főmotívumai nagyon kompatibilisek és rokonok, így az albumon a köztük lévő átmenet (szünet) szinte észrevehetetlen.
Semmiképp sem szabad elhanyagolni a határozott folk jelleget, amelyet a „Panontikon” is hordoz, ez egyébként a zenekar kifejezésmódjának állandója a megalakulása óta. Ez persze örökölt zenei érzékenység, amelyet a „pannon síkság” közepén élés és alkotás formál. A hagyományos muravidéki dallamvilág érintése az albumon is végig kézzelfogható. A számok egymás után fűzik fel a rendkívül merész érzéseket, amelyeket az egyes tételek címei váltanak ki, így a tartalmukkal tényleg nem nehéz azonosulni. A ŠKM Banda ezt puszta játékkal éri el, amelyet a hangszeres hangtájak építőelemeinek rendkívüli, szinte kémiai összhatása kísér.
A ŠKM Banda az ötödik stúdióalbumával is bebizonyítja, hogy azon szlovén zenekarok közé tartozik, amelyek kifejezetten művészi kiállással, teljesen egyedi értékkel és szigorú szerzői önállósággal büszkélkedhetnek. A zenekar lemezről lemezre csiszolja művészi briliánsát, és színes mozaikjához, ösztönösen fakadó zenei mondanivalójához hatékonyan teszi hozzá a zenei kalandorkodás új kis kavicsait, olyanokat, amilyeneket korábban még nem próbált ki. Művészi szuverenitását azzal is igazolja, hogy az albumot koncertszerűen vette fel. Egyben. Kvartettként. A „Panontikon” egy újabb rendkívül szép instrumentális lemez. A ŠKM Banda az új albummal is az a zenekar marad, amely tovább uralkodik a szlovén underground színtéren, és közben megőrzi a legjobban őrzött állami zenei titok címkéjét.
Felállás
Mitja Sušec – elektromos és akusztikus gitár, ukulele
Iztok Koren – elektromos és 12 húros akusztikus gitár, banjo, kalimba
Jernej Koren – basszusgitár, ütőhangszerek
Jernej Sobočan – dobok, xilofon
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Dani Kolarič – cimbalom (Tolažba)
Miha Kavaš – hegedű (Vračanje)
Produkció
Štefan Kovač Marko banda & Plueg
Számlista
1. Pomlad (06:11)
2. Potovanje (05:21)
3. Diabolog (03:41)
4. Tri lejta (04:22)
5. Večerni (05:18)
6. Tolažba (04:59)
7. Jutranji (09:04)
8. Sprehod (05:11)
9. Vračanje (06:53)
