Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Vagabunda
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2014
Játékidő: 11:10
Értékelés: 4/5
A Vagabunda név mögött két tapasztalt, megedzett szlovén zenész duója „bújik meg”. A Vagabunda akusztikus duó! A kémia működni kezdett, és a színes energiaszikrákat, amelyek a duó két tagja között pattogni kezdtek, már nem lehetett visszatartani! Jure Jurcáról és Matevž Pavčnikról beszélünk. Két srác, akik komoly zenei tapasztalattal rendelkeznek: a Chaosstar és a Mit stúdiólemezeivel, valamint koncertfellépéseikkel is felhívták magukra a figyelmet, és meggyőzően megmutatták, hogy sem tehetségben, sem áttörő alkotókedvben nincs hiányuk. Most kiadják a Vagabunda első hivatalos stúdiódokumentumát.
Bár a két gitáros kombinációja a koncerteken a rock- és metalklasszikusok akusztikus átdolgozására épül, még szebb, hogy a két úriember egyúttal saját szerzeményeket is alkot. Ennek gyümölcse az „Away” című EP. Mivel a srácok maximalisták, valóban mindent beleadtak, és az EP megszületésekor minden apróságra gondoltak. Így hát finomhangolt fülű producerekhez fordultak, egyenesen a ljubljanai Rudnikban működő Studio Evolucijába Simon Jovanovičhoz (Unspoken, ex-Prospect) és Alan Gregorinhoz (Roadkill BBQ studio), hogy felvegyék azt a három dalt, amelyek az „Away” című egységes történet trilógiáját alkotják.
A nyomdaördög azonban közbeszólt: összekeverte az EP számainak sorrendjét. Az mp3-fájlok sorrendjében a Long Forever szerepel elsőként, pedig az EP-nek a Morning Coffee-val kellene nyitnia. Fogadjuk el hát a helyes sorrendet: 1. Morning Coffee, 2. Long Forever és 3. Slowly Waiting. A három dal teljes képet ad a páros zenei felfogásáról. Az album ébresztő jellegű, folk-polka ritmusú lüktetéssel nyit, amihez kiválóan illene a cserépbőgő is, amint felcsendül a nyitó Morning Coffee (a Morning Coffee mid eight részében van egy szóló, amely egy másik történetben értelmes kapcsolódást jelenthetne a flamencóhoz). Kicsit játékos, optimista izzású dal, amely a reggeli vágyakozásból fakad: azokról az ideálokról, amelyek után a szív sóvárog, de a hétköznapok sablonjai a kíméletlen valóságban gyorsan eltávolítanak az álmoktól. A dal potenciálisan MTV-kompatibilis, főleg a mostanában áradó, aranyat termő „banjo indie rock” zenekarok miatt. A Morning Coffee hosszabb hangszeres felvezetésében a duó rámutat kivételes virtuozitására, amely a Vagabunda-történet egy másik fontos oldalát is feltárja: Jure Jurca progresszív metalos hátterére is emlékeztet. A dal egésze pedig azonnal jelzi, hogy a projekt mögött két kiforrott zenész áll, akik pontosan tudják, hogyan közelítsék meg a stúdiómunkát és az aranzsálást, hogy a duó megoldásai elérjék kifejezőerejük optimumát.
A második a Long Forever, amelyben a frázisokat finoman ellenpontozza a torzított hang. Fűszer, amely értelemszerűen színezi a duó egyébként domináns akusztikus szerepét. Ebben bizonyára a tapasztalt Jovanovič is segített ötletekkel, hogy a dalok megkapják az „i”-re a pontot az aranzsok kontrasztjában, és ezáltal kialakuljon a hangulati állapotok vég nélküli hullámzása az EP-n. A korábban említett torzítottan zúgó hangzás mellett szintetizátorfüggöny is megjelenik, amely valahol ugyanennek a dalnak a második felében kúszik be, és fokozza a dal záró részének drámai színházát.
Mindhárom dal szerves, kompatibilis ritmikai rugózással bír, amely leggyakrabban egyszerű ritmikus kopogtatást jelent fatárgyakon (többnyire a gitár testén). Mivel mindkét zenész elkötelezett a „szerves és természetesen csengő akusztikus” hangzás purizmusának keresése mellett, az éneket is egy lendülettel veszik fel, a gitárok pedig tömören lélegző, meleg, mély, természetes fénnyel szólnak, ahol természetesen csodákat tesz a Takamine és a Yamaha gitárok fája!
A Slowly Waiting hordozza a legtöbb színpadias drámaiságot a refrénének dallamossága miatt. Itt is a duó kicsikarja a zenei, mindig ragadós hatás optimumát. Állítólag a dalok csírái akkor születtek, amikor Jure a Chaosstarnál „szolgált”, de a megvalósításukra sosem került sor. Főleg a refrének könnyedén alkothatnák valamelyik volt zenekarának potenciális dalát. A Slowly Waiting tartalmaz egy átvezetést, amely az RHCP örökzöldje, az Under the Bridge „átcsomagolt” átmenete. Ezt a hajlamot, amely a Slowly Waiting lényege mögött megmutatkozik, a rocktörténelem egyik legmarkánsabb, a kilencvenes években színre lépő, és érkezésével a kilencvenes éveket társdefiniáló zenekarának alakja és műve iránt, a duó mindkét tagját a kilencvenes években érő tinédzserkorban kell keresni. Ez az az időszak, amikor a legérzékenyebb vagy az aktuális zenei lüktetésre, amely személyesen is formál. Mindannyian hordozunk magunkban egy csokor ilyen zenekart, amelyek hallatán az érzelmek mindig különösen felkavarodnak. Még jóval azután is, hogy a tinédzserkort már rég magad mögött hagytad!
A Vagabuda ezt az EP-t USB-kulcs formájában adta ki, amely egyedi, ahogy a zenéjük is egyedi. A fa kulcs fa dobozkában lapul. A fa adja a Vagabunda hangzásának jellegzetes színét – a fa mint anyag szerves jellegéről beszélünk, amely elengedhetetlen egy olyan hangszer hangjának megformálásához, mint a folk gitár. Ezért ez az ötlet, az USB-kulcs csomagolása, nem is illhetne jobban a duó zenei névjegyéhez. Ez a lépés kisebb forradalmat is hoz a színtérre, ami azt jelenti, hogy a Vagabunda innovatív is a színtéren. Ez az ötlet hasznos útmutató lehet más szlovén előadóknak is arra, hogyan lehet a dolgokat minél vonzóbban és hatékonyabban megoldani, miközben elkerülhetők a pénzügyi terhek.
Az „Away” rendkívül bátor és szép kezdete a Vagabunda történetének. Ezt a stúdióbemutatkozás követi majd. Az EP olyan dokumentum, amely hatékonyan jelzi az akusztikus duó, a Vagabunda művészi sajátosságait, ami szép útravaló a duó jövőbeli művészi vállalkozásaihoz. A dokumentum gyönyörűen megrakott a virtuozitás érintésével és az aranzsőri kompaktsággal, amely a duó bátor érzékében rögzül az állandó zenei tapinthatóság megteremtésére.
Felállás
Jure „J.J.” Jurca – ének, gitár
Matevž Pavčnik – gitár
Produkció
Vagabunda
Számlista
1. Morning Coffee
2. Long Forever
3. Slowly Waiting
